Ugrás a tartalomra
Zentai Kamaraszínház

A Zentai Magyar Kamaraszínház júniusi előadásai

2019-05-25
08:33
2019-05-25
12:30
Forrás
Zentai Magyar Kamaraszínház
A jegypénztár nyitvatartási ideje: hétfő, szerda, péntek 10-12, kedd, csütörtök 10-12 és 17-19 óráig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával. Jegyfoglalás telefonon a 024/812-603 számon.

Június 7., péntek, 17.00 óra. Bácsfeketehegy

A Zentai Magyar Kamaraszínház vendégjátéka

Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack

Zenés mesejáték

(Magyar népmese alapján)

Szereplők: Legkisebbik királykisasszony – Lőrinc Tímea (Pataki Gyűrű-díjas); Öreg király – Papp Arnold; Az öreg király szolgálója – Virág György; Disznó – Nešić Máté; Egy a sokszáz szolgáló közül, vásári árus, királykisasszony, tündér, falusi asszony – Verebes Judit; Vásári árus, részeg, falusi ember, varázsfa – Szilágyi Áron; Vásári árus, részeg, falusi ember, varázsfa – Dévai Zoltán. Zenei válogatás: Hanák Rigó Ildikó, Krizsán Szilvia. Zenei munkatárs: Virág György. A zenéket feljátszotta a Fokos zenekar. Díszlet, jelmez, bábok: Janovics Erika. Rendező: Krizsán Szilvia (Sterija-díjas).

A legkisebbik királykisasszonynak különös kívánsága van. Azt szeretné, ha az édesapja, az öreg király gyümölcsöt hozna neki a vásárból. De nem ám akármilyen gyümölcsöt, hanem olyan szőlőt, amelyik beszél, olyan almát, amelyik mosolyog, és olyan barackot, ami csilingel. Nem is sejti, hogy ezzel a nem mindennapi kívánsággal olyan végzetes eseménysort indít be, ami az egész életét örökre megváltoztatja. Ez lesz a legkisebbik királykisasszony életének a legrosszabbik napja. Persze azért a néző sokat kacaghat. Meg szomorkodhat is. Sőt még borzonghat is. Mert a mesében ott lebeg egy átlátszó gonosz tündér is. És ott röfög egy félelmetes két lábon járó disznó is…

 

Június 8., szombat, 19.30 óra. Zentai Magyar Kamaraszínház (nagyterem)

A Zentai Magyar Kamaraszínház Táncegyüttesének bemutatója

TÁNC – TÖRTÉNET

Táncosok: Bognár Ádám, Gazsó Tibor, Lukács Petra, Lukács Sára, Nagy Dorottya, Patyerek Csaba, Patyerek-Fodor Nóra, Patyerek Réka, Savelin Roland, Szakács Tamás, Varga Viola

Kísér a Fokos Zenekar: Cseszák Zsombor, Jovánovity Péter, Szabó András, Szerda Balázs

Zenei összeállítás: Fokos zenekar

Koreográfusok: Nagypál Anett, Kádár Ignác, Rémi Tünde és Appelshoffer János

A Tánc – Történet című előadás egy különleges vállalkozás, melynek célja, hogy a Kárpát- medence néptánckultúrájának segítségével az érdeklődő közönség megismerhesse, közelebb kerülhessen, az európai, majd szűkebben, hazánk táncainak történeti alakuláshoz. A műsor menetén keresztül szeretnénk megmutatni, hogy az egy- egy kor divathulláma hogyan alakította táncainkat, majd azok hogyan ágyazódtak be a helyi tánckultúrába. Ezeket a folyamatokat, a művészettörténeti korokat segítségül hívva mutatjuk be. Az egyes tételek átvezetőjeként, a modern technika lehetőségeit kihasználva, vetített képekkel hívjuk fel a figyelmet a párhuzamra a kortörténeti és a táncok alakulásának vonatkozásában. Olyan (az éppen színen megjelenő korszakra jellemző) építészeti, képzőművészeti diákat sorakoztatunk fel, melyeket a jelölt időszak tánctörténeti utalásaival egybevetve a néző számára közelebb hozzák, hogy a különböző tánctípusok (körtáncok, ugró- és fegyvertáncok, forgós-forgatóstáncok, verbunk és csárdás) milyen európai tánc-divathullámnak köszönhetik hazai megjelenésüket, majd megmaradásukat.

Az előadás a néptáncot kedvelő és szerető nagyérdeműnek egy színes, látványos esti szórakozást biztosít. Emellett, akik szeretnének többet tudni néptánc kultúránk eredetéről, segítséget kaphatnak az eltérő korszakok összművészetének megismerésére, valamint a már említett tánctípusok történelmi, időszaki elhelyezésére, felfedezésére.

Középkori körtáncaink:

Jellemző a közösségi táncforma- füzér-, és körtáncok- melyekben kevés a lehetőség az egyéni alkotás érvényesítésére. A moldvai csángók hagyománya őrizte meg a legjobban ezt a tánctípust, illetve a női körtáncok, karikázók.

Példák a képekre: Jáki templom; Németalföldi paraszttánc – Israhel van Meckenem; A hét szabad művészet Andrea da Firenze freskóján.

Reneszánsz kori kötődések:

A körtáncok felbomlásával az individum kerül előtérbe, az egyén szabad, improvizációs tánca, a kötetlen forma lesz a jellemző. Egymáshoz alig igazodva, függetlenül, önmagukba merülve, járják táncukat kedvük, tehetségók szerint. Két típusa jelenik meg:

1. Fegyvertáncok: Hajdútánc: nevét a 16-17. századi hajdúkról kapta, jellemző rá a kard virtuóz forgatásával együtt járó, többnyire kötetlen szerkezetű, vívó mozdulatokkal teli férfi tánc, melyet alkalmanként nővel is járták.

Botolók: a hajdútáncnak a parasztság rétegében megragadott változata, virtuóz eszközkezeléssel járó, annak forgatásával egybekötött stilizált vívómozdulatok jellemzik, melynek két változatát ismertetjük, a cigányok körében élő botoló és a kanásztánc és botoló.

2. Ugrós táncok, melyek a magyar tánckincs régi rétegének legfontosabb családját jelentik. Fejlettségi szintjük alapján három típust mutatunk be: Somogy, Rábaköz és Dél-Alföld területéről.

Példák a diákra: Michelangelo: Dávid szobor; Mikes palota, Kolozsvár; Boticelli: Vénusz születése; Hajdútánc Kapronca vára előterében (részlet) Birkenstein rézmetszet sorozatából (1686); Guillard-Virgil Solis munkája (1514- 1562)

Barokk:

A 16. századtól jellemző a szinte egész Európában hódító forgós és forgatós táncdivat. Legtipikusabb formáit Erdélyből mutatjuk be, melyekben egyértelműen megtalálható a rögtönzött és csalogatós páros tánc jellegzetessége. Sűrített szerkezetű, virtuóz páros főbb formái, a nő átvetése, kiforgatása, az egymást kerülgető kifordulások, a férfi rövid külön figurázása. Egy magyar és egy román forgatóssal illusztráljuk ezt a tételt.

Példák a képekre: Festetics kastély, Keszthely; Caravaggio-Bacchus; ifj. Peter Brueghel- Lakodalmi tánc a szabadban; D. Hopfer: Paraszttánc a szabadban rajz a 16. századból

Reformkor:

A tánckultúránk történetében lezajlott átalakulásról tanúskodnak új táncstílusunk reprezentatív típusai, a 18. század második felétől nyomon követhető verbunk és a 19. században kiteljesedő csárdás. Ide sorolható a magyar romantika nemzeti tánca, a népies műtánc. A verbunk és a csárdás nemcsak népi és nemzeti táncstílusunk reprezentatív képviselője, hanem a kor követelményeinek megfelelő forma, amelyben szervesen folytatódik a Kárpát- medencében élő népek közös tánchagyománya.

Mind a verbunkra, mind a csárdásra, két példát mutatunk, mivel a divathullám mindegyik területen magába olvasztotta a már jelenlévő táncokat, így más-más jellegzetességek figyelhetők meg a bemutatott példákban.

Példák a képekre: Magyar Nemzeti Múzeum; Szinyei Merse Pál: Szerelmes pár; Munkácsy Mihály: Siralomház; G. Opiz: Huszártánc 1830-ból; Ismeretlen szerző: Vígan táncoló magyarok (19. század eleje)

Az előadás alatt, a tételek átvezetéseként felvillanó képek mellett a megjelenített korszakra jellemző zene, illetve arra jellemző európai tánc vezeti a nézőt.

 

Június 18., kedd, 19.30 óra. Zentai Magyar Kamaraszínház (kamaraterem)

A Zentai Magyar Kamaraszínház előadása

Csurka István: DEFICIT

Szereposztás: X – Dévai Zoltán; Y – Verebes Judit; Z – Virág György; W – Lőrinc Tímea (Pataki Gyűrű-díjas). Jelmeztervező: Szélyes Andrea Natália. Díszlettervező: Perlaki Róbert (Tolnay Pál-díjas, Magyar Arany Érdemkereszt). Művészeti munkatárs: Perlaki Ilona. Rendező: Szilágyi Tibor (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja).

„A több mint fél évszázados pályám egyik legnagyobb sikere Csurka István Deficitjének X-e. A Vígszínház tagjaként Horvai István rendezésében mutattuk be a Pesti Színházban 1979 őszén. Ez volt a darab ősbemutatója. Azt hiszem, aláhúzza a produkció kiemelkedő sikerét, hogy 387 alkalommal játszottuk zsúfolt teltház előtt nyolc szezonon keresztül. Bár színész-rendezőként nagyon sok produkciót rendeztem, meghatározó szakmai esemény számomra, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínházban négy kiváló színésszel Csurka remekművét színpadra állíthatom.” (Szilágyi Tibor gondolatai)

 

Június 21., péntek, 21.00 óra. Kisvárda, Zsinagóga, Magyar Színházak Fesztiválja

A Zentai Magyar Kamaraszínház előadása a Magyar Színházak XXXI. Kisvárdai Fesztiváljának versenyprogramjában

Csurka István: DEFICIT

Szereposztás: X – Dévai Zoltán; Y – Verebes Judit; Z – Virág György; W – Lőrinc Tímea (Pataki Gyűrű-díjas). Jelmeztervező: Szélyes Andrea Natália. Díszlettervező: Perlaki Róbert (Tolnay Pál-díjas, Magyar Arany Érdemkereszt). Művészeti munkatárs: Perlaki Ilona. Rendező: Szilágyi Tibor (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja).

„A több mint fél évszázados pályám egyik legnagyobb sikere Csurka István Deficitjének X-e. A Vígszínház tagjaként Horvai István rendezésében mutattuk be a Pesti Színházban 1979 őszén. Ez volt a darab ősbemutatója. Azt hiszem, aláhúzza a produkció kiemelkedő sikerét, hogy 387 alkalommal játszottuk zsúfolt teltház előtt nyolc szezonon keresztül. Bár színész-rendezőként nagyon sok produkciót rendeztem, meghatározó szakmai esemény számomra, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínházban négy kiváló színésszel Csurka remekművét színpadra állíthatom.” (Szilágyi Tibor gondolatai)

Zentai Magyar Kamaraszínház

Kapcsolódó tartalmak

Most

13:44, Frissítve: 13:58

Évadzáró a szabadkai KDSZ-ben

Évadzárót tartott tegnap este a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című előadást tekinthette meg a közönség a budapesti Szkéné Színház és Forte Társulattól.

Népszerű

Kiemelték a Hableány turistahajót

A turistahajó május 29-én süllyedt el 35 emberrel. A fedélzetén 33 dél-koreai állampolgár és a kéttagú magyar személyzet tartózkodott.