Ugrás a tartalomra

Ikonok és patkányok (Az MTV hírei)

2012.04.23
09:59
Dokumentumfilm Robert Hammerstielről a Dunán

A verseci németek háború utáni tragédiája ismeretlen a világ előtt
Dokumentumfilm Robert Hammerstielről a Dunán A verseci németek háború utáni tragédiája ismeretlen a világ előtt. Tömeggyilkosságokra, deportálásokra, megaláztatásokra emlékeznek a túlélők. Közéjük tartozik Robert Hammerstiel, az európai kortárs képzőművészet kiemelkedő alakja. Az alkotóról készített dokumentumfilmet április 25-én tűzi műsorára a Duna Televízió. Robert Hammerstiel az európai kortárs képzőművészet meghatározó személyisége, festményeiért, fametszeteiért versengenek a múzeumok és a gyűjtők. Művészetére döntő hatással voltak a háború utáni vajdasági vérengzések. A verseci német pék fia, Robert Hammerstiel, 11 éves volt ekkor. Túlélte a fogolytáborok vesszőfutását, és az ausztriai Ternitzben talált második otthonra. 21 évesen, mintegy lelki terápiaként kezdte papírra vetni emlékeit. Ebből született meg az „Ikonok és patkányok” című önéletrajzi dokumentum-regény. Antala Zsuzsanna április 25-én a Dunán látható dokumentumfilmje két szálon idézi fel a művész életét. A stáb a Versecre hazalátogató mester útját követi. A hazatérőben feltódulnak az egykori emlékek, az ismerős utcák, ahol három nemzet fiai: magyarok, németek és szerbek éltek nagy egyetértésben egykoron. Betér szülőházába, ahol az idegenek eleinte bizalmatlanul fogadják, de az emlékek összehozzák a hazatérőt és a vendéglátót. A joviális vendég anekdotázik, beszél az egykori színes piacról, s a nők lenge öltözködéséről. A mese során a német és a magyar nyelv összekeveredik, s ez csak fokozza a békebeli hatást. A film kockáin hirtelen többször megtörik a vidám együttlét, s a múlt lép fel a színre. A vérzivatar rémálma, amikor a nyugodt kisváros a pokol tornácává válik: „Lövés hallatszik, s a kiráncigáltak többé nem jönnek vissza a sorba” - tódulnak fel az emlékek. „Mi gyerekek átkaroljuk mamáinkat, ők pedig olyan szorosan ölelnek, mintha el sem akarnának engedni soha. Most egy anyát szólítanak. A fénytől fáj a szemünk, mert gyönyörűen sütött a nap ma, 1944. november 19-én”. A második világháború előtt Bácskában és Bánátban még félmillió német élt. 1944 végén sokan Magyarországra, Ausztriába illetve Németországba menekültek. Azok közül, akik hazájukban maradtak, több ezer férfit gyilkoltak le, a nőket, gyermekeket és az öregeket pedig lágerekbe hurcolták. A két szál a film végén ér össze, amikor a művész maga beszél gyerekkoráról, hiszen Hammerstiel művészete a múltban gyökerezik: a sötét színek, a komor arcok, a pokol bugyrai. „Ráébredek hivatásomra is. Azért kellett mindezt túlélnem, hogy átadjam, hogy közöljem ezt mindenkivel. Ha gyermekkoromtól kezdve nem a művészettel nőttem volna fel, talán én sem éltem volna túl.” Adás: 2012. április 25, szerda (Duna 23.40) Szerkesztő-rendező: Antala Zsuzsanna Operatőr: Szél Zsolt

Most

Népszerű

A Gebi felvásárolta a Fidelinkát

A csantavéri Gebi cég megvásárolta az egykori szabadkai malomipari óriás, a Fidelinka védjegyét, malmait, silóit és tésztagyárát.

Agancsot gyűjtött, megölte a puma

Fiatal férfivel végzett egy puma Kaliforniában. A szerencsétlenül járt 21 éves férfi öccsével együtt gyűjtött elhullajtott agancsokat egy lakott területtől távol fekvő erdőben, amikor a puma megtámadta őket.