Ugrás a tartalomra
www.hagyomanyokhaza.hu

A népzenegyűjtés úttörője - A Kossuth Rádió kora reggeli műsora Vikár Béláról

2018-11-02
13:17
Forrás
www.hagyomanyokhaza.hu
A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora november első hetét Vikár Bélának, az egyik első népzenegyűjtőnknek szenteli.

A Kossuth Rádió „Hajnali”- Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsora november első heti adásában Vikár Bélára emlékezik. Vikár polihisztorként vett részt a századforduló szellemi életében, etnográfusként, műfordítóként és népzenegyűjtőként is örökbecsűt alkotott. 

A kutató szülőföldjén, Somogyban figyelt fel a parasztnóták, mesék világára. Az első dalokat édesanyja éneklése alapján jegyezte le gyorsírással, mert kottázni nem tudott. Korát megelőzve, az 1890-es években kezdte népzenegyűjtéseit az Edison-féle, viaszhengerre rögzítő fonográffal. Az 1900-as párizsi világkiállításon be is mutatták e felvételeket, de a folklórnak alig volt értő közönsége. Ezért is lehetett, hogy a Néprajzi Társaság vezetői hiába jártak támogatásért az akkori kultuszminiszternél, csak jóval később sikerült némi pénzt kapniuk Vikár munkájának folytatására. Az etnográfus népdalok, mesék, találós kérdések, gyermekjátékok, szólások, balladák mellett hangszeres és fütyült dallamokat is rögzített. Gyűjtőútjainak sikerét több emberi tulajdonsága - tréfálkozó modora, mély életbölcselete, kedvessége - is segítette: ismerte és tisztelte a parasztok gondolkodását.
1910 után egyre kevesebbet foglalkozott a rendszeres, fonográfos gyűjtéssel. Legutolsó gépét átadta Bartóknak és Kodálynak; követőinek utat és példát mutatott a korszerű gyűjtésre. Mikor 1906-ban Bartók Béla a Tudományos Akadémia kutatási segélyével megkezdte gyűjtéseit, Vikár jósolta meg elsőnek világhírét.
Vikár nem egyszerűen gyűjtő volt, gondosan rendszerezte az elkészült felvételeket, mintegy hétezer dalt jegyzett föl. Sok száz fonográfhengerét pedig maga Bartók is oly nagyra becsülte, hogy többszöri gondos lehallgatás után saját kezűleg kottázta le azokat. 

Sokoldalú, széles látókörű tudós volt. Amellett, hogy gyorsíróként a parlamentben négy évtizedig dolgozott, több nyugati nyelven beszélt, s műfordításai is forrásértékűek. Legismertebb munkája a pompás Kalevala-fordítás, és átültette magyarra a középkori grúz nemzeti eposzt, A tigrisbőrös lovagot is. 
A zenei válogatásban régi falusi vonósbandák felvételei szerepelnek.

Vikár Béla