Székelyek

A Székelyek – Történelemről és hagyományról című kötetet olvasva elcsodálkoztam a szerző, Száraz Miklós György bátorságán. Egy nép eredetéről, hagyományairól összefoglalót írni mindig kétesélyes vállalkozás. Gyakran az objektív tollforgató is belebotlik a tradíciókhoz való szemellenzős ragaszkodásba, a kételkedők bizalmatlanságába, vagy a politikába. Mi magyarok is megtapasztaltuk, hogy korszakonként változik eredetünk, s választhatunk „halszagú” finn rokonaink, büszke hun véreink, s türk őseink között. A székelyek története pedig talán még összetettebb, s misztikusabb. Az író számos elismerés birtokában lépett olyan nagy elődök nyomdokába, mint Orbán Balázs, vagy Móricz Zsigmond.

„Erdély a gyerekkorom. Ahogy minden magyaré. Azé is, aki nem tudja, aki soha nem lépte át a határát, aki nem járt Kolozsváron, a Mezőségen, a Székelyföldön. Mert ő is Erdély meséin, balladáin és legendáin nőtt fel” – írja Erdély csodái című korábbi munkájában a szerző.

Az írástudó végeredményképpen egy ismeretterjesztő művet tett le az asztalra, pontos forrásmegjelöléssel, egyéni véleményét is kidomborítva. Történelem, legendák, híres szülöttek és kultúrtörténeti ritkaságok olvashatók a lapokon, a székelyek életének keresztmetszetét ismerheti meg a kézbevevő. Külön érdemes foglalkozni a vallás fejezettel. A közvélemény leginkább a csíksomlyói búcsúra asszociál, pedig a székely hitvilág rendkívül gazdag. Érdekes színfoltja a kiadványnak, hogy az író külön foglalkozik a székely szombatosokkal, akiknek sorsát a Duna Televízió is feldolgozta dokumentumfilmben.

Hiánypótló gyűjteményt adott ki a Scolar Kiadó szép kiállítású kötetében, jól olvasható grafikával. Halkan mondom, némi átdolgozással Erdély minden iskolájában tanítható lehetne. A könyv minden bizonnyal egyéni véleményeket és vitákat is kivált, a megismeréséhez járulhat hozzá az erdélyi könyvbemutató-sorozat. A találkozókat gondosan szervezte meg a kiadó, elismerést érdemel kezdeményezése.