Harci elefántok teljesítenek szolgálatot az esőerdőben
Amikor harci elefántokról van szó, mindenkinek az ókori idők jutnak eszébe. Karthágó ünnepelt stratégájának, Hannibálnak hatalmas seregében negyven harci elefánt teljesített szolgálatot, amelyekkel az Alpokon átkelve támadta meg a Római Birodalmat. A több ezer évvel ezelőtti indiai csatákban is szép számban vettek részt ezek a vastagbőrűek, de még a középkori délkelet-ázsiai királyok is alkalmazták őket nehézlovasságként.
Nem is gondolnánk, hogy ezek a nemes óriások még napjainkban is harci feladatokat teljesítenek a világ egy eldugott, kívülállók számára meglehetősen veszélyes részén. A Kachin Függetlenségi Hadsereg Mianmar északi részén nagy területet tart ellenőrzése alatt, amely Indiával és Kínával határos. A kachinok az 1400-1500-as években vándoroltak a Tibeti-fennsíkról a mai Mianmar területére és az 1860-as években tértek keresztény hitre, ezért etnikai és vallási kisebbségnek számítanak a 80 százalékban buddhista országban. A hat törzset számláló szövetség megszakításokkal 1961 óta harcol az általuk ellenőrzött terület függetlenségéért. A mianmari katonasággal vívott harcokban eddig több ezer fegyveres és civil veszítette életét, becslések szerint pedig mintegy százezer embernek kellett elhagynia otthonát. Területük gazdag természeti kincsekben, különösen nagy értékű jádéban, amit kitermelés után a csillapíthatatlan étvágyú kínai piacra csempésznek.
A Kachin Függetlenségi Hadsereg fegyverei kezdetlegesek és egyszerűek, tipikusan tükrözi a harmadik világ fegyveres felkelőinek felszerelését. Kalasnyikovok, rakétavetők, pisztolyok és revolverek, néhány kiszuperált tüzérségi darab és barkácsolt tűzfegyverek alkotják fegyverzetüket. Ezek mellet azonban rendelkeznek egy olyan "fegyverrel" amilyennel a világ egyetlen hadereje sem büszkélkedhet, harci elefántokkal.
Egyoldalúan függetlennek kikiáltott országuk a Föld egyik legnehezebben járható területén fekszik. Sűrű dzsungel fedi a hegyes-dombos, szakadékokkal és meredélyekkel tarkított területet, amelyet mély völgyek szabdalnak át. A terület hatalmas részét még jól felkészített terepjáróval is lehetetlen megközelíteni. A terepnek köszönhetően az érintetlen őserdőkben tevékenykedő gerillák fegyverrel és ellátmánnyal történő biztosítása szélsőségesen nehéz logisztikai feladat. Itt jönnek a képbe az elefántok.
A szakadárok elefántdandárja 40-50 állatból áll, amelyek fegyvereket és ellátmányt szállítanak a távoli, elérhetetlen helyekre. Az állatokat nem alkalmazzák élő tankként mint ahogy azt egykoron tette az emberiség. A modern fegyverekkel szemben vastag bőrük sem tudja felvenni a harcot. Az automata fegyverek, a rakétavetők és a tüzérség ellen elefántokat csatába küldeni ma már öngyilkosság lenne. Katonai logisztika szempontjából azonban nehéz jobb megoldást találni a dzsungelben még a 21. század technológiai vívmányai ellenére is.
Képességük, hogy nagyobb erőkifejtés nélkül jóval nagyobb terhet tudnak elcipelni mint bármilyen ember azt jelenti, hogy hosszú ideig el tudják látni a lázadók elszigetelt csoportjait a terepen. Ez ideális a lázadók számára, akik állandó emberhátrányból, általában lesből támadnak a túlerőben lévő és jobban felszerelt mianmari fegyveres erőkre. Ha már a lesből támadásról van szó, az elefántok ebben is jobbak a gépjárműveknél. Amíg egy terepjáró vagy teherautó motorjának hangja a dzsungelben több kilométere elhallatszódig, addig az elefántok méretüket meghazudtolva, csendesen, csupán néhány méterrel az őrjáratok mellett tudnak elhaladni a növényzet takarásában. Ezt az állítást pedig azok is alátámasztják, akiknek volt szerencséjük ezeket a csodálatos állatokat a vadonban látniuk. Az elefántok nem ragadnak bele a sárba mint a négykerekűek, könnyedén át tudnak kelni megáradt folyókon hidak segítsége nélkül is. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy üzemanyaguk nem dízel vagy benzin, amit távolról kell a területre szállítani, hanem az őket körülvevő dzsungel.
A múlt században a Viet Cong fegyveresei is használták teherszállításra az elefántokat. Az amerikaiak ellen vívott háborúban fegyvereket, ellátmányt és lőszert szállítottak Vietnam sűrű őserdejeiben. Szomorú tény, hogy az Amerikai Légierő esetenként helikopterekről légi csapást mért az erdőkben felfedezett elefántokra, a szállítási útvonalak elvágása érdekében.
Manapság, amikor egyre több vadon élő állatfaj került a kihalás szélére, Mianmarban ezeket a nemes állatokat még mindig fegyveres konfliktusokban vetik be. Úgy tűnik ez így is marad, amíg a kachinok és az ország vezetése le nem zárja az évtizedes ellenségeskedést. A megbékélésnek azonban még semmi jelét sem látni. Addig is a bolygó ezen csaknem járhatatlan szegletében az elkövetkező időkben is folytatódik a 4000 éves hagyomány, a harci elefántok alkalmazása.
