Malmö és Koppenhága – Bekandikáltunk Skandináviába

Két évtizedes álmom vált valóra szeptember végén, amikor végre eljuthattam Skandináviába, egészen pontosan a svédországi Malmőbe és a dán fővárosba, Koppenhágába. Spoiler: még annál is sokkal szebb és jobb volt minden, mint amire számítottam.

Nem tudom, hogy a gazdasági életet mennyire befolyásolják a fapados repülőjáratok, de én igen hálás vagyok értük, hiszen nagyon könnyen és olcsón megközelíthetővé tettek szinte minden helyet a világon, így anélkül juthatunk el a legkülönbözőbb célpontokba, hogy nagyon mélyen a zsebünkbe kellene nyúlnunk. 

Így utaztunk el szeptember végén fejenként alig 1200 dinárért (pontosabb oda-vissza 2500-ért) Malmőbe. A nagybátyám harminc éve ott él, de korábban vagy pénzem, vagy alkalmam nem volt eljutni hozzá, most viszont minden úgy állt össze, hogy el tudtunk utazni, és mivel vendégül látott bennünket, szálláson sem kellett gondolkodnunk. 

Egyébként a dél-svédországi Malmőben éjszakánként körülbelül 80 euróért már lehet családi hotelszobát kapni viszonylag közel a belvároshoz. A szomszédos Koppenhágában (nyilván, mert főváros) már 110 euró egy hasonló szoba.

A repülőgépünk Belgrádból indult, és alig két óra alatt ért Malmőbe, ahol az unokahúgom várt minket. A malmői repülőtér 25 kilométerre található a várostól, de az autópálya nagyon jól járható, negyedóra alatt megérkeztünk a szállásunkra. Mivel este érkeztünk, az örömteli üdvözléseken kívül már semmire sem volt időnk, ám a következő napokban mindent pótoltunk. 

Kívülről haladva, koncentrikus körökben közelítettük meg Malmö belvárosát, ami azt jelenti, hogy előbb kimentünk a tengerpartra, hogy megnézzük, milyen is az Öresund-szoros. Nem meglepő módon szeptember végén már elég hideg volt a víz, de a nyári hónapokban fel tud annyira melegedni, hogy a hidegebb vizeket jobban viselők ott strandolhassanak. Igaz, most is láttunk néhány őrültet, akarom mondani bátor embert, aki a mólóról ugrált a vízbe, de szerintem ez már extrém sportnak számít.

A kissé hűvös, de derűs délelőtt alkalmat adott arra, hogy megnézzük az Öresund-hidat. Ez az ikonikus híd majdnem húsz éve készült el, és Svédországot köti össze Dániával, egészen pontosan Malmőt Koppenhágával, és ha valaki nézte a Bron/Broen (A híd) című svéd-dán sorozatot, akkor ez az a hely, ahol minden elkezdődött, és az a helyszín, amely mindig visszatér. A hídhoz érve fogtam fel igazán, hogy végre megérkeztem oda, ahova mindig is vágytam. A híd építésekor felhalmozott földből és kövekből épült félszigetre vagy földnyelvre még mindig ki lehet sétálni, hogy még közelebb érezzük magunkat a tengerhez és a hídhoz. A természet ereje azonban csodálatos, a földnyelv húsz év alatt jelentősen erodálódott, és feltételezem, hogy - ha nem töltik fel újra - a következő két évtizedben teljesen el is tűnik. 

A néptelen kikötőben megnéztük az egyelőre még vízen lévő, de már nem igazán használt motoros és vitorláshajlókat, elsétáltunk a strandra, végigsétáltunk az egyik mólón, csalódottan tapasztaltuk, hogy a téli időszakban folyamatosan működő bastu (a svédek elnevezése a szaunára) éppen zárva tart, de örömmel vettük tudomásul, hogy az északi szél éppen pihen, így zavartalanul gyönyörködhettünk a kilátásban. 

Malmö egyik nevezetesség a Turning Torso, amely a maga 190 méteres magasságával Skandinávia legmagasabb épülete. A csavarodó épület alsó részén irodák, felsőbb szintjein pedig luxuslakások találhatók. A tövében állva igazán picinek érezheti magát az ember. 

Malmö központja több napra elegendő látványosságot kínál, már azzal órák tudnak eltelni, hogy a városba vezetett tengervizes kanális felett húzott hidakon sétálgat az ember, és gyönyörködik a látványban. Emellett viszont a központban járva kihagyhatatlan a főtér a városházával, valamint a hétvégente kézművesekkel megtelő  Lilla Torg (azaz Kistér), ahol ha nem akarunk vásárolni, legalább egy kávéra vagy süteményre megállhatunk. Innen kifelé haladva tekinthetjük meg Malmö legrégebbi templomát, a Szent Péter templomot, amely a 14. században épült. A skandináv országokban a leginkább az evangélikus vallás terjedt el, így ez a templom is evangélikus.  

A központtól távolodva számos parkon haladhatunk át. A Folkets Parkban kis vidámparkot, a Pildammsparkenban csodás sétányokat, a Kungsparkenben, vagyis a királyi parkban, valamint a Slottsparkenben, azaz a vár parkjában pedig tavacskát és nagyon öreg fákat találunk. Ez a park öleli körbe az egykori erődítményt, a Malmöhust, amely ma már múzeumként szolgál, és gazdag tartalma a legkisebbeket is leköti (egy ideig). 

Mivel Svédországban és Dániában igen magas az életszínvonal, nem lepődtünk meg az árakon, vagy egy kicsit mégis, ugyanis nem voltak olyan horribilisek, mint amilyenekre számítottunk. 

Svédország és Dánia ugyan tagja az Európai Uniónak, de egyik állam sem vezette be fizetőeszközként az eurót. 10 svéd korona (SEK) körülbelül 1 eurónak felel meg, míg Dániában az arány 7:1-hez (hasonlóan a horvát kunához). Úgyhogy mi Svédországban csak leosztottuk tízzel a kiírt árakat (Dániában már komolyan fejszámolás kellett). 

Malmőben a buszjegy 35 SEK, ezzel egy órán át lehet utazni bármennyi átszállással, vagy egy járaton a két végállomás között (ez az út hosszabb is lehet, mint egy óra). Mi szerencsések voltunk, a sofőr az alvó gyereket, és a fizetésre kész bankkártyát látva úgy döntött, nem kell fizetnünk, úgyhogy ingyen utaztunk. A kávé 33 SEK volt minden kávézóban, a múzeumi belépő 40 SEK-be került. 200-300 gramm kaviárkrémet, halpástétomot, ráksalátát körülbelül 30-35 SEK-ért tudtunk vásárolni, míg egy 200 grammos tábla a legismertebb svéd csokiból (Marabou) 25 SEK-be került. A városközpontban egy ebédért vagy vacsoráért körülbelül 250 SEK-et kérnek, míg egy külvárosi ázsiai étteremben a svédasztalos ebéd 90 SEK-be került. 

Svédországban az alkohol a legdrágább. Az egyszerű boltokban szinte alig lehet alkoholos italt vásárolni, például csupán 3,5 százalékos sör kapható. Aki ennél erősebbet inna, annak a kijelölt italboltokban kell körülnéznie, ahol igen borsos árat kérnek a nálunk megszokott 5 százalékos sörért is, a whisky ára pedig a csillagos ég. 

Miután Malmőt jól körbejártuk, felpattantunk egy vonatra, és fejenként 120 SEK-ért átmentünk Dániába. Az út mindössze 25 percig tart az Öresund-hídon át, és végig csodálatos kilátás nyílik a tengerre, a hajókra, a madarakra, amelyek között vadludat is láttunk. Ne felejtsük el, Malmö  Skåne tartományban található, alig néhány kilométerre Västra Vemmenhögtől, attól a kis falutól, ahonnan Nils Holgersson csodálatos utazására indult a vadludakkal. 

A vonat Koppenhága központjában a híres Tivoli vidámparknál áll meg. Szeptember végén már nagyban készültek a Halloweenra, így mindent boszorkányok és tökvicsorik népesítettek be. A belépőjegy 8 éven felülieknek 130 DKK-ba (körülbelül 18 euró) kerül, míg a 3-7 éves gyerekeknek 60 DKK-t kell fizetniük érte. 

Mivel mindent látni akartunk, így gyalog közlekedtünk a városban, viszont aki gyorsabban akar egyik helyről a másikra jutni, annak lehetősége van egy applikáción keresztül biciklit vagy elektromos rollert bérelni. Egy idő után mi is biciklire váltottunk volna, de a gyereküléses változat, úgy tűnt, nem mindenhol elérhető, így folytattuk a baktatást. Egyébként a biciklibérlés három órára 90 DKK-ba kerül, a gyereküléses verzióért pedig 120 DKK-t kell fizetni. A rollerezés drágább. Az elektromos jármű kinyitása 10 DKK-ba kerül, de aztán percenkénti számlázás van, egy óra gurulásért például 120 DKK-t kell fizetni.

Megnéztük kedvenc dán sorozatom, a miniszterelnöknőről szóló Borgen helyszíneit, a parlamentet, a kormányépületet, a királyi palotát, a város főterét és sétálóutcáját (benne egy Lego-üzlettel), néhány templomot, Andersen szobrát, majd elindultunk a híres Kis hableány-szobor felé, ami még mindig 2,5 kilométerre volt tőlünk. Ez a táv egy 14 hónapossal elég hosszúnak tűnt, úgyhogy végül inkább a hajókázós városnézés mellett döntöttünk. A fejenként 50 dán koronába (tehát körülbelül 7 euróba) kerülő út - ahogy mondani szokták – minden pénzt megért, hiszen egy hajócska kényelméből tekinthettük meg a város nevezetességeit, és a kanálisokon a hidak alatt közlekedve egészen csodás kép tárult elénk. Egyetlen dolgot nem tudtunk így rendesen megcsodálni, a hőn áhított Kis hableányt, amelynek a vízről csupán a háta látszik. 

Svédország és Dánia is igen intenzíven ápolja a viking hagyományt, Dánia talán egy fokkal jobban, a szuvenírboltokban ott sokkal több vikinget és trollt láttunk, mint Svédországban. Persze mindenképpen vásárolnunk kellett egy plüss vikinget is, és Björn azóta már az 5731 tagból álló játékcsaládunk szerves részévé vált, még ha a pajzsát már meg is rágcsálta egy tizenegy fogú szörny.
Azt mindjárt láttuk, hogy Koppenhágára nem elég egy nap, így az erőltetett menet helyett inkább élveztük a város és a szép idő adta lehetőségeket. Ücsörögtünk, kávéztunk, megkóstoltuk, milyen Carslberget inni ott, ahol gyártják, és vásároltunk pár olyan sört, amilyet korábban még soha nem láttunk. Az alkohol egyébként Dániában is drága, de egy fokkal mégiscsak olcsóbb, mint Svédországban. Ezért nem is véletlen, hogy a svédek a szomszédba járnak berúgni. A dánok meg inkább Németországba ugranak át, de ez már egy másik történet.