Olvasás a koronavírus idején
Mibe fogjunk bele, meddig fog ez tartani? Vegyünk elő néhány verset, esetleg egy kisregényt, például Az öreg halász és a tengert, vagy érdemes nagyobb lélegzetű művekbe belefogni, és most végre átrághatjuk magunkat a Háború és békén vagy a József és testvérein? Fogas kérdés, mindenki az egyéni ízlése és preferenciái alapján döntsön.
Adja magát a lehetőség, hogy járványokról és azok kezeléséről olvassunk. Itt van mindjárt a Szerelem a kolera idején. Többen is felvetették, hogy bizonyosan íródik már a Szerelem a korona idején című regény is, amely a jelent igyekszik majd megragadni, remélhetőleg nem ponyvaregény formájában. Szintén adja magát A pestis, amely nem teljesen arról szól, mint gondoljuk, inkább társadalomkritika, de mindenképpen olvasásra érdemes. De itt van mindjárt a számunkra inkább csak Robinson Crusoe miatt ismert Daniel Defoe, aki A londoni pestisről írt. Felcsaphatjuk a középiskolában talán kötelező olvasmányként még gyűlölt, mára aktuálissá vált Dekameront, amelynek pikáns novellái a firenzei pestisjárvány elől elmenekült (fiktív) nemesek meséi alapján születtek. Nagy sikerrel futott nemrég a tévében a Csernobil című sorozat. Ha kedvünk lenne ilyen témával foglalkozni, Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című regénye a legjobb forrás erre. Stephen King pedig már majdnem ötven éve borzongat minket írásaival, bőven van miből válogatni.
Olvashatunk viszont olyan könyveket is, amelyek éppen, hogy eltávolítanak a jelen helyzettől, elfeledtetik velünk, hogy a világban milyen óriási baj van, hány áldozatot követel a járvány. Olvassunk pozitív kicsengésű regényeket, vagy forduljunk a mesék birodalmába, és ne csak a gyerekek, hanem a magunk kedvéért is vegyük le a polcról az Andersen- vagy a Grimm-kötetet, a Hetvenhét magyar népmesét, vagy bármely más mesegyűjteményt. Fedezzük fel például újra Benedek Elek műveit!
Válogathatunk persze az utóbbi évek terméseiből is, és böngészhetjük a népszerűségi listákat. Disztópiában nincs hiány, az új típusú koronavírus-járvány előtt a legtöbben a kitalált szörnyűségeket keresték a könyvesboltok polcain. A legvonzóbb mindig az, ami már majdnem valóság, lásd például A szolgálólány meséjét, vagy a folytatást, a Testamentumokat. Szívmelengető történet a Férfiidők lányregénye, amelyből az Akik maradtak című, majdnem Oscar-díjra jelölt film is készült. Paul Auster egy férfi életének négy alternatív verzióját írta meg díjazott regényében, és a 4321 valóban lebilincselő, rádöbbent, hogy néha egy-egy aprónak tűnő döntés mennyire más irányba viheti el az életünket. A Kis tüzek mindenütt izgalmas családregény erős női főszereplőkkel, és éppen most készült bele minisorozat. Elena Ferrante Nápolyi regényeiben két lány/nő fél évszázados barátságát követhetjük végig, miközben a most éppen nem látogatható Nápolyt is megismerjük. Lassan hömpölygő szövegfolyamnak tűnik, de olvasmányosnak bizonyul Karl Ove Knausgard Harcom-sorozata, de ugyanilyen kemény és férfias Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol-trilógiája.
A kortárs magyar irodalom nagyjait is elővehetjük. Akinek esetleg megakad a torkán Esterházy Péter, az még mindig olvashat Péterfy Gergelyt, Dragomán Györgyöt, Krasznahorkai Lászlót vagy Grecsó Krisztiánt, ha minőségi irodalomra vágyik.
A krimik örök kedvencek. Agatha Christie Poirot-ja vagy Miss Marple-je mindig kinyomozza, hogy a komornyik tette, míg Raymond Chandler detektívje, Philip Marlowe nem ilyen szerencsés, gyakran van egy femme fatale, aki összekuszálja a szálakat. Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesát viszont semmi nem tudja eltéríteni a racionális gondolkodástól, na, jó, esetleg egy kis ópium.
Az utóbbi évtized nagy kedvencei a skandináv krimik. A hideg észak és a brutális gyilkosságok kombinációja igazán hátborzongató, ugyanakkor letehetetlen regényeket eredményezett. Csemegézzünk Jo Nesbo, Arnaldur Indridason, Jussi Adler-Olsen vagy Camilla Läckberg könyveiből.
Ha nincs mód új könyvek vásárolni (vagy már a házhozszállítás sem működik), nézelődhetünk az internet ingyenes könyvgyűjteményeiben, például itt, itt, sőt itt is. Vagy átválogathatjuk az otthoni könyvespolcokat, a szülőknek, nagyszülőknek általában remek gyűjteményeik vannak. A klasszikusok közül nem szabad kihagyni az Anna Kareninát (tragikus szerelem), A három testőrt (kardozás a köbön), a Nyomorultakat (igazságtalanság és könnyek), a Büszkeség és balítéletet (megint csak szerelem), a Bűn és bűnhődést (gyilkosság lelkiismeret-furdalással vagy anélkül), a Quo Vadist (van benne lepra), de az 1984-et sem (nem használati utasítás a ma emberének, hanem elrettentő példa). Mikszáth Kálmán vagy Karinthy Frigyes humora is megismételhetetlen, így az ő könyveiket is bátran lapozgassuk. De ha tényleg semmi ilyen nincs otthon, egy Rejtő Jenő-kötet aztán biztosan lapul valahol.
