Száz éve elfeledett dinoszaurusz lelőhelyeket fedeztek fel magyar tudósok
Kadić itt gyűjtötte azokat a fosszíliákat, amelyek alapján a kutatók meghatározták a Magyarosaurus dacus névre hallgató törpenövésű sauropodát, az Allodaposuchus őskrokodilt vagy a Kallokibotion teknős maradványait. Az eredeti gyűjtemény páratlanul gazdag képet ad a kréta időszak legvégéről, de a Magyar Bányászati Szolgálat Gerinces Gyűjteményében tanulmányozható fosszíliákon kívül az elmúlt száz évben nem bővülhetett újabbakkal, a leletanyag begyűjtését követi történelmi események miatt ugyanis nem volt ismert, hogy pontosan hol találták őket. Ezen változtatott a Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport, amely a lelőhelyek újbóli feltárását tűzte ki maga elé. Botfalvai szerint a lelőhelyek újrafelfedezését „az tette lehetővé, hogy nemrégiben előkerült az a térkép, amelyet Kadić Ottokár használt az ásatásai során, és rajtuk egyértelmű jelöléseket találtunk az egykori lelőhelyekre vonatkozólag”. A térképen lévő jelöléseket a kutatók ezután Albert Gáspár, az ELTE térinformatikusának segítségével megfeleltették a mai terepviszonyoknak, majd több hetes terepi kutatómunka során azonosították az elfeledett lelőhelyeket. A kutatók a területen további csontmaradványokra bukkantak, többek között egy összetartozó csigolyasorra is, amely egy sauropoda dinoszauruszhoz tartozott. A Magyar Természettudományi Múzeum közleménye szerint tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméteresek, különlegességüket pedig az adja, hogy emlősökhöz tartoztak, így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak.