Ugrás a tartalomra

A vajdasági csokicsoda, avagy Gombóc Artúr beájulna

2019.06.24
12:58
2023.11.02
09:05
Forrás
Markovics Annamária
A nagyszülők konyhájában gyártották le az első csokoládéjukat nem egészen öt évvel ezelőtt, mára pedig a térség egyik legismertebb csokoládé-manufaktúráját mondhatják magukénak.

A nemcsak az ízlelőbimbókat, de a szemet is gyönyörködtető termékeik több nemzetközi díjat bezsebeltek, ám ők nem ülnek a babérjaikon, nem adták fel a további kísérletezést, inkább újabbnál újabb íz- és termékötletekkel állnak elő.

Nem ezen fog már múlni a beach body – gondoltam, és elfogadtam a kóstolót, amit Lengyel István, a zentai Réel Chocolate kézművescsokoládé-műhely vezetője nyújtott felém, amikor elkezdtük a beszélgetést. Felesége és üzleti partnere, Erdélyi Csilla éppen egy hosszú műszakot igyekezett kipihenni látogatásomkor, így Istvánnal beszélgettem a közös álom megvalósításának szakaszairól.

- Nagyon sokan szeretik a csokoládét, de szinte senkinek sem jut eszébe, hogy édességszeretetből vállalkozást indítson. Titeket mi sarkallt arra, hogy ezzel foglalkozzatok?

- 2014-ben Csilla kitalálta, hogy valamilyen vállalkozásba kellene fogni. Én is mindig vállalkozó szellemű voltam, és a családban a felmenők között visszamenőleg is négygenerációnyi vállalkozó van, vagyis most mi már az ötödik generáció vagyunk. Ez volt az előéletünk. Majd elmentünk egy belgiumi kirándulásra, ahol megismerkedtünk a csokoládéval. Korábban nem is gondoltuk, hogy a csokoládégyártás ennyire komoly szabályoknak kell, hogy megfeleljen, és hogy amit mi az üzletek polcain látunk és csokoládénak hívunk, az valójában nem is teljesen igazi csokoládé. Innen indult minden. Akkor még nem tudtuk, hogy mi csokoládékészítéssel fogunk foglalkozni, csak egy szűk fél évvel később fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy megpróbáljuk itt, a Vajdaságban a csokoládékészítést. Persze ezután hosszas kutatómunka, tanulás, utánajárás kezdődött, voltaképpen a nap 24 órájában erre készültünk.

- Szerbiában a szabadkai Pionir csokoládégyár neve már több mint száz éve ismert, az iparosított édességgyártásnak van hagyománya, de az országban viszonylag kevés csokoládémanufaktúra létezik. Nem féltetek, amikor elindultatok, hogy nem lesz elég nagy a kereslet, hogy könnyen elbukhattok? A statisztikai hivatal adatai szerint Szerbiában évente átlagosan 30-40 ezer céget alapítanak, de ezek legtöbbje nem túl hosszú életű, átlagosan a vállalkozások fele éri csak meg a 10 éves kort.

- Nem mondanám, hogy féltünk, inkább nem tudtuk, mire számíthatunk, mennyire fogják elfogadni ezt az emberek. Abban biztosak voltunk, hogy mi ebbe belevágunk, és megpróbáljuk, hiszen megszületett egy ötlet, egy elképzelés. Papírra vetettük, hogy milyen típusú csokoládékat milyen alapanyagból kívánunk előállítani. Hittünk az ötletben, és csak arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan reagál a piac, a vajdasági csokoládészerető ember. Tetszeni fog-e neki, illetve meg fogja-e fizetni, hiszen prémiumkategóriáról beszélünk, aminek kicsit magasabb az árfekvése, mint az eddig vásárolt vagy a boltok polcain található csokoládéké.

- Egyikőtöknek sincs sem élelmiszeripari, sem közgazdasági végzettsége. Végeztetek piackutatást, vagy úgy gondoltátok, csak belevágtok, és lesz, ami lesz?

- Csilla kertészmérnök, én pedig építőmérnök vagyok. A családban sem volt cukrász vagy csokoládékészítő, úgyhogy ez teljesen új ötlet volt, mindent a saját magunk erejéből tanultunk meg. Közgazdasági ismereteink sem voltak, igyekeztünk inkább józan emberi ésszel gondolkodni az árképzésnél, a cégformánál. Ez volt a második legnagyobb utánajárás és tanulás az alapanyagok beszerzése után.

2014. november 27-én készültek el az első csokoládék. Ezt megelőzően szűk két hónap volt a felkészülési időszak, amikor meghatároztuk az alapanyagokat, megkerestük a beszállítókat, kitaláltuk, hogy milyen csokoládét, valamint milyen gyümölcsöket, magvakat, fűszereket fogunk használni. Szerbiában nagyon nehéz ezeket beszerezni. Ez után gondoltunk csak arra, hogy fel kell mérni a piacot. Az volt az ötlet, hogy kimegyünk a karácsonyi vásárra Zentán és Szabadkán, és megnézzük, milyenek a reakciók. Úgymond éles piackutatást végeztünk, és hála Istennek nagyon jó volt a fogadtatás, nagyon gyorsan híre ment a zentai Réel kézműves csokoládéknak. A karácsonyi szezon után ismét körülbelül kéthónapos kutatómunka kezdődött, amikor azt tanulmányoztuk, milyen cégformák léteznek, hogyan működik az adózás, számunkra mi felelne meg. Csak ezt követően nyitottuk meg a vállalkozást. Korábban soha nem foglalkoztunk ilyennel.

- Mindent egy lapra tettetek fel? Volt bennetek egy olyan, hogy ezt most megcsináljuk, ha belebukunk, akkor is?

- Egyáltalán nem volt élet-halál kérdés. Úgy gondolom, hogy akkor sikerülhetnek igazán a dolgok, ha az emberek nem élet-halál kérdésként tekintenek rájuk, hanem úgymond zsigerből cselekszenek. Hisznek abban, amit elgondoltak, és valamilyen szinten tudják, érzik, hogy ebből valami jó fog kisülni. Meghatároztunk egy összeget, amit a befektetésre szántunk, és úgy gondoltuk, azt megforgatjuk, és meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

- Miért Réel Chocolate lett a nevetek?

- Nagyon sokat gondolkodtunk a néven. Nemzetközi nevet szerettünk volna, mert arra jutottunk, hogy ha fejlődünk, és a külpiacra is kijutunk, akkor egy ilyen névvel könnyebb lesz. A réel franciául azt jelenti, hogy igazi, valódi, ami az általunk készített csokoládékra és alapanyag-használatra utal, vagyis hogy mi csak valódi csokoládéval dolgozunk, nem használunk ízfokozókat, tartósítószereket és hasonlókat. És azért francia, mert a fő alapanyag, a csokoládé Belgiumból érkezik, ott pedig franciául beszélnek. A név mindkettőnknek tetszett, így a 2014-es év végén ugyan kezdetleges csomagolással és arculattal indultak a csokoládék, de már Réel Chocolate név alatt. Arra gondoltunk, hogy ha bejön a számításunk, és tetszik az embereknek, akkor erre tudunk építkezni. Ne csak egy csoki legyünk a karácsonyi vásárban, hanem a zentai Réel csoki.

- Emlékszel az első csokoládétokra? Hogy sikerült?

- Jól sikerült. Emlékszem, hogy rögtön a legsűrűbb étcsokoládéval kezdtük meg a márványlapon a temperálást, ami akkor nagyon gyorsan kezdett szilárdulni, de végül jól sikerült. Éppen egy családi ebéd követte ezt a csokoládékészítést, úgyhogy rögtön a családdal le is teszteltük, és már ott nagyon jó volt a fogadtatása. Erre építettünk végül.

- Mindjárt prémiumcsokoládét akartatok készíteni, és belga csokoládét használtok. Hogyan találtátok meg a beszállítót?

- Találtunk egy szerbiai forgalmazót, amely éppen néhány hónappal korábban kezdte el forgalmazni azt a csokoládét, amelyet kiszemeltünk. Ez a világ egyik legnevesebb belga csokoládégyártója, amely csak első osztályú kakaóbabot használ a csokoládéhoz. Abban az időszakban a forgalmazónak a környéken volt raktára, így viszonylag egyszerű volt az alapanyag-beszerzés. Ez módosult azóta, de akkor szerencsés volt a helyzet, és minden gördülékenyen ment.

- Különlegesen szépek ezek a csokoládék: gyümölcsök, csonthéjasok, fűszerek, virágok kerülnek rájuk. Hogy találtátok ki az ízeket? Hogy és hol találjátok meg azokat az ízesítőket, amelyeket rátesztek a csokoládéra, hogy ne csak finom, hanem látványos is legyen?

- Mindketten elég otthonosan mozgunk a konyhában és a gasztronómiában. Szeretjük a különlegességeket, így volt egy kis tapasztalatunk, érzékünk az ízek összeállításához. Hosszas beszélgetések után feljegyeztük az ötleteket, és elkészítettük az ízeket. Az volt az elképzelés, hogy egy alapcsokoládéhoz, a tejcsokoládéhoz, a fehércsokoládéhoz vagy az étcsokoládéhoz három ízt társítunk. A három íz lehet a gyümölcsök, magvak, fűszerek bármilyen keveréke. Így kezdődött a kísérletezés. Első körben harmincféle csokoládét készítettünk, azóta szűk ötven van, de úgy gondolom, hogy ez a paletta elég széles ahhoz, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő csokoládét. Nem azért nem készítünk többfélét, mert nem tudnánk új ízeket kitalálni, hanem úgy gondoljuk, hogy amik léteznek, azok minden igényt kielégítenek, hiszen a klasszikus kombinációktól, például a mogyorós tejcsokoládétól a legkülönlegesebb ízesítésig, a levenduláig, szálas csiliig, kandírozott rózsasziromig, ibolyasziromig minden megtalálható. Az volt az elképzelésünk, hogy amit lehet, azt helyben vagy legalábbis országhatáron belül szerezzük be. Az egzotikus gyümölcsök érkeznek csak külföldről, minden mást helyi termelőktől vásárolunk. Nagyon nehéz volt, mire megtaláltuk ezeket Szerbiában, de végül sikerült.

- Miből, hogyan inspirálódtok? Hogyan találtok ki új ízeket, új termékeket?

- Akár apró élményekből is: egy jó fagylaltból, jó csomagolásból, akár valamilyen színről is eszünkbe jutnak színek. Nyitott szemmel járunk a világban. Fontosnak tartjuk, hogy ellátogassunk a párizsi, brüsszeli csokoládé-kiállításokra, hogy lássuk, merrefelé mozog ez a piac, mik a csokoládétrendek mind ízvilágban, mind formában, mind csomagolásban. Emellett, amikor van lehetőségünk, akkor képzésekre vagy új helyekre látogatunk. Látjuk, hogy milyen új eszközök, praktikák léteznek, amiket mi is be tudunk vetni.

- Volt valamilyen nagy melléfogásotok? Például valamilyen íz, ami papíron jól nézett ki, de kóstolás után kiderült, hogy mégsem volt jó ötlet.

- Konkrétan ízre nem emlékszem, talán inkább textúrára. Hiszen azt is fontosnak tartjuk, hogy ne csak az íz legyen jó, hanem a fogyasztási élmény is kimagaslóbb legyen, mint más terméknél. Olyan előfordult, hogy a csokoládé textúrája nem volt megfelelő, vagy nem ropogott kellőképpen, vagy túlságosan ropogott, esetleg kemény volt. Ilyen téren volt több kísérletezés, mire tökéletes lett az adott termék.

- Otthon kezdtétek a gyártás, most már elég nagy műhelyetek van. Hogyan fejlődtetek?

- A nagyszüleim régi kosárfonó műhelyében kezdtük a csokoládékészítést. Az ő egykori műhelyüket alakítottuk át az élelmiszeripari szabványok szerint mini csokoládéműhellyé, ahol a dédnagymamám márványpultján temperáltuk a csokoládékat. Ennek megvolt a maga varázsa. Hiszem, hogy mindez hozzájárult a sikereinkhez. Lassan, hónapról hónapra, ahogy bővült a viszonteladóink száma, éreztük, hogy szűkös a hely, kinőttük a műhelyt. Éppen akkor írták ki a magyar kormány vajdasági gazdaságfejlesztési programjának pályázatait. A Prosperitati Alapítványnál eszközökre pályáztunk, és nyertünk, illetve jött egy lehetőség, hogy meg tudtunk vásárolni egy telket, ahol kialakíthattunk előbb egy kis csokoládéboltot, majd ehhez kapcsolódva egy műhelyt és raktárt.

- A Prosperitati Alapítvány is akkor indult, a Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus évei közül is éppen a fiatal vállalkozók éve következett. Ez véletlen egybeesésnek tekinthető, hiszen nem tudhattátok előre, hogy ezek a lehetőségek szembe jönnek. De ez adott egy löketet?

- Mi a pályázatok előtt kezdtünk bele ebbe, de a hírekben már kezdtek megjelenni ezeknek a lehetőségeknek a körvonalai. Éreztem, hogy itt valami nagy dolog fog történni, ami a vajdasági magyarságot érinteni fogja. Ezeknek a pályázatoknak a segítségével a vállalkozásunk kétszer-háromszor gyorsabban tudott fejlődni, mintha mindezt önerőből kellett volna megvalósítanunk. Ezeknek köszönhetően vagyunk mi ott, ahol vagyunk. Amit mi önerőből tudtunk volna eszközökre fordítani, azt most más, infrastrukturális fejlesztésekre tudtuk fordítani, ennek köszönhetően tudtuk létrehozni a csokoládéműhelyt, a vendégfogadásra is alkalmas bemutatótermet, a szép udvart. Emellett viszont fontosak voltak a Nemzetpolitikai Államtitkárság nyári, illetve éves programjai, amelyeken három éve mindig részt veszünk, hiszen az anyagi támogatás mellett legalább annyi energiát, illetve tudást ad a program, amelyet ők szerveznek. Nagyon sokat tudtunk tanulni, és ez, illetve a kapcsolati tőke legalább annyit ér, mint egy nyertes pályázat, hiszen ezt a következő években is fel tudjuk használni.

- Kis, helyi vállalkozásból országos ismertségre tettetek szert. Exportálni nem akartok?

- Úgy gondolom, hogy ott van a nevünk a szerbiai csokoládépiacon a minőségi csokoládék között. A termékeinket nem lehet akárhol megvásárolni, nagyon odafigyelünk arra, hogy kizárólag minőségi helyeken értékesítsünk, például borszaküzletekben, gasztroboltokban, ajándékboltokban, virágüzletekben, tehát olyan helyen, ahol a csokoládénk és az adott hely összhangban van, és egymás színvonalát tudja erősíteni. Így sokkal nehezebb volt ismertté válni, hiszen nem sok ilyen bolt van, de úgy gondolom, hogy ezzel is a brandet tudjuk erősíteni. Most már Szerbia délebbi részeire is eljutott a csokoládénk, ott is vannak viszonteladóink. Majdnem három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy már ne mi keressünk viszonteladókat, hanem minket keressenek meg azzal, hogy szeretnék a termékeinket árusítani. 2017-ben a belgrádi Nikola Tesla repülőtér vámmentes üzleteibe is bekerültünk, mégpedig a Szerbia legjobb termékeit felsorakoztató részlegre. Ez igazán nagy eredmény volt, és azt mutatja, hogy milyen minőség áll a brand mögött. Exportcéljaink is vannak persze. Több kiállításon is részt vettünk már, de amikor konkrét megrendelésre került volna sor, azzal szembesültünk, hogy egyelőre erre nem vagyunk képesek, nincs kellő volumenünk. A tervek szerint viszont a 2019-es év az exporttevékenységről fog szólni, hiszen most már kibővültünk, új eszközeink vannak, növekedett a kapacitásunk, így már készen állunk a nagyobb külföldi szállítmányokra is. Ha nem is az idei esztendőben, de úgy gondoljuk, hogy 2020-tól mindenképpen kaphatók lesznek a termékeink a környező országokban.

- Volt konkrét megkeresés már?

- Körülbelül két évvel ezelőtt két orosz hölgy látta és kóstolta a csokoládéinkat, majd felkerestek minket, és rögtön 10 raklapnyi csokoládét szerettek volna szállítani Oroszországba. Persze ehhez akkor még nem volt meg a kellő kapacitásunk, így vissza kellett utasítanunk.

- Hány tábla csokoládé készül egy nap?

- Változó. Attól függ, hogy az év melyik szakát nézzük. A nyári időszakban kevesebb, napi 100-200 tábla készül, de a karácsony előtti húzósabb időszakban akár 800 tábla csokoládét is elkészítünk egy nap. Az első szezonban körülbelül 800 kilogramm csokoládét dolgoztunk fel, 2018-ban pedig már 5 tonnát. De nem csak ebből áll a munka. Hárman dolgozunk, mindketten kivesszük a részünket mindenből, és van egy alkalmazottunk. Mi készítjük a dizájnt, az arculatot, és mi kommunikálunk a közösségi hálókon is, és ez mind időigényes. De ez szükséges egy sikeres vállalkozáshoz.

- Említetted a kiállításokat, versenyeket. Bizonyos csokoládéitok díjakat is bezsebeltek már, és ezt jelzitek is a csomagoláson. Fontosak ezek a kiállítások, ezek a díjak? Mi alapján döntetek, hova nevezitek be a csokoládékat?

- Ez mindig nagy dilemma. Az internetnek köszönhetően már minden karnyújtásnyira van, és el kell dönteni, megéri-e egy kiállítás vagy sem. A saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy némely kiállítás megéri, illik ott lenni, míg mások feleslegesek, mert csak idő- és pénzkidobásnak bizonyultak.  Több kiállításon vettünk részt a Magyar Nemzeti Kereskedőház segítségével. Ilyen volt a montenegrói Budván szervezett kiállítás. Ennek köszönhetően elég jó kapcsolati tőkére tettünk szert, amit majd igyekszünk a következő időszakban kamatoztatni. Nem szükséges azonban minden kiállításon részt venni.

A tavalyi évben úgy gondoltuk, elérkeztünk oda, hogy lássuk, szakmai szemmel, illetve „szájjal” milyenek is a termékeink. A saját fejlesztésű sóskaramellánkkal neveztünk a londoni Great Taste Awardsra, és végül egycsillagos elismerést kaptunk, ami nagyon jónak minősül. Ott nem arany-, ezüst- és bronzérmet osztanak, hanem csillagokat, és amelyik termék csillagos értékelést kap, az kimagasló ízvilágú, textúrájú, innovatív terméknek minősül. Az egy élelmiszeripari verseny, tehát nem csak a csokoládéról szól. Neveztünk viszont az International Chocolate Awardsra is, amely már csak a csokoládék versenye. Ott a sóskaramellánk ezüstérmet szerzett, az étcsokoládéba mártott fűszeres narancshéjunk pedig aranyérmet kapott. Úgy gondolom, hogy ha létezik „nemzetközi csokoládétérkép”, akkor mi arra már felkerültünk.

- Mik a tervek a közeli, illetve a távoli jövőre nézve?

- Mindig tele van a fejünk új ízekkel, új termékekkel. Nagyon nehéz magunknak megálljt parancsolni, hogy ne mindent egyszerre akarjunk megvalósítani, hiszen azt a piac nem tudja úgy fogadni, ahogyan azt mi szeretnénk. Fokozatosan kell előállni az újdonságokkal. Most egy felkérésből inspirálódtunk, és megpróbálunk egy új családtagot beilleszteni a brandünk alá, aminek az alapját az organikus csokoládé és az organikus gyümölcsök képezik majd. Ezek a termékek új arculatot és csomagolást kapnak, és a kommunikációban is máshová helyezzük majd a hangsúlyt. Remélhetőleg ezzel sikerül új piacokat, új piaci rétegeket megszerezni. Az emberek egyre jobban odafigyelnek arra, hogy mit fogyasztanak, így akinek ez fontos, az nálunk ezt is megtalálja. Nem lesz egyszerű ez sem, mert komoly követelményeknek kell megfelelni, és tanúsítványokat beszerezni, de állunk elébe. A nyári szezonban limitált szériás csokoládét dobunk majd piacra nyárias ízekkel, és egy újfajta csokoládékollekcióval is kijövünk még az idén.

A bemutatótermet azért hoztuk létre, mert egyre több kérés érkezett, hogy fogadjunk turistákat. Itt bemutatjuk a csokoládé-készítés rejtelmeit, fázisait, a vendégek megnézhetik, hogyan néz ki a kakaóbab, milyen eszközökkel készült a történelem során. Még meg sem hirdettük a programokat, máris rengetegen jelentkeztek, hogy eljönnének. Ezeknek a bemutatóknak a rendszeresítése is a közeljövő tervei között van. Emellett pedig hamarosan tovább bővül a bemutatóterem, hogy gyerekprogramokat is lehessen szervezni. A gyerekeknek szóló csokoládéfoglalkozások keretében a legkisebbek megfoghatják az alapanyagokat, saját maguknak készíthetnek csokit. Ez is egy új kihívás lesz, amit már nagyon várunk.

Réel Chocolate

Most

13:35

Lesz-e fagykár a gyümölcsösökben?

Idén is, mint jó pár évre visszamenőleg kora tavaszi fagyokkal szembesültek a gyümölcstermelők. Az elmúlt hetekben a fagyzugos helyeken a hajnali órákban a -4, -6 fokot is elérte a hőmérséklet.
13:20, Frissítve: 13:26

Tojásvadászat Királyhalmon

Tojásfadíszítés, kézműves foglalkozás és kincskeresés - ez várt ma a gyerekekre Királyhalmon. A kultúrotthon előtti parkban örömmel gyűjtötték a húsvéti kincseket a legkisebbek.

Népszerű

A Gebi felvásárolta a Fidelinkát

A csantavéri Gebi cég megvásárolta az egykori szabadkai malomipari óriás, a Fidelinka védjegyét, malmait, silóit és tésztagyárát.