Fogyóban a jószágállomány a magyarkanizsai községben
Oromhegyes határában, a szikes Járás Velebit felé húzódó részén a napokban három marhacsorda legelészik. Az egyik csordást Bödő Sándor látogatta meg.
Nem könnyű a csordások élete, a padéi származású Linbahter János, az ötvenéves csordás azonban nagyon szereti a munkáját, pedig áprilistól októberig meg kell küzdenie az időjárás viszontagságaival. Két hűséges kutyájával 90 jószágra ügyel, de volt, amikor 170 marha volt a csordában. Nem éri meg a jószágtartás, a tej értékesítésével is gondok vannak, ezért a gazdák lassan felszámolják az állományt.
Linbahter János, csordás, Oromhegyes: „Szeretni kell ezt is. Reggeltől estig azért kint lenni, ha esik az eső, ha elfogja az embert a csúnya idő, jégeső, zivatar, akármi, itt kell lenni. Nem úgy van, hogy fogom és hazahajtok, az emberek nincsenek otthon, hova hajtsa haza az ember a jószágokat.”
A csordásnak jól jön a segítség. A magyarkanizsai Fűzér Szabolcs nagyon élvezi a csordás életet, amikor csak ideje engedi, kint segédkezik Jánosnak a jószág körül.
Fűzér Szabolcs, Magyarkanizsa: „Van feladatom, amikor jön újonc, az nehezen illeszkedik be a csordába. A kutyákat nem lehet rájuk küldeni, mert félnek tőle, hazaszaladnak és én megyek értük, szaladok, terelem vissza a csordába.”
A nagy melegben a szarvasmarhák tikkadtan pihentek a leapadt vizű csatorna mellett. Néha megindulnak a csatorna felé, ilyenkor ügyelni kell rájuk, nehogy baj érje őket. Egy vers juthat eszünkbe, ami némi módosítással talán így hangozhatna: Ég a Nap melegétől a kopár szik sarja, tikkadt marhacsorda legelészik rajta. Tikkadt, mert a mellettünk lévő kanálisban most nagyon kevés a víz, hozzászoktak a jószágok a bőséges vízhez, így aztán minden pillanatot kihasználnak, hogy ihassanak, fürödhessenek, ezért vigyázni kell rájuk, nehogy bajuk essék.
