Kevesebb boldogító igen, a csőd szélén az esküvői üzletág

Ezek a vállalkozások szinte kizárólag ruhakölcsönzésből élnek. A tapasztalatok szerint túlélni egy ilyen időszakot csak akkor lehet, ha több lábon áll az ember.

Fejdíszek készülnek Lauc Ágota asztalán. Az óbecsei hölgy négy évvel ezelőtt, munka mellett, hobbiból kezdett gyöngyöt fűzni. Hajkoszorúi, tiarái, csatjai és hajtűi elsőáldozók, ballagók és menyasszonyok körében már külföldön is keresettek. A járvány miatt, azonban nála sincs nagy forgalom.

„Az idei év elég szegényes volt, főleg a tavaszi időszak. A válsághelyzet feloldása után igyekeztek megtartani az elsőáldozásokat, de a lakodalmak elég színesen alakultak, voltak, akik átették az egészet következő évre, vannak, akik szűk körben ugyan, de megtartották az esküvőt, és vannak, akik megtartották a polgárit, a templomi esküvőt és a nagy bulit pedig áttették a következő évre.”

Ágota fejdíszei ebben a péterrévei esküvői szalonban is megtalálhatók, de ide tavasz óta legfeljebb ruhát próbálni térnek be a lányok, senki sem bérel most menyasszonyi ruhát.

A szalonban jelenleg csak alkalmi ruhákat varrnak megrendelésre. Sivó Anikó egy különleges ruhafestéssel szerette volna bővíteni szolgáltatásai körét: „Lettek volna tervek az idei évre, szerettem volna fejlődni, sajnos ezt ez a covidos helyzet megakadályozta. Örülünk, ha túléljük az évet.”

Az esküvői ruhaszalonosok az államhoz fordultak segítségért a megmaradásukért. A vendéglátóiparban is nagy érvágást jelent a rendezvények lemondása, ez az esküvői sátor is hónapok óta üresen áll, pedig máskor szezonban nincs olyan hétvége, hogy ne lenne itt lakodalom. Rácz László stúdiója is gyakran fotóz, videóz itt: „Az idén alig volt esküvő, rendezvényünk viszont egy sem. Csak azért tudtunk talpon maradni, mert több lábon állunk, stúdióban fotózunk és tévéknek is vállalunk operatőri munkát.”

Szerbiában évente mintegy 30 ezer esküvőt tartanak, idén azonban ettől jóval kevesebb lesz.