Milyen hatással lesz Szerbiára, hogy elfogadták a hatodik szankciós csomagot?

Elfogadta az Európai Unió a hatodik szankciós csomagot Oroszországgal szemben. Ez azt jelenti, hogy hat hónap múlva már nem érkezhetnek orosz kőolajat szállító tankerhajók az uniós kikötőkbe. A döntés Szerbiát is érinti, mely szükségleteinek egy részét Moszkvától vásárolja, és Horvátországon keresztül szállítja be. Hogyan oldja meg Belgrád a helyzetet, hogyan pótolhatja a hiányt? Ennek jártunk utána.

Szakadatlanul folyik a kőolaj-kitermelés Orom, Békova, Völgyes, Tóthfalu vidékén. A NIS, vagyis a Szerbiai Kőolajipari Vállalat kútjai ezek. A kőolaj, melyet fekete aranynak is neveznek, óriási kincs, értéke pedig az orosz-ukrán háború kitörése óta csak tovább emelkedett.

A Szerbiai Gazdasági Kamara 2021-es kimutatása szerint az országban felhasznált kőolaj 23 százaléka saját forrásból származik, vagyis a határokon belül termelik ki. 47 százalék jön Irakból, 16 százalék Oroszországból, 11 Kazahsztánból, és további 3 Norvégiából. Az orosz mennyiség tavasszal ugrott meg lényegesen, aránya a 60 százalékot is elérte. Ennek oka, hogy Moszkva kifejezetten kedvező árakat szabott.

Hamarosan azonban gondok léphetnek fel – az Európai Unió hatodik szankciós csomagja ugyanis megtiltja, hogy orosz eredetű kőolaj érkezzen az uniós kikötőkbe. A türelmi idő hat hónap, az országoknak addig kell alternatívát találniuk.

De nézzük, hogyan is érinti az uniós döntés Szerbiát. A képen a Janaf nevű kőolajvezeték látható. A Janaf a Jadranski naftovod, vagyis az Adriai kőolajvezeték rövidítése. Egy csőrendszer, mely a horvátországi Krk szigetéről indul észak felé. A szigeten található Omišalj nevű település kikötőjébe óriási tankerhajókkal érkezik a kőolaj, onnan utazik a szárazföld belsejébe, Magyarországra, majd onnan is tovább. Nyugat felé a szlovéniai Lendva felé ágazik, keleti irányban pedig a szerbiai Pancsováig fut. Pancsován a NIS dolgozza fel, mely többségében orosz tulajdonú. A Gazprom a cég 56 százalékát birtokolja, a szerb állam részesedése csaknem 30 százalék, a kisrészvényeseké pedig további 14. Ugyan ez a tulajdoni elosztás vonatkozik egyébként a Szerbiában kitermelt kőolajra is.

Az uniós döntés azonban a más forrásból érkező kőolajra nem vonatkozik, így Szerbia továbbra is szállíthat a Janaf vezetéken, azzal, hogy az oroszok helyett más országtól kell vásárolnia. Ez pedig többletköltséget jelent. Aleksandar Vučić, államfő, Szerbia: „Az orosz kőolajra kivetett szankciók miatt a mi zsebünkből 600 millió dollárt vettek ki. Közvetlenül Szerbia polgárainak zsebéből 600 millió dollárt vettek ki éves szinten nézve. Ezt az embereknek tudniuk kell. Az iraki kőolaj hordónként 31 dollárral többe kerül.”

Persze nem muszáj Iraktól vásárolni. Más országok is előszeretettel kínálják kőolajukat a oroszokat kizáró európai piacnak. A potenciális új partnerek között Irán, az Egyesült Államok, Kanada és Venezuela is szerepel. Az árak azonban a nagy távolságok miatt vélhetően nem lesznek túl kedvezők.

Egyes szerbiai lapok arról is cikkeznek, hogy az ország talán maradna az orosz kőolajnál, de azt nem Horvátországon, hanem Magyarországon keresztül hozná be. Az uniós szankciós csomag kitételei között ugyanis az szerepel, hogy azok az országok, melyek az energiaellátásukban jelentősen támaszkodnak az Ukrajnát átszelő Barátság vezetékre, továbbra is szállíthatnak be orosz kőolajat. Ezt nem adhatják el más uniós vagy unión kívüli országnak, de hogy maga a transzport engedélyezett lesz-e, még nem tisztázott.

Szerbia energetikai minisztere eközben egyre többet beszél arról, hogy az országnak gyökeres változásokon kell keresztül mennie, vagyis a fosszilis energiahordozókat minél gyorsabban megújulókra kellene cserélnie. Erről szólt nemrégiben, amikor benzinkutakra szerelt napelemeket adott át, és néhány napja a Serbia goes green, vagyis Szerbia zölddé válik konferencián, ahol olvadó jéghegyekről nézett videót a többiekkel együtt.

Zorana Mihajlović, energetikai miniszter, Szerbia: „Sokkal gyorsabbnak és tájékozottabbnak kell lennünk. Többet kell tennünk. Hogy gyerekeink születésének pillanatától tudjuk, hogy mit jelent a környezet védelme. Nem az anyagiak jelentik a gondot, hanem az, hogy nekünk magunknak kell felfognunk, hogy ez jelenti a jövőt.”

A miniszter hangzatos szónoklataival ellentmond a tény, hogy Szerbia jelenleg energiatermelésének csak töredékét fedezi megújuló forrásokból. A hivatalos adatok szerint 0,01 százalékban használja a nap-, 0,75 százalékban pedig a szélenergiát. A megújuló források közül a víz a legjelentősebb, 8 és fél százalékos részesedéssel. Vagyis bár a zölddé válás elképzelése a szavak szintjén már létezik, sok munka kell még ahhoz, hogy a gyakorlatban is láthatóvá váljon.

És hogy mit tesz az Európai Unió az orosz kőolaj nélkül? Először is tisztázzuk: teljes szükségletük 27 százalékát fedezik Oroszországból, vagyis jelentős mennyiségről van szó. Várhatóan ők is Irakban, Iránban, valamint a tengeren túl keresnek új beszállítókat. A szankció azonban, mint ahogy már említettük, hat hónap múlva lép csak életbe. Addig pedig érdekes dolgok történhetnek.

Görögország, Ciprus és Málta ugyanis most bevásárolt – megnövelték az oroszokról vett mennyiséget, teletöltött tankerhajóik ellepték a Földközi-tengert. Vagyis ahelyett, hogy kárt szenvedne az orosz gazdaság a szankciók miatt, egyelőre extraprofitot valósít meg.