Citerások ünnepe Muzslyán

Szilasi Mihály a vajdasági citerázás egyik úttörője volt, aki egyedi játékával, az úgynevezett sánta-ütéssel lett közismert. Felvételeit Budapesten is őrzik. Először az ő citeráján hangzott el magyar népdal az Újvidéki Rádióban. A rendezvénnyel az ő emlékét őrzik falubelijei. Dobó József, szervező, Petőfi Sándor MME Muzslya: „A Szilasi Nap szervezése, mondhatom, hogy most már nem is olyan nagy gond, mivel évente, ugyanekkor szervezzük meg és mondhatnám azt is, hogy a citerások, vajdasági citerások zarándokhelyévé vált ez a Muzslya, és szívesen jönnek fellépni.”

A tegnap esti, hangulatos találkozó megmutatta, hogy a nehézségek ellenére is él a vajdasági citeramozgalom. Sutus Áron, elnök, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség: „Szaporodtak az elmúlt időszakban a citeracsoportok. Rengeteg citera is készült ide a Vajdaságba a Csoóri Sándor Program támogatásának köszönhetően. Egyre több oktató vállalja azt, hogy újból elkezdi járni a terepet. Több településre jár ki, és azt hiszem, hogy ez nem az anyagiakról szól, hanem arról, hogy közösségeket építsünk.”

Sok szórványtelepülésen a citeramuzsika művelése a magyarság megmaradását is szolgálja. Székely Égető Krisztián, citeraszólista, Törökkanizsa: „Közösségi élményt jelent számunkra a citerazene művelése, a citeramuzsika. Hetente tartunk próbákat. Készülünk minden évben a Durindóra. Különböző magyarországi és szerbiai fellépéseken szoktunk részt venni. Ez összeforgácsol bennünket. És egyszerűen szeretjük. Mert népzene, és a magyarságunkat is ezzel tudjuk ápolni.”

A Székelykevei citerazenekar fennállásának negyedik évfordulóját ünnepelte, de már van két Aranycitera díjuk, négy arany-díjuk az Aranypáva minősítőn, van Vass Lajos nívódíjuk, január 31-én, pedig Aranypacsirta díjat nyert a csapat. Magyar Ede, csoportvezető, Székelykevei citeracsoport, Székelykeve: „Úgy kezdődött, hogy 2016-ban Kovács József Székelykevére jött és mondta, hogy mit szólnák ahhoz, hogyha csinálnánk egy zenekart. Több mint harminc gyerek jelentkezett és megmaradt ez a tíz, aki a citerazenekar tagjai most. Tehát a legjobbak maradtak.”

Borsi Ferenc citeraművész a találkozó rendszeres fellépője. Mindig valami újat mutat be. „Nem könnyű dolog ez, és hát úgy gondoltam, hogy amivel foglalkoztam a különböző hagyományos játékstílusokat gyűjtve egybe, egy ilyen kompozícióba, csokorba. Mindegyik újabb dallamnál más-más játéktechnikát alkalmaztam. És, már amikor ezt az ötletet kitaláltam magamnak, rájöttem, hogy ez egy nagyon kemény föladat.”

A citera az első Durindó megszervezésével - a hetvenes évek közepén - került le a padlásokról és vált újra élő hagyománnyá.