Csehov Három nővér című darabjával kezdte az évadot a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
Anton Pavlovics Csehov művei kortalanok.A lélek titkairól mesélnek és olyan örökérvényű kérdéseket vetnek fel ami kihívást jelentenek rendezőnek, színésznek és nézőknek egyaránt. Irina, Olga és Mása nővérek. Fivérükkel, Andrejjel látszólag békésen élnek egy olyan csendes vidéki környezetben, ahol minden lelassul. Másként telik itt az idő, mint Moszkvában, ahova mind visszavágynak.
Sebestyén Aba, rendező: „Én is csak kérdéseket tudok feltenni, egy előadás rendezésekor, hogy talán képtelenek vagyunk a jelenben élni, hogy talán képtelenek vagyunk elfogadni a jelen valóságát, könyörtelenségét?”
Sós Beáta negyedszer tervez díszletet Sebestyén Aba rendezése alatt. „Az egy alapdolog volt, amit én szerettem volna, hogy jön a természet és úrrá lesz a három nővérnek a lakásán, a házon, amit az apjuktól örököltek.”
Csehov a drámairodalom legkomplexebb, legnagyobb tudású írója volt és amiről ír éppúgy aktuális ma is. Ebben az előadásban a Kosztolányi fordítást használták. Kovács Nemes Andor, színész: „Nagyon ízes, nagyon meg kell tudni fogalmazni azokat a szavakat, mondatokat, amiket ő papírra vetett, mert könnyű elsiklani mellette, hogy jelentéktelen, pedig nagyon is jelentős mondat, amit odaírt.”
Az előadás arra tesz kísérletet, hogy lekottázza az életet. Cselekmény nem mozgatja a darabot, érkezés- és távozás-motívumok adják a keretet. A magány megélése, a múlton való nosztalgiázás és a jövőbe való vágyódás egyidejűsége, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a rendezés, Cári Tibor zenéje és Brestyánszki Boros Rozi dramaturgiája végül zeneművé tették a drámát.
