János vitéz történetét állította színpadra a Zentai Magyar Kamaraszínház
A Petőfi által 1844-ben írt elbeszélő költemény Jancsi és Iluska történetét meséli el. Izgalmas kihívást jelentett a hat szereplőnek, hogy a jelenkor ifjúságát a történeten keresztül is megszólítsa, hiszen a műben erősen érezhető a magyar népjelleg humora és bája. Kukorica Jancsi, vagyis János vitéz szerepébe Nešić Máté bújt.
„Igazából ez a János vitéz egy nagyon egyszerű figura. Pont azt mondtam az egyik riportomban, hogy szerintem manapság ritka az ilyen ember. Nincsenek nála nagyon hátsó szándékok. Ezzel szerintem lehet azonosulni, meg jó is azonosulni, viszont nagyon nehéz, azt gondolom a mai világban ilyen embereket találni.”
„Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma.” - így jellemezte Szerb Antal Petőfi alkotását. A darab rendezőjének – a Nemzeti Színház színművészének – Szabó Sebestyén Lászlónak fontos volt, hogy a társulat magáénak érezze a darabot és kiemelt figyelmet fordított arra, hogy minden színész megtalálja magát a darabban.
„Ami végig egy vezérlő motívum volt számomra, az az, hogy mit jelent nekünk a Tündérország? Kinek hol van a Tündérországa? Hol tudom én azt megkeresni magamban? Ki az én Iluskám, aki végigsegít az életen? Akár ott van mellettem, akár nincs. Akár velem van, a lelkemben, akár konkrétan ott van és fogja a kezem. Kik azok, kik a barátaink, akikre támaszkodhatunk, akik minden nehézségen át tudnak bennünket segíteni?!”
A Zentán kívül rövidesen Oromhegyesen és Hajdújáráson is bemutatásra kerülő darab a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta város önkormányzatának támogatásával készülhetett el.
