Kétszáz gyerek szíve dobbant egyszerre Muzslyán
A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székházában két nyugat-bácskai, egy szerémségi és 13 bánáti anyanyelvápoló csoport mutatott be 15 jelenetet Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája című művéből. A nem mindennapi vállalkozást hetekig tartó próbák és egy egésznapos főpróba előzte meg Molnár Róbert színész irányítása alatt.
Cseh Rebeka, Magyarittabé: „Nagyon sokat készültem erre a színdarabra. Próbáltam mindent odatenni, hogy meg tudjam mutatni igazából, hogy én ki vagyok, és hogy mennyi minden van bennem, és nagyon sokat alapoztam a hangsúlyra igazából, mivel majdnem ez a legfontosabb.”
A gyerekek örültek a fellépési lehetőségnek és még inkább annak, hogy találkozhattak.
Lukács Gabriella, elnök, Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete: „Kettőszáz gyermek szíve dobbant itt egyszerre ebben a teremben. Ez egy olyan élmény volt most mindenki számára, a felkészítőknek is köszönhetően, és a nézőközönség számára is ez egy újítás volt. Nagyon reméljük, hogy ezt hagyományossá tudjuk tenni, mert most van nekik olyan alkalom, hogy itt találkoznak – tehát egy egész napos programról volt szó.”
Az ürményházi iskolának nyolc felsős és hat alsós tanulója van. Ezúttal kilenc gyerekkel érkeztek a fesztiválra.
Móricz Elvira, anyanyelvápoló, Ürményháza: „Az ürményháziak már nagyon régóta járnak erre a fesztiválra, és mindig szívesen jönnek és várják. Mostmár ez lassan úgy néz ki mintegy kirándulás, mert ezekben az időkben most kirándulások nincsenek, és a gyerekek várják, hogy jöjjenek. Ezek a gyerekek rendszeresen járnak anyanyelvápolási órákra, és annak keretén belül sor került a próbákra, amit elhoztunk ide. Nem volt könnyű, nem volt olyan, mint eddig.”
Az idei Suliszínház Fesztiválnak nem volt versenyjellege, a szakmai zsűri azonban véleményezte az anyanyelvápoló csoportok fellépését.
Jódal Rózsa, író, a zsűri elnöke: „Ilyen körülmények közt mégis összehozni a 21. Suliszínház Fesztivált, ha anyanyelvi szinten is. Sőt az egy külön pozitívum, hogy az anyanyelvápolók dolgozhattak. Ezt valahogy egy plusznak tartom. Nagy valami, hogy még ilyen körülmények között is az anyanyelvüket ápolták. Összejöttek, külön gyakoroltak, együtt gyakoroltak, különböző módon oldották meg, ki-ki másként, de megoldották.”
Az előadás közelebb hozta a gyerekekhez a történelmi távlatokat, valamint mai világunk jó és rossz oldalát is: a mobiltelefonoktól kezdve egészen a járványhelyzet okozta problémákig.