Muzslyán megtartották a magyar szórvány napjának központi ünnepségét
A bánáti Muzslya adott tegnap otthont a Magyar Szórvány Napja vajdasági központi ünnepségének, amelyet a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen, hatodik ízben szervezett meg.
A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület színháztermében az egybegyűltek, a muzslyai 4-es számú Szent Imre Herceg cserkészcsapattal együtt elénekelték a magyar Himnuszt. Az ünnepi beszédek és Kalapis Sztoján atya áldása után pedig Muzslya, Pancsova, Székelykeve, Szilágyi, Kúla, Nagykikinda, Mitrovica és Törökbecse népdalkörei, táncegyüttesei, hangszeres, énekes együttesei, szólistái és szavalói mutatkoztak be.
Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke az eseményen hangsúlyozta, a Magyar Szórvány Napján azt ünnepeljük, hogy a teljességet megélve, a Jóisten akaratából összejőve, kimondhatjuk: itt vagyunk! „Valahol azért az embernek mindig nehezen kívánkozik a szájára az a szó, hogy szórvány vagy az a szó, hogy szigetmagyarság, szórványmagyarság. Inkább próbáljuk minden évben azt megérteni és megérezni és megerősíteni ebbéli hitünket, hogy együttműködések vannak, azt, hogy számíthatunk egymásra, az, hogy közös jövőt, közösen próbáljuk ezt a jövőt tervezni.”
A szórványlét az elmúlt években még nehezebbé vált. Kovács Elvira, alelnök, Vajdasági Magyar Szövetség: „Különböző csatákat kell megvívni, attól kezdve, hogy az oktatásra, tehát a megfelelő magyar nyelvű tagozatra lesz-e elegendő gyerek, a művelődési egyesületek munkájáig. Mert az is tény, hogy sokan elvándoroltak, idősebbek, betegek, megijedtek a járványhelyzettől. A művelődési egyesületeknek folyamatosan támogatást kell biztosítani.”
A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében a Magyar Szórvány Napja a vajdasági magyarság jeles napjai közé tartozik. Hajnal Jenő, elnök, Magyar Nemzeti Tanács: „Az, hogy itt vagyunk, pedig arról árulkodik, hogy többségnek, nemzetnek életadó közösségnek mindig nem csak oda kell figyelni ezekre az emberekre, hanem fel kell őket karolni, segíteni kell. És abból az életerőből, jeladásból, amelyet sugároznak, mi magunk is táplálkozni tudunk.”
A szórványlétnek a legnehezebb kihívása az, hogy nincs nagyon kit megszólítani, mondta Micsik Béla, citeraművész, a Magyar Kultúra Lovagja. „Bízok benne, hogy a kitartás nem fizikához van kötve, az nem a testiséghez van kötve, hanem egy bizonyos lelkiség, tenni akarási erő, akarat, szeretet. És úgy érzem, hogy akiben ez megvan, abban valahol mindig ott fog lappangani, parazslani fog ez a tettre vágyóság, ez az akarat, hogy alkosson majd valamit.”
Erre az alkalomra elkészült négy közép-bánáti, magyar lakta település első közös „szórványlapja”, a Kisoroszi Hírmondó, a Csernyei Újság, a Tordai Újság és a Muzslyai Újság szerkesztőségeinek az együttműködésével.