A gombosi torkos búcsúra mindenki hazalátogat
A nyugat-bácskai falut az 1770-es években kezdték el tömegesebben benépesíteni magyarok. Temploma Szent László tiszteletére épült. 1910-ben a több mint 3000 lakos túlnyomó része magyar volt. Mára azonban a legtöbb gombosi elvándorolt, a faluban alig maradtak másfél ezren, szaporodnak az üresen álló házak.
Az egyre kihaltabb gombosi utcák benépesültek a hétvégén. Búcsú idején mindenki hazalátogat. Gyermekek, unokák, hozzátartozók. Oláh Mátyás sosem hagyta el szülőfaluját. Mindkét lánya férjnél van, unokák is születtek már, ők mindannyian Bécsben élnek. „Most megjöttek a falu ünnepére, a búcsúra. Családi ebéd van, várjuk őket. Hazajöttek ugye, és öröm ez a családnak, a falunak. Ilyenkor találkozik a magyarság, ez a kicsi nép, aki még itt a kicsiny falunkban megmaradt.”
Klemm Mária egyik fia Doroszlón, a másik pedig Ausztriában él és dolgozik. Két unokája és négy dédunokája is eljött az ünnep alkalmából Gombosra. „Úgy ünnepelünk, hogy sokkal előbb elkezdek, mert egyedül vagyok. Sokkal előbb elkezdek készülni, úgyhogy most fél 10, nekem az ebédem már kész, mire 11-re idejönnek, minden kész.”
Ozvald Dóra Szabadkáról jött haza szülőfalujába, ahol megboldogult édesanyja, Klenanc Erzsébet 1941-től 1976-ig volt a falu óvónője. Kezdetben évente 50, később 25-30 gyerekekkel foglalkozott, az akkor még népes faluban. „Nagyon sok diákja volt, délelőtti és délutáni váltásban dolgozott, és nagyon sok híres falu nagyja nőtt ki a keze alól.”
Köztük Vince István csillagász, Molnár Imre agronómus, egyetemi tanár, Jung Károly író és költő, doktor Loboda Árpád ortopéd szakorvos és még sok más ismert, Gomboson született orvos, pedagógus, mérnök vagy éppen újságíró. Valamikor az 1960-as években Gombosnak csaknem 3 és félezer lakosa volt. Azóta felére csökkent a lakosság száma. A helyi József Attila Általános Iskolába az alsósok már összevont tagozatokba járnak, a felsősökkel együtt negyven egynéhány diák jár magyar ajkú tagozatokba. A helyi óvodások közül hatan maradtak, akik magyar csoportba járnak.
Klenanc József, a helyi közösség titkára még mindig bízik abban, hogy a horvát határ közelsége miatt előbb-utóbb Gombosra is jönnek majd befektetők, lesz munka és a fiatalok visszatérnek a faluba. Addig is a búcsúba várják haza minden évben az elszármazott gombosiakat. Klenanc József, titkár, Gombos HK: „Mi ezt úgy nevezzük, hogy torkos búcsú, mert valójában a gombosi búcsú az 27-én volt, Szent László napján, az a templomi búcsú, ez pedig az, amikor mindenki ünnepel, mindenki részt vesz valamilyen programban.”
A legtöbben a kirakodóvásárt látogatják ilyenkor, de megtelt a templom is a vasárnap délelőtti misére. Verebélyi Árpád, a gombosi Szent László-templom plébánosa igyekszik gondot viselni az itt maradt mintegy 700 katolikus hívőről. „Alapvetően egy templomba járó, vallásos népről van szó, talán azért is fontos számukra az, hogy az egyházközségnek, a benne élő embereknek az egyik legfontosabb ünnepe, az maga a templom búcsúja.”
A mise ünnepi bevonulással kezdődött, majd a plébános köszöntötte a búcsúra hazatért egykori falubelieket. A településen maradt és az elszármazott gombosiak együtt imádkoztak.
