Hangversennyel zárták a tanévet a Stevan Mokranjac zeneiskolában
A zeneiskolásoké volt hétfőn a zentai színházterem. Jenkins Ave verum corpus című művét duettben hallhatták az érdeklődök.
Ágó Gergely, magánének szak: „Az egyedi előadásmód merőben különbözik a páros előadásmódtól. Figyelni kell, hogy a párunk hangja is megnyilvánuljon az előadás során, tehát főleg a másik hangját kell figyelni, nem csak a sajátunkat.”
Míg a hangszeren való zenélést már kiskorunkban is elkezdhetjük, az énektanulás 13-14 éves kortól ajánlott a lányoknál, a fiúknál viszont érdemes megvárni a mutálást. A magánének ugyanannyi munkát igényel, mint bármelyik más szak a zeneiskolában.
Gábor Zoltán, magánének tanár: „Ami különlegesség az énekesszakon, az az, hogy hangszertanilag az ének a fúvóshangszer kategóriába tartozik, mi is egy hangszer vagyunk. Gyakorlatilag hangszer, csak ezt sajnos nem lehet megvenni a boltban. Ha a genetika adott, akkor van, ha nem, akkor nincs.”
A fellépők között végzős diákok is voltak, akik idén búcsúztak a zeneiskolától. Urbán Viktória zongorán végzett kiváló eredménnyel. „A zeneiskola gyorsan eltelt, amilyen gyorsan olyan jól is. Rengeteg versenyre jártam és mindenhol elértem dobogós eredményt. Legutóbb a Virtuózokban voltam és Vajdaságból én voltam a szerencsés, aki továbbjutott.”
A tanárok célja, hogy a zenei kultúrát és ennek értékeit minél jobban átadják tanítványaiknak.
Jelena Nikolić Varga, zongoratanár, korrepetitor: „Elsősorban szeretem a zenét és jómagam is szeretek zongorázni, így a tanítványaimat is arra tanítom, hogy szeressék a zenét és ha nem is tanulnak tovább középfokú zeneiskolában, szeressék és folytassák a zenélést az általános zeneiskola után. 10 diákom van és mellette kísérem a szólistákat, meg vagyok elégedve a munkájukkal.”
A több mint 260 diákot számláló zeneiskolában a tanulók hangszer- és szolfézs oktatásban részesülnek, felsőbb osztályokban pedig kamarazenével is foglalkoznak.
