Régészeti ásatások a középkorban stratégiai szerepet betöltő becsei várnál
Oszmán szimbólumokat és görög iniciálékat tartalmazó viaszpecsétet forgat a kezében Raško Ramadanski régész. Ez a legértékesebb lelete az egykori becsei várnál végzett ásatásoknak. A törökbecsei árterületen fekvő óvárosi lelőhely az ország egyetlen valamelyest megmaradt középkori és kora újkori tiszai vára.
Raško Ramadanski, régész-kurátor, Városi Múzeum, Óbecse: „Habár három évszázad alatt legalább háromszor aláaknázták, a becsei vár maradványai mégis jelentősek, amelyek még ma is meglepnek bennünket és figyelemre méltóak.”
Megbízható adatok egyelőre nincsenek arról, hogy a vár mikor épült, erre talán majd az ásatások eredményei adnak választ.
Surányi Roland, történész, Óbecse: „Ami minden kétséget kizáró dokumentum arról, hogy a vár már létezett, az egy 1338-ban keletkezett dokumentum, amikor Károly Róbert királyunk igyekszik házasságot megbeszélni fiának, és ebben a dokumentumban leendő menyének adja Szeged és Becse várát.”
A Tisza szabályzását követően a víz szintje megnőtt, ezért a várfalak nagy része víz alá került. A zentai Tiszai Mentőcsapat búvárai a víz alatt, a régészek és az egyetemi hallgatók pedig a föld alatt kutattak a maradványok után.
Dejan Žigić, régész-konzervátor, Nagybecskereki Műemlékvédelmi Intézet: „Azt gondolom, hogy az elkövetkező 5 évben feltárjuk majd az egész várat. A cél az, hogy a várat megismerjék a turisták, hogy Törökbecse idegenforgalmi lehetőségei ezzel bővüljenek, mert azt gondolom, hogy innen, a várról is lehetne nézni a Tisza virágzását, meg lehetne szépen világítani, és fel kellene újítani.”
Az Aracs-95 Polgárok Egyesülete az aracsi Pusztatemplom mellett évek óta gondozza a vár területét is. 2004-ben fakeresztet állítottak itt az 1551 szeptemberében a törökök elleni harcban elesett várvédők emlékére.
Link Lajos, elnök, Aracs-95 Polgárok Egyesülete, Törökbecse: „Mi, kései várvédők így emlékezünk dicső nagyjainkra, hisz nekik köszönhetően maradhattunk itt a Tisza partján, a Tisza legszebb folyásán, Becse váránál.”
A Tisza-szigeti erődítmény sorsát a karlócai béke pecsételte meg, és 1701-ben lerombolták.