Mit veszít és mit nyer Szerbia, ha elfogadja az új koszovói rendezési tervet?
Mit veszít és mit nyer az állam, ha elfogadja azt, és mit, ha nem? Mit mond a hatalom, hogyan reagált az ellenzék?
A múlt héten Aleksandar Vučić köztársasági elnök bejelentette, olyan követelést kapott az Egyesült Államok, az Európai Unió, Franciaország, Németország és Olaszország küldöttségétől, amelyre Szerbia nem mondhat nemet, ellenkező esetben súlyos következményekkel kell szembenéznie. Mint mondta, a Koszovóval fenntartott kapcsolat rendezésével kapcsolatban már elfogytak az észérvek, és senki nem akarja meghallgatni, hogy Pristina 2013 óta nem hajlandó megalakítani a koszovói Szerb Községek Közösségét, csak azt akarja elérni, hogy ne legyenek összetűzések, ezt pedig úgy akarják elérni, hogy az úgynevezett francia-német javaslat keretében elfogadtassák Szerbiával, hogy Koszovó beléphessen a nemzetközi szervezetekbe. Mint mondta, a megváltozott geopolitikai viszonyok miatt vált sürgetővé a kapcsolat rendezése, az EU nem hajlandó a továbbiakban elfogadni a másként gondolkodókat. Vagyis az ukrajnai háború, illetve az ismét fellángoló szerb-koszovói feszültségek járultak a leginkább hozzá ahhoz, hogy most sürgős megoldás kell. Ezt közölték vele a külföldi küldöttek is.
Aleksandar Vučić, köztársasági elnök, Szerbia: „A második mondatban, amit hozzám intéztek, a második mondatban azt közölték, hogy el kell fogadnotok ezt a tervet. Amennyiben nem fogadjátok el – mert mi úgy gondoljuk, hogy el kell fogadni, illetve gyakorlatilag ez lesz az új tárgyalási keret az Európa felé vezető úton -, akkor szembe kell néznetek: 1. az európai integrációs folyamat megszakításával – tudom, hogy erre sokan azt mondják, hogy kitűnő, miért nem tettük ezt mindjárt, de majd ismertetem a következményeket, 2. szembe kell néznetek a beruházások leállításával, majd visszavonásával – ezt is mind elemezni fogom -, és 3. szembe kell néznetek azokkal a teljes körű politikai és gazdasági intézkedésekkel, amelyek nagy károkat okozhatnak Szerbiának.”
De mit is jelent ez a visszautasíthatatlan ajánlat? Nos, voltaképpen még mindig nem tudjuk. Az úgynevezett francia-német javaslat ugyanis még mindig titkos, és csak a politikusok nyilatkozataiból lehet következtetni a tartalmára. Albin Kurti koszovói miniszterelnök például néhány napja azt mondta, a terv egy preambulumból, vagyis néhány mondatos előszóból és tíz pontból áll. Ő azt sérelmezte, hogy a nemzetközi közösség most arról beszél, hogy a Szerbia és Koszovó között megkötött brüsszeli megállapodás alapján sürgősen meg kell alakítani a koszovói Szerb Községek Közösségét, holott a 33 megállapodás közül egyiknek sem lenne szabad fontosabbnak lennie a többinél. Rámutatott, hogy az összes megállapodás közül csak a koszovói szerb önkormányzatok közösségéről szóló egyezmény akadt fenn az alkotmánybíróság szűrőjén, a testület szerint ugyanis annak megalakítása nem egyeztethető össze Koszovó alaptörvényével. Albin Kurti szerint csak egymás kölcsönös elismerésével lehet megoldást találni a Belgrád és Pristina közötti feszültségekre. És azt is hozzátette, hogy nem fogadja el, hogy a koszovói szerb önkormányzatok közösségének a megalakítása legyen a további tárgyalások előfeltétele.
De vajon, elképzelhető-e, hogy ez az új javaslat - amelyet az az öt európai uniós ország is támogat, amely szerint nem független állam Koszovó – voltaképpen egy ultimátum vagy teszt, és az a fél, amelyik nem fogadja el, megbukik? Szerbia esetében hallhattuk, hogy ez az európai integráció leállítását, uniós beruházások megvonását, illetve más büntetőintézkedéseket jelentene. De Koszovó esetében jelenthetné-e azt, hogy mégsem szüntetik meg a vízumkényszert, pedig ígéretet tettek rá, vagy mégsem fogják támogatni a nemzetközi szervezetekbe történő belépést? Vagyis hogy egy olyan faramuci helyzet állna elő, amelyben Szerbia nem gördít akadályt Koszovó ENSZ- vagy UNESCO-tagsága elé, ellenben a világ vezető országai igen, mert Albin Kurti nem volt hajlandó megalakítani a koszovói Szerb Községek Közösségét. Ez az elmélet azért messzire vezet, inkább térjünk vissza a valóságba, és lássuk, mik a lehetőségek.
Először is, uniós szakértők szerint a csatlakozási tárgyalások megszakítása nem valós opció, ahhoz ugyanis arra van szükség, hogy minden uniós tagállam egyetértsen az ügyben. Szerbia legnagyobb támogatója az európai integráció területén Magyarország és a két ország közötti jó kapcsolatok nem indokolják, hogy Budapest támogassa a tárgyalások megszakítását. Arra azonban van lehetőség, hogy ne nyissanak újabb fejezeteket, hiszen a fejezetnyitást is minden országnak támogatnia kell, Belgrád támogatottsága pedig azzal, hogy nem csatlakozott az Oroszország elleni uniós szankciókhoz, jelentősen csökkent.
A francia-német javaslat elutasításának viszont gazdasági következményei is lehetnek, ami aggodalomra adhat okot, hiszen ha például csak Németország – Szerbia legnagyobb külkereskedelmi partnere – bekeményít, és nem támogatja a Szerbiában található német cégeket, vagy nem kíván újabb befektetéseket hozni az országba, akkor azzal Szerbia csak veszíthet.
Pozitívum lehet viszont, hogy a javaslat – úgy tűnik – a korábban bejelentettekkel ellentétben nem tartalmaz olyan megfogalmazást, amely szerint Szerbiának el kell ismernie Koszovó függetlenségét, csupán azt követeli, hogy Belgrád ne akadályozza Pristina nemzetközi szervezetekbe történő belépését. A szerb politikusok ugyanis évek óta lobbiznak azért, hogy bizonyos országok vonják vissza Koszovó függetlenségének az elismerését, más országok pedig ne támogassák Koszovó belépését az egyes szervezetekbe, például az ENSZ-be, az UNESCO-ba, a NATO-ba, de akár a nemzetközi sportszövetségeket is említhetnénk.
Ebben a helyzetben Koszovónak „csak” annyi lenne a dolga, hogy létrehozza a koszovói Szerb Községek Közösségét. Albin Kurti húzódozása csak azzal magyarázható, hogy nem akar nagyobb autonómiát, illetve önkormányzatiságot biztosítani a koszovói szerbeknek, mert az autonómiával a függetlenségi törekvések is felerősödhetnek, és a koszovói kormányfő attól tarthat, hogy a közösségbe tömörült szerbek Szerbiához akarnának csatlakozni. Nem megalapozatlan a félelme, azonban túl nagy alapja sincs, hiszen egy ország határait átrajzolni sokkal tovább tart, és sokkal nehezebb, mint amilyennek ő beállítja. A hivatalos magyarázat szerint viszont azért nem hozható létre a koszovói Szerb Községek Közössége, mert az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy egynemzetiségű, más nemzetiségeket kizáró szervezetek jöjjenek létre Koszovó területén.
Térjünk most vissza Szerbiába, és lássuk, hogyan reagáltak a politikusok arra, hogy a „nagy ötök”, vagyis az Egyesült Államok, az Európai Unió, Franciaország, Németország és Olaszország az asztalra csaptak, és most már nem kérik, hanem követelik a kiegyezést Szerbia és Koszovó között. Az ellenzéki, jobboldali elképzeléseket valló, Koszovó elidegeníthetetlenségét hirdető Remény koalíció természetesen ellenez minden ilyen javaslatot.
Miloš Jovanović, köztársasági parlamenti frakcióvezető, Remény koalíció: „Szégyen, hogy egyáltalán beszélünk arról a tervről, amellyel azt tervezik, hogy Szerbia lemondjon Koszovóról. Azt a tervet el kell utasítani, azt a tervet már el kellett volna utasítani. Az egyetlen ok, ami miatt rá vagyunk kényszerítve, hogy beszéljünk róla, az Aleksandar Vučić köztársasági elnök felháborító és meghökkentő, valójában hihetetlen, szó szerint hihetetlen nyilatkozata, amelyben az említett tervről szólva, tehát az állami terület átadásáról szóló tervről szólva a diplomáciai ötökkel folytatott találkozó után egyértelműen kifejezte álláspontját, miszerint – idézem – „készen állunk arra, hogy elfogadjuk az elképzelést, és hogy a javasolt megállapodás megvalósításán dolgozzunk”.”
A Baloldali-Zöld koalíció szerint is fontos a téma, ám nevetséges, hogy egy olyan dokumentumot kell kommentálni, amelyet még az államfőn kívül senki nem látott.
Radomir Lazović, köztársasági parlamenti frakcióvezető, Baloldali-Zöld koalíció: „Nagyon komoly témáról van szó, emberek sorsáról van szó, egy állam sorsáról, a mi államunk sorsáról, de hogy mi hova juttattuk magunkat, hogy csak valaminek a magyarázatát halljuk. Vagyis mi parlamenti képviselők, a képviselőház, az állampolgárok, a civil társadalom nem tudjuk, hogy mi van abban a dokumentumban, az szerintem eleget mond arról a helyzetről, amelyben vagyunk. Napok óta válaszolgatunk az újságírók kérdéseire, hogy támogatjuk-e, hogy mit jelent… De mi mit jelent?”
A Dveri mozgalom szerint sem elfogadható az a javaslat, amely Koszovó elismerésével járna. Boško Obradović szerint azt is tudni kellene, pontosan mit is tartalmaz a francia-német javaslat. Ahogy azt is felvetette, hová tűntek azok a nyugati szövetségesek, akikről eddig a szerb államfő állandóan beszélt, illetve, hogy ha Belgrád elutasítja a javaslatot, a következményeket Szerbiának kellene-e viselnie, vagy elnökként, személy szerint Aleksandar Vučićnak.
Boško Obradović, köztársasági parlamenti frakcióvezető, Dveri mozgalom – Hazafias blokk: „Ugyanilyen fontos kérdés, hogy milyen következményekkel jár az, ha aláírjuk a francia-német javaslatot. Lemondunk-e ezzel az ország területének egy részéről, megengedjük-e ezzel Koszovónak, hogy belépjen az ENSZ-be, amivel bizonyosan nemzetközileg elismert állammá válna, mert most nem ez a helyzet? Ez maga után von-e valamilyen következő ultimátumot, például hogy lemondjuk a Raškai Körzetről vagy Vajdaságról vagy Dél-Szerbiáról? Hol van ezeknek a nyugati ultimátumoknak a vége?”
A szerb parlamentben egyébként csütörtökön kezdődik egy Koszovóról szóló ülés, amelyen a köztársasági elnök is részt vesz. Aleksandar Vučić azt mondta, minden kérdésre válaszolni fog, és ismertetni fogja Szerbia lehetőségeit is.
