Így emlékeztek Aradon a Vértanúkra

A történelem tanulsága, hogy ha nem rendezik a különböző etnikumok közötti konfliktusokat, és a kisebbség nem kapja meg az önrendelkezési jogát, az további feszültségek forrása lehet - mondta Kelemen Hunor Aradon az 1848-as forradalom és szabadságharc 165. évfordulóján. 1849. október hatodika hajnalán végezték ki Aradon a 13 tábornokot. Földi maradványaikat a Vesztőhely, az aradi vár közelében 1881-ben felállított obeliszk, emléküket a 2004-ben újraállított Szabadság-szobor őrzi. Az Aradi Vértanúk Emléknapján a Magyar Golgota városában a Belvárosi római katolikus templomban tartott gyászmisével kezdődött a megemlékezés. Szilvágyi Zsolt, kanonok, temesvár-józsefvárosi római katolikus plébános: "1849. október 6-án különleges módon meg akartak félemlíteni egy népet, elrettentő például rendelték a 13 tábornok kivégzését, és a körülmények szintén arra vallanak, hogy sokan nemcsak egy szabadságharcot, hanem egy egész népet akartak kettétörni." A szentmisével egy időben, a templom előtt vonult el a román szélsőjobboldali szervezet tucatnyi tagja, de tüntetésükkel nem zavarták meg a szertartást. Délben a Szabadság-szobornál hajtottak fejet a mártírok emléke előtt hazai és külföldi politikai és civil szervezetek, számos magánszemély. Kelemen Hunor az RMDSZ ügyvezető elnöke, kultuszminiszter, román elnökjelölt azzal kezdte beszédét, hogy nemzedékének fontos küldetése van. "Feladatunk: rendezni a többség és kisebbség viszonyát, és ez nem lehet ideológiai kérdés, nem lehet jobb vagy baloldal kizárólagos feladata. Meg kell értenünk és helyesen kell értelmeznünk a világot, amelyben élünk és a saját helyünket ebben a világban, utat kell keresnünk és ahol nincs kitaposott út, ott a mi feladatunk új utat vágni. Össze kell fognunk a romániai magyar társadalmat, mert minden magyar számít!" A folytatásban kitért arra, hogy a kommunizmus súlyos örökségétől, a többség és kisebbség viszonyát megterhelő előítéletektől sem sikerült megszabadulni. "És természetes az is, hogy olyan országot akarunk, amely a nemzeti kisebbségeknek biztosítja azokat az intézményes garanciákat, amelyek az identitás megőrzéséhez szükségesek." Potápi Árpád János a Magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára beszédében a szabadságot így értelmezte: "Azt is jelenti, hogy korlátok nélkül használhatjuk anyanyelvünket, hogy leírhatjuk vele köztereink és településeink nevét; hogy restrikciók, prefektusi idézések és hatósági zaklatások nélkül használhatjuk nemzeti szimbólumainkat, a magyar vagy a székely zászlót. És a szabadság azt is jelenti, hogy magunk rendelkezünk az általunk megtermelt javakkal, és magunk döntünk a közösségünket érintő alapvető kérdésekben. Ha mindezzel számot vetünk, bizony, szomorúan kell megállapítanunk, hogy bő másfél évszázaddal a tábornokok aradi vértanúsága után, nem vagyunk teljesen szabadok." Hazai és külföldi emlékezők nagy számban megjelentek az aradi koszorúzáson. Félévszázada még teljesen tiltott volt: Kövér Péter, Köln: "A hetvenes években egy kerek évfordulón lezárták a hidakat, és nekem volt egy molnár csónakom a Hellasznal, és ingajárattal vittük át az embereket ötösével a vesztőhelyi oldalra." 2004-ben a Szabadság-szobrot visszaállították, azóta többször is megrongálták. Zala György monumentális alkotása október 6-án lett újra teljes. Kolozsi Tibor, szobrászművész-restaurátor: "Hátul a haldokló harcos allegóriánál, a lábánál volt egy kard, és azt elérik lentről. Sajnos három pontban van rögzítve és, és gondolom, ha befeszítenek alá, akkor könnyű eltávolítani." Az aradi vértanúk 165. évfordulója a vesztőhelyi koszorúzással és ökumenikus istentisztelettel ért véget a Magyar Golgota városában.