A Chelsea kiütötte az Arsenalt
Noha a kapusok közül először az Arsenal kapuját őrző s a pályafutása utolsó tétmeccsén szereplő 37 éves Petr Cechnek kellett játékba avatkozni – az első perc végén végzett el egy kirúgást –, az első félórában mégis inkább kollégájának a Chelsea hálóját óvó Kepa kapuja előtt zajlott a játék.
Az első negyedóra végén éppen a fiatal spanyol kapus volt az, aki az első félidő legvitatottabb jelenetét összehozta: Alexandre Lacazette lépett ki egy indítással, amikor a vetődve menteni igyekvő kapus mintha hozzáért volna a támadó bokájához, aki erre azonnal hasra vágódott, az olasz Gianluca Rocchi játékvezető azonban nagyvonalúan kirúgást mutatott.
Nagyjából a harmincadik percig kétségtelenül az ágyúsok akarata érvényesült, az utolsó negyedórában viszont Cech védései kellettek az Arsenalnak, hogy gól nélkül mehessen szünetre: előbb Emerson, majd Olivier Giroud lövését hárította – főleg utóbbi volt bravúros mozdulat.
Gól tehát főleg Cechnek köszönhetően nem esett az első félidőben, a másodikban viszont már annál inkább: mindössze 5 perccel a pihenő után Emerson beadását Giroud nagyszerű mozdulattal fejelte a jobb alsó sarokba, a vetődő Cech nem érhetett oda.
S ez csak a kezdet volt: tíz perc múlva egy szép akció végén Pedro növelte tovább a Chelsea előnyét, újabb öt perc elteltével pedig már úgy tűnt, el is dől a küzdelem. Ainsley Maitland-Niles lökte föl Giroud-t teljesen fölöslegesen a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt pedig Eden Hazard higgadtan váltotta gólra, 3–0.
Noha, újabb négy perc múlva a tizenegyes után csereként pályára lépő Alex Iwobi meglőtte a finálé talán legszebb gólját, ám az Arsenal drukkereinek ennél több vigaszuk nem lehetett ezen az estén – főleg, miután Hazard második góljával beállította a 4–1-es végeredményt.
Ezzel a Chelsea nyerte az Európa Liga idei kiírását, első nem spanyol duplázó lett a El tízéves története során, míg az Arsenal az 1994-ben megnyert KEK-győzelme óta negyedik nemzetközi kupadöntőjét veszítette el.
