Dicső múltja van az ökölvívásnak Temerinben
A napjainkban már nem működő egyesület tagjai csaknem 20 év után péntek este találkoztak újra.
A temerini ökölvívók legutóbb '99-ben találkoztak. A mostani összejövetelen időutazást tettek a múltba, felidézték a közös élményeket.
Kaszás Imre: „A legnagyobb siker az volt, amikor az országos bajnokságon az egész csapat, 9 versenyzőből 7 döntős volt a régi Jugoszláviában, ami nagyon nagy sikert jelentett. A 7 döntősből négy országos bajnok volt, hárman pedig ezüstérmesek. Én is ezüstérmes voltam.”
Zonić Mirko: „Minden nap találkoztunk. Edzéseink hétfőn, szerdán és pénteken voltak. Mi heten, a négy országos bajnok és a három ezüstérmes olyanok voltunk, mint a testvérek.”
A kék-vörösek, ez volt ugyanis a temerini ökölvívók mezszíne, számtalan alkalommal öregbítették településük hírnevét.
Tóth Mihály: „Mindig felkészülten mentem a ringbe. Sose féltem. Mindig volt annyi erőm, éreztem, hogy bírok győzni. Nagyon kevés meccset veszítettem. Többszörös országos válogatott voltam.”
A temerini ökölvívás az évtizedek során többször is hullámvölgybe került, de amikor megújult, szinte minden generáció kitermelt egy-egy tehetséget. A mostani múltidéző találkozót Majoros Pál, egykori klubtag és edző szervezte meg.
Majoros Pál: „Az ökölvíváson keresztül két-három év alatt lehetett érvényesülni. Nem sok idő kell ahhoz, hogy valaki országos bajnok legyen, ha erre van adottsága.”
A temerini ökölvívók 14 jugoszláv, 20 szerb és 35 vajdasági bajnoki címet szereztek fénykorukban.
