Aki KÉK-ben látja a világot

Tájékozottnak lenni jó érzés. A híreket ismerő ember könnyebben beszélget, barátkozik, ismerkedik. Megért összefüggéseket és nagyobb sikerrel találja meg helyét a világban. Tud a rendezvényekről, pályázatokról, lehetőségekről, nem marad le semmiről.

A hírek látszólag mindenki számára szabadon elérhetők: szól a tévé és a rádió, az internetes portálok száma szinte végtelen. Mi jut el azonban a hírekből az értelmi fogyatékos emberekhez? Mennyit értenek meg ők egy elhadart hírösszefoglalóból vagy egy klasszikus híroldal tengernyi cikkéből? Soha nem gondolkodtam ezen, amíg Dóra nem keresett fel minket.

Néhány hónapja diplomamunkájának elkészítéséhez kérte a Pannon RTV segítségét. Meghallgattuk. Azt szerette volna, ha honlapunkon értelmi sérült embereknek szóló híreket is közölnénk. Vállalta a hírek megírását, és hogy megtanítja néhányunknak a KÉK, vagyis a könnyen érthető kommunikáció alapjait. Mindezt óriási lelkesedéssel, beleéléssel prezentálta. Szavai azokat is megfogták, akik nem érzik magukénak a témát.

A dolog egyszerűnek tűnt: a meglévő híreket át kell írni rövid, egyszerű mondatokba. Ki kell hagyni az ismeretlen, idegen szavakat, a homályos kifejezéseket meg kell magyarázni, a mondatok közé sorközt kell ütni. A lényeg, hogy a híreket könnyű legyen megérteni.

A kezdeti terv szerint 10 ilyen hírt közölt volna honlapunk. Ez gyorsan bővült 20-ra, majd folyamatossá vált. Ma, mindössze néhány hónappal a program kezdete óta napi 2-3 KÉK-hír jelenik meg oldalunkon.

Dóra számára is viszonylag új ez a terület. Miután három évvel ezelőtt befejezte a tanítóképzőt, és megkezdte mestertanulmányait, úgy érezte, maradtak szabad kapacitásai. Iskolabuszon vállalt kísérői munkát. A buszon ismerkedett meg az akkor első osztályos, értelmi és mozgássérült Emesével. Gyorsan egymásra találtak, így rövid időn belül Dóra lett Emese iskolai, személyi asszisztense.

„Akkor nagyon megijedtem, nem is tudtam mit válaszolni. Nem vagyok gyógypedagógus, nem foglalkoztam soha fogyatékkal élő gyerekekkel vagy felnőttekkel. Azt mondtam, elmegyek egy hétre, próbáljuk meg, megnézem, hogy milyen. Azt sem tudtam, hogy az én lelki világom hogyan bírja majd ezt. Elmentem az első nap az iskolába, és akkor jöttem rá, hogy én az a típusú ember vagyok, aki vagy elsőre megszeret valamit, vagy soha. Akkor az előbbi dolog történt: tudtam, hogy ez jó, és ezzel szeretnék foglalkozni.”

Dóra a mesterképzést is gyógypedagógiai területen fejezte, majd azonnal belekezdett a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Inkluzív-fejlesztő szakpedagógiai továbbképzésébe, ami éppen akkor indult Szabadkán. Diplomamunkájában a könnyen érthető kommunikációval foglalkozik értelmi sérült emberek bevonásával. Azt kutatja, hogy van-e igény erre a módszerre Vajdaságban.

„Már az első félévben felvetettem a tanáromnak a KÉK-hírek ötletét. Utánanéztem, Szerbiában nincs erre példa, se szerbül, se magyarul. A képzés végén, amikor a diplomamunkám témáját kellett megválasztani, visszatértem az ötlethez. A mentorom Horváth Péter gyógypedagógus lett, aki támogatta az ötletet. Partnernek a Pannon RTV-t választottam.”

Több hónapja íródnak már a hírek rendszeresen a Pannon honlapjára.

„Sokkal több lett ez, mint aminek képzeltem. Azt hittem, teljesítjük a tanár elvárását 10 hírrel, és be is fejezzük. Persze látom, hogy még rengeteg dologban lehetne fejlődni. Nagyon szeretném, ha lenne hangos felolvasás opció. Az sokat segítene, mert az értelmi sérült emberek jelentős része nem tudja elolvasni a szöveget, és más segítségére szorul. Ha hangosan is hallaná a szöveget, jobban megértené.”

Dóra jelenleg Szabadkán a fogyatékkal élőkkel foglalkozó speciális középiskolában dolgozik tanárként. 15 és 22 év közötti fiatalokkal foglalkozik, akiknek az osztályfőnöke is. A Pannon RTV KÉK-híreit rendszeresen megmutatja, felolvassa diákjainak. A gyerekek szülei között szintén vannak értelmi sérültek. Az ő figyelmüket is felhívta a lehetőségre.

„Velük azt is leellenőrzöm, hogy jól végezzük-e a munkánkat. Ha megértik, amit felolvasok nekik, jól írtuk meg a hírt. Gyakran vissza is kérdezek, és tudnak válaszolni. Megismernek új szavakat. A tartalmak is tetszenek nekik. A szülőket főleg az oktatás érdekli, és szívesen tájékozódnak a támogatási formákról, segélyekről is. A híreinket egy hasonló témával foglalkozó magyarországi szakembernek is elküldtem, és ő kiemelte, milyen sokszínű a kínálatunk, vagyis nem csak egy témával foglalkozunk, és nem csak a fogyatékkal élőkről írunk. Ezeket az embereket ugyanis minden érdekli: a kultúra, az egészségügy és még a politika is.”

A könnyen érthető kommunikációt Magyarországon már viszonylag régóta ismerik. Elsősorban tematikus kiadványok íródtak így, például a fogyatékkal élők jogairól, az Európai Unióról, a nemi erőszakról, a bántalmazásról. Ezek mind nehéz, de fontos témák. A KÉK-hírek műfaja a magyar nyelvterületen eddig nem létezett. Tudomásunk szerint a Pannon RTV az első médiaház, ami rendszeresen közöl ilyen formában megírt híreket. Más országokban azonban már évek óta működik a KÉK az újságírás terén. A legmagasabb szinten a svédek űzik.

„Ott van a könnyen érthető hírek mennyországa. Ők mindenre odafigyelnek. Van hangos felolvasó, szókiemelő, a látássérültek sötét hátteret és fehér betűket választhatnak a híroldalakon, a képeket pontos logikával csatolják a szöveghez. A külalak is nagyon áttekinthető. Jó lenne megközelíteni ezt a szintet. Szerencsére nálunk is vannak szakemberek, ha pedig kell, Magyarországról biztosan tudnának segíteni. Pénzt pedig pályázatokon lehetne szerezni. A legfontosabb azonban az, hogy legyenek emberek, akik akarják ezt csinálni. Nem kell hozzá feltétlenül az, hogy valaki tapasztalt gyógypedagógus legyen. Ezt mind meg lehet tanulni, csak motiváció, türelem, idő kell hozzá. Szerbiában ez még kiaknázatlan terület, és óriási lehetőségek vannak benne.”

A könnyen érthető kommunikációt nem csak a médiának kellene felkarolnia. Az élet szinte minden területén lehetne és kellene alkalmazni nálunk, Szerbiában is.
 

„Egy buszmegállóra is kifüggeszthetünk KÉK információkat a fontos tudnivalókról, menetrendről. A hivatalokban, ügyintézésnél is jól jönne. Az űrlapokat is KÉK-kel kellene írni. A múzeumban minden tárgy alá odatehetnénk a KÉK-szöveget is, ilyen Németországban már van. És gondoljunk bele, nekünk magyaroknak is milyen jól jönne néha, ha egy nehéz szakszöveget érthetően írnának le szerbül.”

A KÉK-híreket a Pannon RTV Facebook-oldalán is megosztja. Az értelmi sérültek jelentős része ugyanis használja a közösségi oldalakat.

„Gyakran megnézem a Facebookon, kik lájkolják a híreket. És gyakran felbukkannak a diákok szülei. Ebből látom, hogy a hírek valóban eljutnak olyanokhoz, akikhez kell.”

Persze a közösségi oldalak veszélyes területet is jelentenek egy ilyen kezdeményezés esetében. Annak ellenére, hogy már hónapok óta működik a projekt, még mindig vannak rosszindulatú vagy értetlenkedő hozzászólások. „Hogy lehet így megírni egy hírt? Mintha egy alsós fogalmazta volna...”, „Milyen újságíró az ilyen?” és hasonló kommentek tucatjai érkeznek hozzánk. Persze elég egy link a KÉK-hírek fogalmáról, és a legtöbb esetben már jön is a bocsánatkérés.

„A rosszindulatú kommentekkel nem kell foglalkozni. Ez még egy új terület. Az emberek nem ismerik, kell idő, amíg megtanulják és elfogadják. A mi dolgunk, hogy népszerűsítsük a dolgot” - vallja Szarapka Dóra.