Ugrás a tartalomra

Az Öreg híd vidéke

2019.07.19
13:36
2019.07.20
08:04
Forrás
Pannon RTV/Soós Georgina
Huszonöt évvel a polgárháború után a Bosznia-hercegovinai Mostar ma pezsgő, attraktív turistaváros, környéke pedig a természet szépségeivel csábítja az utazókat.

A türkizvizű Neretva két meredek partján, hegyek szorításában fekszik Mostar, a 120 ezer lakosú, részben bosnyák, részben horvát város. A legtöbben talán a horvátországi nyaralás előtt, alatt vagy után ejtik útba egy rövid séta erejéig, pedig a város és környéke több napra elegendő programot is rejt.

A legrövidebb út? Olyan nincs.

Mostar első ránézésre nincs túl messze, a nagyjából 500 kilométeres táv jó részét azonban falvakon vagy hegyeken át, kamionokat, traktorokat kerülgetve kell megtenni. Többször is előfordult velünk, hogy egyszerűen elfogyott alólunk az út: hol a burkolatot, hol egy alagutat újítottak fel. A térkép több megközelítési módot is javasol: odafelé a Ruma-Mali Zvornik-Szarajevó-Mostar útvonalat választottuk, ami megállókkal együtt több mint 11 órányi utazást jelentett. A szerbiai részen, az autópályát elhagyva szinte végig lakott területen haladtunk át, a boszniai oldalon pedig hegyekre másztunk. Visszafelé a Mostar-Zenica-Doboj-Eszék-Zombor-Szabadka vonalon jöttünk, ami 9 óra volt. Az út itt sokkal jobb és haladósabb, a forgalom azonban nagy.

Szoba olcsón, parkoló drágán

Mostarban szállást foglalni egyszerű, az internetes booking-oldalakon nagy a kínálat. Szálloda viszonylag kevés van, szobákból és apartmanokból azonban bőséges a választék. Fontos szempont legyen a parkoló, a központban ugyanis napi 10-15 eurós áron lehet csak helyet találni autónknak. A helyiek szerint nem kell tartanunk attól, hogy kárt tesznek a szerbiai rendszámú járműben, nekünk minden esetre alkalmunk volt egy őrzött mélygarázsba parkolni, ami tényleg biztonságosnak tűnt.

Mikor ugrik már? - az Öreg híd attrakciója

Az óváros élesen elkülönül a település többi részétől. Egyik pillanatban még egy modern utcán sétálgatunk tömbházak, mélygarázsok és önkiszolgálók között, majd lelépünk egy macskaköves kisutcába, és máris visszautaztunk az időben. A Neretva partján meredek sziklák és buja, őserdőszerű növényzet között éttermek, kávézók bújnak meg, a keskeny sétálóutcák pedig török bazárok hangulatát idézik.

Egy félreeső lépcsőn lesétálva jutunk a folyópartra, ahonnan az egyik legjobb kilátást kapjuk a város jelképére, a XVI. században épült íves kőhídra. Az Öreg híd a városban uralkodó viszonyok jelképe is: 1993-ban horvát katonák rombolták le, majd nemzetközi összefogással újjáépítették, 2004-ben adták át. 2005 óta az UNESCO világörökség része. Ma összeköti a város két oldalát, és ezzel szimbolikusan a két népet is.

A part szikláiról jut leginkább kifejezésre a híd nagysága, monumentalitása. Persze nem könnyű jó fotót készíteni, bámészkodni, meditálni, mivel a tömeg óriási, a szeme pedig mindenkinek a hídon és nem a lába előtt. Sok a távol-keleti turista, de magyar szót is úton-útfélen hallani. Jó eséllyel láthatunk néhány fürdőnadrágos férfit is a híd korlátján sétálni, pózolni. Szemmel láthatóan ugrani készülnek. Felesleges a mobilunk után kapnunk, hogy egy gyors fotót vagy videót készítsünk arról, ahogy a hűvös vízbe veti magát az önkéntes. Az ugrásig akár egy óra is eltelhet. A férfiak ugyanis először megpróbálnak minél több pénzt összekalapozni. Körbejárják a hidat és megkörnyékezik a lentről bámészkodó turistákat is. Amikor pedig úgy látják, hogy kezd fogyni a nézők türelme, a kalapban pedig összegyűlt elég márka és euró, egyikük kiáll a korlát túloldalára, és végrehajtja a két másodperces mutatványt.

Az Öreg hidat egyébként más szögekből is megnézhetjük. Jó a kilátás a túlsó part sétálóutcájáról és az ugyancsak a túlparton álló minaretből is. Utóbbi egyébként izgalmas kaland: a mecsetbe belépővel juthatunk be, a karcsú toronyba pedig a szűk és sötét csigalépcsőn mászhatunk fel, ami két gyerekkel igazi artistamutatvány. A fenti kilátás azonban varázslatos, nem csak a hidat, hanem annak környékét, az óvárost és a távolabbi tömbházakat is láthatjuk. Magán a hídon átmenni a gyerekek kedvenc szórakozása, a kövek ugyanis nagyon csúsznak.

Kasmírkendő, plasztikpuska

Az óváros egyetlen összefüggő bazár: a fejünk fölött táskák és lámpák lógnak, a falakon festmények, a polcokon, asztalokon réz kávézószettek, ékszerek, játékok, kulcstartók, mágnesek, a selyem- és kasmírkendők mögött pedig egy sor kínai bóvli is megbújik. A háborús élményből is szuvenír lett: töltényhüvelyekből készült tankot és műanyag gépfegyvert is vehetünk.

Csak a csevap

Az éttermek kínálata ezzel szemben viszonylag egysíkú: csevap, baklava, kávé. Persze ezek jó dolgok, úgyhogy nincs mit reklamálni… Érdekes, hogy burekot a központban nem is találni. Érdemes azonban megállni bármelyik útszéli pékségben, ahol egy euróért forró és szaftos, de nem zsíros, csiga formájú burekot vehetünk. A túrós mellett a krumplis népszerű még, húsost nem igazán találni.

A díszlet mögött

Megpróbálhatunk egy kicsit kilépni az óváros macskaköves díszletei közül. Nem csak azért, hogy megpihenjen a talpunk a sima aszfalton, hanem azért is, mert egy sokkal igazibb arcát láthatjuk a városnak. Az óvárosnak ugyanis minden porcikája egyértelműen az egzotikus világra kíváncsi turisták szemének próbál kedvezni. Kint a háborúban félig lerombolt, golyózápor-nyomos házak között új építésű, modern lakótömbök, plázák bukkannak föl. Világmárkák kirakatai és dizájnos kávézók sorakoznak. A 90-es évek elején dúló polgárháború okozta romokat néhol, úgy tűnik, már csak szándékosan, elrettentő emlékként hagyták meg. Vagy egy filmforgatás díszletének – ilyet is láttunk.

Mivel a helyi lakosság jelentős része muzulmán vallású, megismerhetjük a vallásukhoz kötődő női ruhatár teljes palettáját: a lazán fejre tekert színes kendőtől, a csak a szemet mutató nikáb nevű arcfátyolig. Érdekes látvány egyébként ahogy a talpig feketébe öltözött, konzervatív vonalat valló nők is üzenetet pötyögnek az okostelefonjukon, a kendőjüket lazán felemelve fagyit nyalogatnak, vagy márkás táskáikban kotorásznak.

A török kolostor és az iható folyó

Mostar remek úti cél lehet azoknak, akiket érdekel a környék természeti gazdaságra. Több remek kirándulóhely is van 1-másfél óra autózásra. A kedvencünk a Buna forrása volt, ami Blagaj település mellett található, gyakorlatilag Mostar külvárosában. Az autónkat a falu végén lévő parkolóban hagytuk (2 euró), majd gyalog tettük meg a nagyjából 10 perces sétát a folyó mellett. A táj fokozatosan rajzolódik ki előttünk: felbukkan egy óriási, meredek, barnás színű sziklafal, előtte egy kisebb vízesés, majd a türkizszínű folyó, amit kis hidak szelnek át, a partján pedig éttermek sorakoznak. A sziklafal tövében, közvetlenül a folyó mellett dervis (középkori török szerzetes) kolostor áll, amit a 2,5 eurós belépő ellenében meg is nézhetünk. Fontos, hogy csak térdet és vállat fedő ruhában léphetjük át a küszöböt, a nőknek a fejükre is kendőt kell borítaniuk. Ha nem hoztunk magunkkal megfelelő „felszerelést”, ne aggódjunk, a helyszínen kapunk. A cipőnket le kell vetnünk. A kolostor belül otthonos és barátságos, padlóját szőnyeg borítja. Bebútorozott, ha akarunk leülhetünk, elidőzhetünk. Az épület kényelmét és az ablakokból elénk táruló kilátást élvezve néhány napra mi is szívesen szerzetesnek állnánk.

A Buna folyó egyébként mindössze 9 km hosszú, de rendkívül bővizű, és olyan tiszta, hogy akár ihatunk is belőle. A sziklafal mögött még több száz méternyi barlangrendszer húzódik, ebből 700 métert búvárok is látogatnak. Csónakkal bemehetünk a barlang felszíni részébe, és egy kis ismertetőt is kapunk útvezetőnktől.

Oázis a sziklák között – a Kravica vízesés

Országszerte óriásplakátokon hirdetik a Kravica vízesést, így természetesen a mi utunkból sem maradhatott ki. Megközelítéséhez viszonylag meredek utat kell megmásznunk autónkkal, és világvégi hangulatú falvakon kell átmennünk. Táblák csak elvétve jelzik, hogy jó helyen vagyunk. A legjobban akkor járunk, ha Ljubuški telepést követjük a navigáción.

A vízesés megtekintéséhez belépőt kell váltanunk, ami 5 euró. Az árban egy közeli múzeum meglátogatása is benne van, persze ez fakultatív (és tapasztalatunk szerint lelkiismeret-furdalás nélkül kihagyható). A vízeséshez egy rövidebb, lépcsős, vagy egy hosszabb, panorámás úton juthatunk el. A táj mesés, messziről úgy tűnik, igaz az óriásplakát szövege, miszerint ez egy „sziklákkal körülvett oázis”. Minden békés, csak a víz zubogása hallatszik. Közelebbre érve változik a helyzet: a lezúduló víz hangját is túlharsogja a több száz turista, akik a keskeny lépcsőkön, ösvényeken és korlát nélküli deszkahidakon próbálnak egyszerre haladni és idillinek tűnő Insta-fotót készíteni. Maga a vízesés gyönyörű és óriási, a vízben meg is mártózhatunk, bár mindössze 17-18 fokos. A sekélyebb, homokos részeken gyerekek pancsolnak. A parton strandolók, nyugágyak, törölközők és 4-5 kávézó. Utóbbiak színes, sörmárkás napernyői zavarón takarják a tájat, a mögéjük pakolt szemét, az üres ládák és egyéb vackok pedig lelombozók.

A vízesésnél minden esetre könnyen eltölthetünk néhány órát, érdemes körbesétálni, több szögből is gyönyörködni benne. Ha elég messze megyünk a zsúfolt bejárattól, akár elfogadható fotókat is készíthetünk, amikbe nem lóg bele fél tucat kalapos turista.

A repülő szörfösök strandja

Mostar azért is jó kirándulóhely, mert egy rövid autókázással elérhető a tenger. Ehhez elég dél felé haladni a Neretva völgyében, majd Metkovićnál átlépni Horvátországba. Óriási különbséget látni, ahogy a szegény hercegovinai falvakból a gazdag és rendezett uniós városba érünk. A horvát parton utána válogathatunk kedvünkre: elmehetünk akár egy közeli nagyvárosig (Ploče és Makarska is elérhető közelségben van), vagy maradhatunk valamelyik kis falusi vagy szabadstrandon. Közvetlenül a Neretva deltájánál egyébként egy óriási homokos part is van, ami ugyan szeles, de cserébe élvezhetjük a kite szörfösök (ernyős szörfdeszkások) extrém ugrásait, repüléseit.

Csak nem kellene tönkretenni...

Bosznia-Hercegovina ezen vidéke természeti kincseit tekintve bátran besorolható Európa legszebb tájai közé. Az erdők buják, a sziklák monumentálisak, a folyók kristálytiszták. Egy dolog azonban szembetűnő: nem vigyáznak rá. Ha autózás közben félreállunk egy kis parkolóban, rengeteg szemetet látunk. Kuka vagy nincs, vagy ki tudja, mióta nem ürítették. Egyik helyen egy nagy lyukat ástak, amibe beletúrták a szemetet, majd felgyújtották. A megmaradt fekete üvegek és a hamu legalábbis erre utal. Mostarban is állt a szemét az óváros melletti kukák körül. Turistaként bármennyire is akartunk, nem tudtunk jobbat tenni, mint a roskadozó konténer tetejére felpakolni a mi zsákunkat is. Hazafelé Zenica városa is kiábrándító látvány. Messziről úgy tűnt, éppen esik a településen, sűrű köd borította ugyanis azt. Közelebb, az óriási kémények, kő- és szénfejtők mellett elhaladva jöttünk csak rá, hogy füst és porfelhő szorult a katlanban fekvő város fölé.

Mostar összességében remek úti célja lehet azoknak, akiket a történelem és a természet is vonz, akik szeretik a hangulatos óvárosokat, a turistazsivajt, akik szeretnek finomat enni, színes bazárokban bolyongani. Ráadásul mindez kedvező áron, és elérhető közelségben kapható.

Mostar
vízesés
csevap
vásár
turista
óváros
kirándulás
utazás
Bosznia-Hercegovina
élménybeszámoló

Kapcsolódó tartalmak

Most

15:33, Frissítve: 16:48

Ünnep a Pannon RTV-ben

Ünnepi műsorokkal, filmekkel várja a Pannon Televízió a nézőket a húsvéti ünnepek alatt. Nem csak a tévé, a Pannon Rádió és a Szabadkai Magyar Rádió is színes műsorokkal készült a hallgatóknak.
15:17, Frissítve: 16:07

Stevan Bakić húsvéti köszöntője

Szabadka Város Önkormányzata és a saját nevemben kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, e legnagyobb keresztény ünnepet a Gergely-naptár szerint ünneplő minden polgártársamnak - írja köszöntőjében Szabadka polgármestere.

Népszerű