Bödő Robi emlékére

Ilyenkor először kell egy kis idő, mire felfogjuk mi is történt, majd elkezdünk az emlékekben kutatni. Eközben arra jövök rá, hogy egy pótolhatatlan embert veszítettünk el, de legalább olyan életet élt, amire sokan csak vágynak. Robinak nem munkahelye volt, hanem hivatása. A Pannon Rádióban a Hangár című kívánságműsort vezette a kezdetek óta, amely az egyik leghallgatottabb volt. Minden hétköznap 16 és 20 óra között azért dolgozott, hogy teljesítse az őt hallgatók zenei kívánságait. Emellett DJ-ként, művésznevén DJ Noyz-ként is elismerték. Rezidensként dolgozott az Atlantis Gardenben, rengeteg fellépése volt hazánkban, Magyarországon, de még ezen kívül is. Robi mindig is azzal tudott foglalkozni, amit szeretett, ami az élete fontos része volt.

Pannon RTV

Robi az első alkalmazottak között volt a Pannon RTV-nél. Már akkor is nagyon értékes ember volt, egyrészt mert komoly rádiós múlttal rendelkezett, másrészt a DJ világon keresztül olyan kapukat tudott megnyitni, amire a többiek nem voltak, vagy nem feltétlenül voltak képesek. Ő volt az, aki beszélt a kiadókkal, aki feltöltötte a rádiót újdonságokkal, aki mindig friss zenei infókkal rendelkezett. Olyan egy éve lehetett már a Pannonban, amikor én is elkezdtem ott dolgozni. Robi volt az az ember, aki a legtöbbet segített abban, hogy belelássak és megértsem a zeneipar működését. Sőt, egyszer úgy adódott, hogy valami oknál fogva aznap nem tudta levezetni a műsorát. Hívattak a főszerkesztői irodába és közölték velem, hogy ha tetszik ha nem, ilyen esetekben én fogom Robit helyettesíteni. Azelőtt sohasem vezettem élő műsort. Igaz kényszerből, de így találkoztam először élesben a mikrofonnal.

A mikrofonba pedig beszélni kell, nem mindegy, hogy hogyan. Robiról tudni kell, hogy amikor a Pannon Rádióba került, akkor messze Ő rendelkezett a legjobban képzett rádiós hanggal. Olyan jól és profin csinálta, hogy évek kellettek ahhoz, hogy bárki is a nyomába tudjon érni. Kicsit mindig irigykedtünk rá, hogy Robinak aztán tényleg igazi „magyarországi” rádiós hangja van.

Az évek alatt rengeteget beszéltünk zenékről is, és folyamatosan saccolgattuk, hogy melyik dalból lesz sláger, és melyiket fogják gyorsan elfelejteni. A pontos találatok száma az évek múlásával egyre több lett, és ilyenkor mindig csak büszkén mosolyogtunk, hogy: Mi megmondtuk előre! Hiányozni fognak ezek a diskurálások. Robi odaadásáról és profizmusáról még nagyon sokat lehetne írni. A kezdetekben azzal voltam megbízva, hogy találjak ki egy műsort az esti sávban. Nem nagyon volt ötletem, és ekkor a megoldás ismét Robitól jött. Elmondta, hogy neki van egy koncepciója, amit szívesen odaad. Már nem emlékszem, hogy akkor milyen név alatt futott a műsor, de a későbbiekben átvette tőlem, és ennek a továbbfejlesztett változata lett a Pop lista. Már csak ebből a pár sorból is látszik, hogy mennyire pótolhatatlan tagja Ő az RTV-nek.

DJ Noyz

Robi állandóan járta a klubokat. Mint megtudtam, 1994 nyarán állt először DJ-pultban, mint kisegítő lemezlovas az akkoriban több ezres tömeget megmozgató magyarkanizsai Strand diszkóban. Ezt mondta egy 2014-ben vele készült interjúban. Engem mindig is érdekelt ez a világ, így sokat kérdezgettem erről a témáról, amire Ő mindig türelmesen válaszolt. Éveken keresztül jártunk a kunfehértói Sör- és Grillfesztiválra, Ő fellépni, én fellépőket felkonferálni. Egyik alkalommal megkérdeztem, hogy beállhatok-e mögé a pultba, hogy átérezzem, mit lát és érez egy DJ. Igent mondott, és bevitt oda, ahol egyszerű halandónak semmi keresnivalója sem lett volna. Ezt az élmény sosem fogom elfelejteni. Ezen kívül sokszor futottunk össze a legendás szerb-magyar határon is, ahol mindig izgatottan mesélt arról, hogy hányra hova kellene odaérnie. Rengeteg magyarországi fellépése volt, sokszor fordult elő, hogy naponta 2-3 bulit is elvállalt. Ezért nem kell sajnálni, nem kényszerből tette. Egyszerűen élvezte azt, amit csinált, és jó volt benne.

Burger

Akik ismerték Robit tudják, hogy a rádión és a DJ-világon kívül volt még egy nagy szerelme: a kézműves burgerek. Ezeket nálunk csak rövid ideje lehet kapni, így ezekért rendszeresen Magyarországra utazott, és kipróbálta a legtöbb helyet Szegedtől egészen Budapestig. Esetében ez egy annyira kedvelt téma volt, hogy amikor erről kérdezted, akkor konkrétan elindítottál nála egy olyan folyamatot, ahol szinte levegővétel nélkül mesélte az élményeit. Olyanokat, hogy hol mennyire száraz vagy éppen tökéletes a húspogácsa, hogy őt bizony nem verik át, mert pontosan tudja, milyen ízű egy 100 százalékos marhaburger, hogy mennyire puha és omlós a buci, hogy melyik étterem milyen speciális szósszal rendelkezik stb. Az utóbbi időben ennek a szenvedélyének hangot is adott, Facebook posztok alapján. Ezekből úgy tűnt, hogy Robi szinte ezeken él, pedig állítása szerint nem is posztolta mindegyik effajta kulináris élményét. Egyszerűen szerette a kézműves burgereket, és mindig örömmel mesélte, amikor egy újat fedezett fel egy új helyen.

Nagyon fog hiányozni, pótolni nem lehet. Az, hogy olyan életet élt, amire sokan csak vágynak, csak még jobban megerősíti azt az elképzelést, hogy pakoljuk tele élményekkel a mindennapjainkat, és töltsünk minél több időt a szeretteinkkel, mert sohasem tudjuk, hogy számunkra mennyi időt láttak előre ezen a Földön.

Bödő Robi, köszönöm, hogy ismerhettelek…

Zvekán Péter