Ugrás a tartalomra

Brno – a cseh város, ahol a turistákat koponyák várják

2020-01-25
21:17
2020-01-26
10:25
Forrás
Soós Georgina
Brno Csehország második legnagyobb városa.

Sok útleírás szerint Prága kicsiben: autentikus sörözőket, igazi cseh ízeket, macskaköves utcákat várva utaztunk oda, de ezt csak részben kaptuk meg. A városból éppen csak a „csehesség” és a pezsgés hiányzott, de ez valószínűleg az ünnepek utáni, hideg, ködös, januári időnek volt betudható. Brnóban és a vidékben azonban nem csalódtunk, és programból is akadt bőven.

Miért Brno?

Ha nincs kedvünk messzire utazni, de rendhagyó helyszínre vágyunk, kézenfekvő választás lehet Csehország, főként annak dél-keleti, hozzánk közelebb eső része. A Szabadka-Brno távolság 550 kilométer, amit végig autópályán tehetünk meg, így a menetidő nagyjából öt óra. Budapest előtt a körgyűrűre kell ráfordulni, majd végigmenni az M1-esen, jön egy rövid szlovák szakasz, ami Pozsonyt érintve megy el, majd máris megérkezünk Csehországba. Ne feledjük, hogy mindhárom érintett országban autópálya-matricát kell vennünk, ami kellemetlenül megnyomja az utazás költségeit.

Szállás, árak, emberek

Apartmant szokás szerint Bookingon foglaltunk, az árak korrektek, a választék óriási. Érdemes azonban olyan szálláshelyet választani, amihez jár saját parkoló. Mi ezt nem tudtuk, így sok időt, ideget és pénzt veszítettünk. A központhoz közeli nyilvános parkolók ugyanis csak max. 2-3 órára használhatók, a zárt udvarok és mélygarázsok pedig csillagászati összegbe kerülnek. Belefutottunk olyan helybe, ahol egy óra 40 koronába került (kb. 200 dinár), végül a „legolcsóbb” megoldás a 300 korona (1500 dinár)/napos árat kínáló mélygarázs lett. 

A boltok árai nagyjából magyarországi szinten vannak, és itt is megtalálhatók az ismert áruházláncok. Belépőt szinte minden nevezetességnél kell fizetni, ezek általában 4-5 eurós összeget jelentenek. (Pozitív élmény volt, hogy az újságíró igazolványt mindenhol! elfogadták, és 100 százalékos kedvezményt biztosítottak.)

Brnóban az idegenforgalomra nem fektetnek nagy hangsúlyt. Angolul szinte senki nem tud, vagy éppen csak gagyog, a tájékoztató táblák is csak csehül adnak információt, a nevezetességeket pedig kész kihívás megtalálni – szerény, eldugott bejáratok, félreeső utcácskákban, sehol egy „Hé, turista, ide gyere!” felirat. Ha nem tudjuk, pontosan mit keresünk, jó eséllyel nem is találjuk meg.

Rendkívül hiányoltuk a cseh gasztronómiát is. A thai, kínai, görög és japán éttermek, a hamburgerezők és a világszerte ismert gyorséttermek között alig akadt olyan, ami valami egyszerű, helyi dolgot kínált. Reménytelenül vágytunk a csülökre, az utcai kolbászárusokra, egy kis forralt borra.

Maga az óváros nagyon szép. Az épületek homlokzata szinte egytől-egyig felújított, a tereken szobrok sokasága áll (például a város egyik jelképének számító fekete valami, ami állítólag minden nap, 11 órakor, vagyis a brnói délben kigurít magából egy üveggömböt, amit egy szerencsés turista megtarthat magának), és különleges hangulatot ad a központot átszelő villamos is, ami a szűk sétálóutcákon is végigszáguld. A városnak egyébként nincs egy tipikus főtere, az autók gyakorlatilag mindenhova behajthatnak. Hangulatos azonban a Petrov hegyen álló, és ezáltal az óváros fölé magasodó Szent Péter és Pál-katedrális és a Špilberk vár is.

Síri csönd és hullaszag

Kisgyerekes vagy érzékeny lelkű turistáknak nem árt utánanézni, melyik múzeumba lépnek be, mert jó eséllyel ráfutnak valamire, ami bizarr, gyomorforgató vagy lehangoló. Nem tudom, létezik-e egyáltalán Brnóban olyan nevezetesség, ahol nem bukkan fel egy-két mumifikálódott hulla vagy csontváz.

A kapucinusok kriptája volt az első ilyen élményünk: a magyarul Káposztapiacnak nevezett Zelny trh bal oldalán, a templom melletti sikátorba kell besétálni, onnan nyílik maga a kripta. Állítólag a helyiségek különleges klímája és szellőzőrendszere tette lehetővé az elhalálozott szerzetesek tökéletes mumifikálódását. A több mint százötven fekete, aszalódott test közül 15-öt nézhet meg a bizarr élményre vágyó turista.

A Szent Jakab-templom melletti csontkamra a pestis és a kolera áldozatainak állít emléket. A templom melletti szerény fal és a tövében húzódó keskeny lépcső vezet a bejárathoz. A leírás szerint a járványok idején a templom környéki temetőben lévő csontokat a földalatti kamrába vitték a további járvány megakadályozása érdekében. Amikor a kamra megtelt, földdel zárták el. A 2000-es évek elején bukkantak rá a testekre, állítólag nagyjából 50 ezerre. Ennél több emberi csontot csak a párizsi katakombákban találtak. Az elsősorban koponyákból és lábszárcsontokból kialakított falak közé most művészek szobrai, versei kerültek. A termekben túlvilági hangulatú zene szól és félhomály van, a hangulat hátborzongató.

Szintén bizarr hely a Káposztás piac alatti alagútrendszer is, ami a város egyik újabb attrakciója. A tizenegynéhány szobából álló, nagyjából 300 méteres folyosórendszert régen a téren árusító kereskedők használták. Itt tárolták az árut, a boroshordókat, és volt itt fogadó is. A most látogatható tárlaton a borászat, az alkímia, konyhaművészet és a világítóeszközök története mellett középkori kínzóeszközökből is láthatunk egy széles válogatást szemléletes „használati utasítások” és rajzok társaságában. Magáról a helyről egyébként nem sokat tudtunk meg, idegenvezetőnk ugyanis a túra elején kijelentette, csak csehül beszél…

Az ugyancsak ezen a téren lévő múzeum állatkiállítását azonban kifejezetten élvezték a gyerekek. Vannak itt halak, madarak, őzek, vaddisznók, mindenféle cukiság (és csontváz). A téli hidegben kellemes pihenőt jelentett a tárlat. Itt találkoztunk az egyetlen olyan emberrel, aki magyarul is beszélt, mivel Szlovákiából származott.

Szintén jó hely itt a vásárcsarnokszerű fedett piac is, ami télen is működik. Éttermek, cukrászdák, pékségek, árusok várnak itt, lehet olcsón kávézni és reggelizni, ebédelni. Kipróbálható a helyi bubuka sütemény. Már ha valaki szeretni a száraz, morzsálódó kakaós kalácsot…

A környéken áll a régi városháza is. Érdemes ide bekukkantani, hogy lássuk a bejárati boltívre függesztett óriási krokodilt.

Az elveszett barlang és az a bizonyos Macocha

A Csehország top látványosságait felvonultató listák szinte mind kiemelten számolnak be a Morva-karsztról és az ott található látványos cseppkőbarlangokról és szakadékokról. A hely Brnotól mindössze egy köpésre van. Állítólag. Nekünk ez a „köpés” jó nagyra sikeredett. A navigációnk a Morva-karszt bejáratáig vezetett, itt azonban egy túraösvényen kívül semmit nem találtunk, így tovább autóztunk. Faluról falura kérdezősködtünk a barlang hollétéről, de használható választ sehol sem kaptunk. Angolul, szerbül, magyarul is próbálkoztunk, de az emberek nem is értették, kik vagyunk, és mi a fenét akarunk az ő békés kis falujukban. Egy benzinkúton már a cseppkőbarlang fotóját mutogattuk, hátha felismerik, de legyintve csak annyit mondtak, „Nicht open”. Amikor már legalább ötödször kezdtük meg a „Na még 10 kilométer, hátha lesz valami” felvezetésű autókázásunkat, egy Blansko nevű település retro-cukrászdájában kötöttünk ki, ahol a friss kávétól valahogy beugrott a Punkva szó, amit beírtunk a GPS-be, és ez volt a nyerő. Egy kísérteties kőfejtő melletti sikátoron átbújva jutottunk el egy szállodához és étteremhez, ahol szinte csak ránk várva állt az indulásra kész kisvonat. Bár ennek vezetője sem értett egy kukkot sem angolul, kézzel-lábbal magyarázva jegyet vettünk, és felszálltunk. A nagyjából 10 perces utazás gyönyörű tájon vitt keresztül, majd megállt a barlang bejáratánál. Itt kb. két perc elteltével már indult is a szervezett túra.

A kicsi, alig tízfős csoport először egy 800 méteres gyalogos idegenvezetésen vett részt. A szűk folyosók között a cseppkőbarlangok megszokott látványát nyújtó termek szélesedtek. Van bent tó, meredek lépcsők, nagy szakadékok, és számtalan cseppkőképződmény, amibe igyekeztek belelátni valami izgalmas formát, hogy ezzel is megfogják a turistákat. Az igazán látványos és megdöbbentő szakasz ezt követően jött. Az egyik folyosó végén egyszer csak megnyílt a táj, és a monumentális Macocha szakadék alján találtuk magunkat. Meredek sziklafalak magasodtak minden irányból, több emelet magasból pedig napsütés szűrődött be. Az út innen a vízen folytatódik. Csónakba ültünk, és misztikus csöndbe burkolódzó, sötét alagútrendszeren ereszkedtünk végig. Az út helyenként olyan szűk volt, hogy sapkánkat érte a sziklafal. Páratlan élmény volt. A kb. 300 méteres csónakázás után a barlang bejáratánál kötöttünk ki, innen pedig ismét vonat vitt el a parkolóig.

VIDA – a tudomány fantasztikus

Játszóházat ígértünk a gyerekeknek, a VIDA központ azonban nemcsak nekik, hanem a felnőtteknek is óriási élmény volt. A városközponttól néhány kilométerre berendezett óriási hangárban több mint 100 tudományos kísérlet játékos bemutatója várja a látogatókat. Megismerhetők itt a fizika alapvető törvényei, az éghajlati jelenségek, az emberi test működése, és a technika főbb vívmányai is. A gyerekek egyetlen gombnyomással tornádót, földrengést vagy szökőárat generálhatnak, gátat építhetnek, autóversenyezhetnek, hőlégballont engedhetnek a magasba, megnézhetik, hogyan dobog a szívük, tesztelhetik a hallásukat, látásukat, és kipróbálhatják magukat időjárásjelentőként egy virtuális stúdióban. A park teljes bejárása minimum két órát igényel, de ha a gyerekek bírják szusszal, akár jóval hosszabb ideig is élvezhető. Jó tudni, hogy 16 óra után a teljesáru jegynek csak töredékét, átszámolva 450 dinárt kell fizetni a belépőért, cserébe két órán át bogarászhatjuk a tudományos szerkezeteket.

Összegezve elmondható, hogy Brno inkább a felnőtteknek kínál programot, de némi kreativitással a gyerekek napja is feldobható. Átlagosan 4-5 nap is eltölthető a városban és környékén, nyáron pedig ennél is több érdekes helyszín fedezhető fel. Mivel nem igazán turistabarát a hely, érdemes előre készülni és tájékozódni. Időben és kilométerben nem igényel nagy befektetést, így Brno mindenképp megérdemel egy esélyt.

Csehország
útleírás
Brno

Most

16:39

Támogatás a méhészeknek

Határozat született a mezőgazdasági támogatások idei évi eloszlásáról, melynek értelmében a méhészek kaptáronként 800 dináros támogatásra jogosultak.

Népszerű

Megölte családját egy rendőrnő

Megölte családja négy tagját, majd öngyilkosságot követett el egy rendőrnő a koszovói Gnjilane településen. A tragédia 13 óra körül történt.

Robbanás Újvidéken

A detonáció valamivel 19 óra után a limani piac közelében levő Puskin utcában történt.