Ugrás a tartalomra

Durres – az Adria albániai fővárosa

2020-09-25
18:54
2020-09-26
19:45
Forrás
Pannon RTV
- Albániába? Koszovón át? Ti nem vagytok normálisak.
- Albániába? Koszovón át? Csakis, szuper, hajrá!

Ezt a két véleményt hallottuk, mielőtt augusztus végén belevágtunk volna az idei, rendhagyónak ígérkező nyaralásba. Mint később kiderült, csak addig volt rendhagyó, amíg el nem indultunk. Mert mint kiderült, Albánia egy gyönyörű ország, barátságos emberekkel, és aki egyszer ráérzett az ízére, biztosan visszatér.
    
Miért pont Albánia?

    Mert gyakorlatilag nem volt más lehetőség. Januárban foglaltuk le a szeptemberi, görögországi nyaralásunkat, amely mellett a koronavírus-fenyegetettség ellenére a végsőkig kitartottunk. Végül nyár közepén az utazási iroda mondta le az utat, mi pedig Horvátországra váltottunk. A járványügyi számok gyors romlása miatt azonban az utolsó pillanatban elálltunk Dalmáciától, és néhány nappal az indulás előtt albániai nyaralást foglaltunk. Választásunk előtt átnéztük a teszt és karantén nélkül látogatható országok listáját, és miután kizártuk Fehéroroszországot, Brazíliát, Jamaicát, Ománt, Palaut és még néhány egzotikus úti célt, Albániába vezetett az egyetlen járható út.

Szállásfoglalás

    Egy gyors bookingos keresés egyből meghozta a kedvünket. Durres (szerbül Drač) környékét szemeltük ki, az ugyanis a hozzánk legközelebbi nyaralóhely, túl hosszú útra pedig elsőre nem akartunk vállalkozni. Albánia északi harmadában fekszik, partjait még az Adria mossa. A kínálat meglepett minket: a szállások legtöbbje közvetlenül a homokos strand mellett fekszik, tágas, jól felszerelt, van parkolója, és ami nagyon fontos: kedvező árú. Hogy konkrét legyek: az általunk választott 55 négyzetméteres apartman, tengerre néző terasszal, konyhával, nappalival, hálóval, saját parkolóval, négy személyre, 10 éjszakára 338 euróba került. Ez a hasonló színvonalú görögországi szállásoknál nagyjából 30 százalékkal olcsóbb.

Utazás

    Az út Szabadkától Durresig nagyjából 770 kilométer. Nišig autópálya, majd a merdarei átkelőig településeken átvezető, de viszonylag haladós közút. Merdarenál egy külsőre klasszikus határátkelőhöz (adminisztratív ponthoz) érünk. Magyarországi személyi igazolványunk mellé a forgalmit és a zöld kártyát kérték. Gond és várakozás nélkül léphettünk át Koszovóba. Gyakorlatilag azonnal lakott területre érkezünk. Benzinkutak, éttermek, boltok, új, nagy és cifra házak váltják egymást. Figyelni kell a sebességkorlátozó táblákra, mert szinte kilométerenként váltják egymást a 60-as, 80-as, 100-as jelzések. Bár helyenként egészen autópálya-szerű az út, egy-egy biciklis vagy traktor bármikor felbukkanhat. Ez a szakasz szerencsére viszonylag rövid, és Priština után már valódi autópályán utazhatunk. Ha tehetjük, mindenképp Koszovóra időzítsük a tankolást, a benzin ugyanis nagyjából 95 eurócent, vagyis olcsóbb mint itthon. Albániába gyorsan és könnyen átléptünk. Az út legszebb része kezdődik itt: a modern sztráda monumentális hegyeket szel át óriási viaduktokkal és hat kilométeres alagúttal. Szerbiát leszámítva egyedül itt kell útdíjat fizetnünk, 5 eurót. Tirana közelében vagyunk már, amikor újra lakott részen kell átvergődni. Kitartás, ez már az út vége.

A turistaparadicsom

    Durresbe érve, a forgalmas útról lefordulva, klasszikus turistaparadicsomba csöppenünk. A nagyjából 20-25 kilométeres partszakaszon a sekély és kristálytiszta tenger mellett széles, homokos strand húzódik szellősen rakott napágyakkal és -ernyőkkel. A part tövében sétány, mellette éttermek, bárok, fagyizók, játszóterek, parkok, szállodák. A hotelek többsége kiváló fekvésű: tágas teraszok néznek a tengerre és a naplementére. Némelyik igazi luxuskategória, medencék, faragott szobrok, éttermek, játszóterek díszítik környéküket. A szállodák előtt azonban koldusok ülnek kisgyerekekkel a karjukban, rozoga talicskákról árulnak szőlőt, fügét, krumplit, sütik a kukoricát.

Ez az Adria

    Magáról a tengerről sok rosszat olvasni a fórumokon: zavaros, lassan mélyülő, nem elég kék… Igazából klasszikus homokos szakasz. A felkavarodó szemcsék miatt valóban nem olyan türkizkék és átlátszó, mint Görögországban, és valóban lassan mélyül, de ez gyerekes családoknak kifejezetten ideális. A part apró homokkal borított, tiszta és rendezett. Nyugágy és napernyő a legtöbb szállással ingyen jár, de szabadstrand is van néhányszáz méterenként. A legtöbb helyen zuhanyzó is működik.

Bárány tojással, pizza pizzával

    Étteremből sok van, a választékuk azonban szűkös. Az igazi albán konyhát, ha egyáltalán van ilyen, nem sikerült megismernünk. Az egyetlen helyi étel, amit a pincér ajánlani tudott az ún. tave kosi, ami egy darabka csontos bárány joghurtos tojásban sütve, agyagedényben tálalva. Elfogadható, de nem rendelnénk újra. Ezt leszámítva szinte mindenhol azonos a kínálat: pizza, tészta, rizottó és hagyományos sültek hasábburgonyával. Sült halból választhatunk néhány fajta közül, vagy nagyjából 9-10 euróért vehetünk egy kilót, vegyesen. A tenger gyümölcsei tésztával vagy rizzsel nagyjából 5 euró. A pincérek szinte mindenhol beszélnek angolul, az étlapok is többnyire angol nyelvűek. A kiszolgálás módját viszont még tanulniuk kell: általános szokásuk, hogy az ételeket az elkészülés sorrendjében hozzák ki az asztalhoz, a fogások között pedig 20-25 perc is eltelhet, így ha egy társaság vagy család szeretne együtt enni, valakinek biztosan kihűlt étel jut.
    
De melyik a joghurt?

    Albánia hivatalos fizetőeszköze a lek. Az árfolyama szinte teljesen egyezik a dináréval (1 euró 123 lek). A bolti árak a turistaövezetben kicsivel, talán 10-15 százalékkal magasabbak mint itthon. A lek mellett az eurót is mindenhol elfogadják, de rendszerint lekben adnak vissza. Pénzváltót nem igen találni, de mivel korrekt árfolyamon számolják az eurót, nem is fontos vesződni ezzel. Az éttermekkel ellentétben egy egyszerű kis vegyeskereskedésben ne keressünk angol nyelvű feliratokat vagy világmárkákat. Minden kapható, de szinte kizárólag helyi gyártótól, albán felirattal. Beletelik néhány napba mire rájövünk, melyik doboz a tej, melyik a tejföl, a joghurt… A fagyasztott darált húsról sem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy milyen állatból származik.

Járványhelyzet? Az nincs.

    Az Albániában töltött tíz nap alatt csak a bevásárlások alkalmával kellett maszkot használnunk. Akkor sem lett volna kötelező, magunk miatt viseltük. Más veszélyes helyzetben azonban nem voltunk. A tengerparti nyugágyak között bő két méter volt, a strand pedig olyan széles, hogy sem napozás, sem úszás közben nem közelítettünk meg másokat. A sétányon egyébként számos tábla figyelmeztette a nyaralókat a járványügyi előírások betartására és a betegség esetén szükséges tennivalókra. Az éttermeknek mindig a szabadtéri teraszát választottuk. Talán csak a pincérek lehettek ránk veszélyesek, akik a maszkot legfeljebb a könyökükön viselték. A járvány egyetlen, de annál szembetűnőbb jele a turisták hiánya volt. Korábbi évekből származó vélemények ugyanis leginkább a tömeget, a fullasztó zsúfoltságot nehezményezték. Idén erre nem lehetett panasz.

Nem mind arany…

    A 124 ezer lakosú Durres központja talán fél napot ér meg. Bár a nyaralóövezettől csak 8-9 kilométer, bő félóra, mire átvergődünk a forgalmon. Út közben a város árnyoldalát is megismerjük: romos épületek, szemét, autóroncsok lerakata, gaz, koldusok, ócska csotrogányok. Klasszikus ipari kikötőváros ez, az öbölbe szoruló piszkos, büdös tengervízzel, összehordott szeméttel, veszteglő teherhajókkal és rakodó kamionokkal. A fotókon olyan jól mutató Ventus étterem környéke is piszkos, romos, bár ennek lehet, hogy a közeli tengerparti tér aktuális felújítása az oka. A város főtere azonban kellemes és hangulatos. A szökőkutak mögött a nagymecset magasodik, melyet az 1979-es földrengés után 93-ban újítottak fel. Az I. században épült várfal és a Velencei torony ugyan még áll, de nem különösebben mutatós a forgalmas utcák tövébe szorulva. A II. századi amfiteátrumból is kihozhatnának többet. Az antik építményt egyébként 1966-ban találták meg véletlenül, kútásás közben. Mindent összevetve Durres központja hangulatos, és tele van lehetőséggel, csak rengeteg munkára és pénzre van szükség ahhoz, hogy kiaknázzák a lehetőségeket, és turistabaráttá tegyék azokat.

    Utóbbi mondat az egész adriai-albániai idegenforgalomra jellemző. Vagyis, hogy minden adott: természeti kincsek, tiszta tenger, kilométereken át húzódó homokos part, történelmi örökség. Megépültek már a vendéglátás alapjaként szolgáló hotelek és éttermek is. Az emberek rendkívül kedvesek és barátságosak. Nem néznek rossz szemmel, ha megtudják, Szerbiából érkeztél. Azonban mindezt lehetne sokkal magasabb szinten is művelni, jobb marketinggel, több és változatosabb tartalommal, odafigyelve a részletekre, megszólítva Európa és a világ piacát. Amíg azonban ez nem történik meg, mi, odatévedő utazók járunk a legjobban, ugyanis ár-érték arányban Albánia messze felülmúlja a környező országok nyújtotta kínálatot

Most

20:30, Frissítve: 21:11

Európai koronavírus-járvány körkép

Emelkedik a kórházi kezelésre szoruló új koronavírusos betegek száma Horvátországban és Szlovéniában, éjszakai kijárási tilalmat léptetnek életbe Ausztriában, emelkedik a halálesetek száma Csehországban.
17:18, Frissítve: 19:47

Vereséget szenvedett a TSC

2:0-ás vereséget szenvedett a TSC Belgrádban a szerb labdarúgó Szuperliga 13. fordulójában az FK Voždovac vendégeként.

Népszerű