Ha kiszorítjuk az emlősöket élőhelyükről, a kihalás szélére sodródnak
A Manchesteri Egyetem által vezetett kutatás eredményei afelé mutatnak, hogy az állatok rossz minőségű élőhelyekre való szorulása olyan globális természetvédelmi fenyegetést jelent, amelyet feltétlenül be kell építeni a természetvédelmi tervekbe és intézkedésekbe.
A kutatók 627 emlősfajt vizsgáltak. Ezek jelentős részének dokumentáltan beszűkült az elterjedési területe, sokszor olyan területekre szorítkozva, melyek ökológiai szempontból szélsőséges feltételeket kínálnak számukra. Így 66%-uk már csak olyan területeken fordul elő, ahol a hőmérsékleti, 75%-uk pedig olyanon, ahol csapadékmennyiséggel kapcsolatos szélsőségeknek van kitéve.
Az ökológiai marginalizációnak nevezett folyamat jelentősen fokozza a fajok kihalásának kockázatát. A kutatók szerint ugyanis az élőhely minősége komoly hatással van arra, hogy egy fajnak milyen kilátásai vannak a túlélésre, az ökológiai marginalizáció pedig egyben azt is segít megmagyarázni, hogy egyes védett területek miért hatékonyabbak, mint mások.