Ismerjük meg Kósa Sándort és lovát, a Nemzeti Vágtán győztes Pipacsot

Pipacs néhány hónappal ezelőtt az egyik edzésen megijedt valamitől, lerúgta a lovasát, és végigvágtatott Temerinen, a rendőröknek le kellett zárni az utcákat, alig tudták elkapni. Egy átlagos ló lesérült volna az aszfaltos, betonos úton, de Pipacs még csak ki sem fáradt, ebből is kiderül, milyen rendkívüli állatról van szó.

Kósa Sándor: „A döntőbe vártuk a Nemzeti Vágtán. Az elmúlt két évben is Pipacsot már a döntőben vártuk. A döntő pedig már olyan, hogy ott bármi megtörténhet. Itt is úgy volt, hogy Pipacs kilókra jól állt, jó felkészítése volt neki, sérülésmentes volt neki az egész év. Úgyhogy benne volt a levegőben, hogy ő meg tudja ezt oldani.”

Pipacs öt éve került hozzájuk. Ennyi időbe telt kiképezni úgy, hogy meg tudja nyerni a vágtát, mivel az edzés rengeteg figyelmet és szakértelmet igényel.

„Ők egész évben a vágtára készülnek. És ezért be van nekik osztva az év. A  tél a pihenésről szól. Tél vége, tavasz eleje az alapozás. Ott alapozzuk meg azt, hogy a nyáron komolyabb munkákra legyen nekik elég tartalék, amiből meríteni bírnak a munkák során. Tavasszal mennek már kicsit élénkebb munkákkal. A nyárban pedig már jönnek a komoly galoppok, és így kerülnek versenykondícióba.”

Kósa Sándor 1999 óta foglalkozik lovakkal.

„A csikómat, mikor megkaptam, és amikor már felnőtt, részt vettünk távlovagló versenyeken, egyszerű szüreti felvonulásokon, és amikor az első Vajdasági Vágtát meghirdették, akkor arra is jelentkeztünk. Azon is részt vettünk vele másik lovainkkal egyetemben. És ott is sikerült vele futamot nyerni. Akkor kaptuk meg ezt az ihletet, hogy nekünk ez megy és vágjunk bele komolyabban.”

Jelenleg 11 lovuk van, közülük két saját vágta ló, de lovasiskolát is működtetnek.

„Körülbelül 15 éve működik a lovasiskolánk. Eleinte Bácskossuthfalván, az utóbbi hét évben Temerinben, azóta szervezünk táborokat is. A táborokban több lovasoktató van. 15 gyerek van egy táborban és erre 5 lovasoktatónk van. Három és öt között van lovasoktatónk. Az egész évi munkát én felügyelem, de van segítségem, a már régebb óta itt lovagló diákok, akik már odáig jutottak, hogy most már ők is tudnak oktatni.”

Kósa Sándor vásárolja a vágta lovakat, az iskola lovai viszont nagyrészt a saját tenyésztésükből származnak.

„A tenyésztésnél az a fontos, hogy legyen az embernek egy elképzelése, hogy mire szeretné azután használni azokat a lovakat. Mi eleinte iskolalovakat tenyésztettünk saját magunk részére, mert nem találtunk Vajdaságban megfelelő minőségű iskolalovakat a lovasudvarunkba. Ezek nagyon jól sikerültek. Az utóbbi években áttértünk angol telivér tenyésztésére. Nem nagy, kis létszámban. De egy nagyon jó, kivételes kancával. A vágta lovaiból is előbb-utóbb tenyészkancák lesznek, ezért is lettek kancák vásárolva. Nekik a karrierjük a versenyzésben kezdődik, és utána, ha bizonyítottak, akkor lesznek alkalmasak a tenyésztésre is.”

Ez egy drága hobbi, mondta Kósa Sándor. Egy vágta ló éves befektetése három és ötezer euró között mozog, és nem igazán tud megtérülni ez az összeg, emellett rendkívül időigényes is. Mégis nagy terveik vannak a jövőben, a vágta mellett szeretnének rátérni a távlovaglásra, és az angol telivéreik futtatására.