Jól érzik magukat a vízibivalyok a Ludasi-tónál

Szénát ad a vízibivalyoknak Szekeres Ottó, a Palics-Ludas Közvállalat természetvédelmi őre. Az állatok meg is indulnak elfogyasztani a takarmányt, csak a borjak haboznak egy ideig.

„Növekszik az állományunk, tehát növekszik a terület is, amit rendbe tettek. Eleinte egy 4 hektáros terület volt nekik bekerítve, most majdnem egy 7 hektáros terület, hozzá lett csapva a Kőrös torkolat is, ami jóval nedvesebb, tehát ők a Kőrösön is átúsznak és élvezik ezt a vízben pancsolást, és a nádasokat szépen alakítják át vissza az eredeti állapotokba, tehát zsombékos, vizes élőhelyeket hoznak létre, amelyek nagyon sok madárfajt vonzanak vissza, amelyek régen, amikor ilyen állapotban voltak az élőhelyek, itt költöttek.”

Piroslábú cankó, nagy goda, sárszalonka, tavaly pedig batla is megjelent a területen. A gémek is szívesebben vadásznak itt. A szakember szerint a bivalyok által kialakított zsombékok közötti folyosókban tovább megmarad a víz és lehet, hogy a halak ívását is elősegíti majd. A mocsári nőszirom is egyre nagyobb számban jelenik meg a nádtól visszahódított területen.

„Nem találtuk ki a spanyol viaszt. Ezt régen is így alkalmazták az emberek valamilyen szinten, nem is az, hogy élőhelykezelés, hanem tartottak állatot és ezzel gazdálkodtak. Ez egy extenzív gazdálkodási mód volt, viszont amellett, hogy ezek az állatok ellegelésztek, fölnőttek és hasznot hoztak az akkori embereknek. Ma már ez nem divat, mert ráálltunk az intenzív gazdálkodásra, tehát sokkal gyorsabban akarunk előállítani hústerméket egy marhából, és ezért azt részesíti előnyben a gazdálkodó, hogy erősebb takarmánnyal táplálja a jószágot, így gyorsabban fölnő. Ha azt mondom egyrészt, hogy az élőhely revitalizációban, ha emberi erőforrásokat veszünk igénybe, tehát akár kézi, akár gépi munkával akarnánk megoldani a revitalizációt, sokkal több pénzre lenne szükség, sokkal nagyobb energia befektetésére.”

Ezzel szemben a bivalyok tartása gazdaságilag is fenntartható. Évközben legelnek, télen pedig csak szénára van szükségük.

„Vannak olyan periódusai az évnek, amikor egy munkagép be se tud menni ezekre a területekre. Annyira nedves, hogy nem lehet traktorral lekaszálni, nem lehet más módon se lekaszálni, vagy ha valami speciális gépeket használunk, mint a Palics-Ludas Közvállalat szokta ezt az amfíbiát használni a nádas élőhelyek kezelésére, utána ezt ki kell szedni. A bivalyok ellegelésznek, gyakorlatilag a természetes környezetükbe végzik a saját kis dolgukat és visszaalakítják teljesen jól ezeket az élőhelyeket eredeti állapotba, ne beszéljünk arról, hogy sokkal jobban elvégzik, mint az bármilyen emberi aktivitással megoldható lenne.”

Kezdetben a Palics-Ludas Közvállalathoz öt bivalytehén érkezett a Kiskunsági Nemzeti Parktól. A korábbi szaporulatnak köszönhetően most hét tehén legelészik a Ludasi-tónál egy bika társaságában. Az elmúlt időszakban 4 bikaborjúval bővült a csorda. A szakemberek igyekeznek a genetikai állományt is megőrizni.

„Próbáljuk az életre való egyedeket megtartani. Nincs különösebb beavatkozás se a szaporulatba, se az állatok gyógyításába, nincs is rá igény, mert a bivaly is és a szürke marha is nagyon ellenálló fajta. Más tapasztalatok is azt mutatják, hogy kb. 80 százalékos az évi szaporulat és nálunk is úgy jön ki, hogy 5 tehéntől 4 borjú az 80 százalék, azzal, hogy született még egy, ami sajnos elpusztult, de ez benne van a pakliban, az intenzív gazdálkodásban is benne van, annyi, hogy mi nem próbálunk, azt mondom nem próbáljuk megoldani azt, hogy ha úgy érezzük, hogy nem életre való az egyed, hogy minden áron megmentsük.”

Előreláthatólag a négy bikaborjút nem tartják meg, mivel a jelenleg kezelt területre egy bika elég. A hím egyedek között heves harc alakulhatna ki. Szekeres Ottó szerint a bivalyok elérték az optimális számukat, a területen nincs túllegeltetés vagy alullegeltetés. A bivalyok amellett, hogy helyreállítják a területet, turisztikai és oktatási szerepet játszhatnak, mivel egy tanösvény mellett vannak elhelyezve.