Madárfiókák, állatkölykök
Mikor segítsünk, mikor nem szabad beavatkozni? Rengeteg ajánlás, felhívás és tévhit is terjed erről.
A magányosnak tűnő őzgidák legtöbbször nem árvák, nem szorulnak megmentésre. A néhány hetes gidát ugyanis még nem gyorsasága, hanem pettyes rejtőszíne hivatott megvédeni a ragadozók elől. Ha ilyen rejtőzködő őzgidát találunk, ne zavarjuk meg, ne nyúljunk hozzá, mert az idegen szag befolyásolhatja a visszatérő anyaállat viselkedését.
Nem befolyásolja viszont a felnőtt madarak gondozó viselkedését, ha megérintettük kicsinyüket, de nagy stresszt jelenthet ez a fióka számára. Ezért madárfiókák esetén is csak akkor avatkozzunk be, ha ez feltétlenül szükséges. Fontos megjegyezni, hogy egyes madarak fiókái fészekhagyók vagy részleges fészekhagyók. A varjúfélék fiókái például még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a fák alatt, az aljnövényzetben vagy a bokrok között bujkálnak. A felnőtt madarak ilyenkor még etetik, vigyázzák, terelgetik őket, közeledtünkre hangos vészjelzéssel, akár támadással is reagálhatnak.
Szintén találkozhatunk ebben az időszakban látszólag árva, pelyhes bagolyfiókákkal. Panaszos kérőhangjaikkal nem a mi segítségünkért, hanem a szülők által hordott élelemért kiáltanak. Fölösleges és sokszor káros ilyenkor beavatkozni. Esetleg arra lehet szükség, hogy néhány méterre, a sűrű növényzet védelmébe vigyük a fiókát, ha az közvetlen veszélyben van, például az úton üldögél.
Tavasz végén, nyár elején már találkozhatunk más állatok, például rókák kölykeivel is. Rendszerint ők sem szorulnak megmentésre, eleinte az öreg rókát követik, de hamar elkezdenek önállóan is vadászni.
