Nincs is jobb egy falusi disznótoros napnál!
Kora reggel szalmán perzselődtek a sertések a kishegyesi focipálya udvarán. A gyerek is segédkeztek a munkákban.
Szukola Annamária, Kishegyes: „Én abban szoktam segíteni, hogy mikor pörkölik a disznót, ott szoktam lenni, és hogyha valami külön munka van, abban tudok segíteni.”
László Vivien, Kishegyes: „Szoktam segédkezni, tartani a tálcát, azt akkor beviszem. Meg a kedvenc disznótoros ételem a szárma.”
Persze játékra is maradt idő.
Molnár Máté, Kishegyes: „Mi jól érezzük magunkat, fogócskázunk a műfüves pályán, focizunk.”
A bölléreknek zenekar húzta a kedvcsinálót. A sertést orjára szedték szét a férfiak.
László László, Kishegyes: „Otthon csak a szűk családi körben, de ugyanígy szoktuk csinálni. Itt összejönnek a családok, rögtön más a hangulat, többen vagyunk.”
A sertés minden része feldolgozásra került, semmi se vész kárba. A konyhában készült a reggeli, az asszonyok vért, májat, szalonnát sütöttek, tésztát dagasztottak, az udvaron sült a lángos, mindent ugyanúgy készítenek, mint elelink.
Rácz Amália, Kishegyes: „A lángos liszt víz, só élesztő, a vérében kenyérmorzsa van, vöröshagyma, bors, só és akkor aztán ráeresztik a vérét, azt sütjük. A fiúk bekeverik a kolbásznak a húst, aztán mi abból betöltjük a szármát, főzzük.”
Ebédre sültek és szárma készült. A résztvevő nagycsaládok között elolsztják a húsokat, finomságokat.
Kerepes Árpád, elnök, Kishegyesi Nagycsaládosok Egyesülete: „Azelőtt is, egy családnál történt disznótornál, vágásnál a rokonok, szomszédok segédkeztek ugyanúgy, azután mentek a kis kóstolók, ez is most majd a végén mindenkinek ki lesz porciózva, kóstolónak nevezett adag, ezzel szerintem kerek így a hagymányőrzés, illetve a hagyományos disznóölés.”
A gyerekek hagyományos kántálással, tréfás rigmusokkal és énekekkel, zajongva érkeztek a böllérek köré, a vidám produkcióért cserébe kolbászt kaptak.
