Olyan madárfajra bukkantak a Ludasi-tónál, amilyent Szerbiában még nem regisztráltak soha
Fehérfarkú lilebíbicet figyeltek meg a Ludasi-tónál. A fajra először bukkantak Szerbiában. Szekeres Leventének sikerült megfigyelnie az állatot.
A fehérfarkú lilebíbic fészkelő területei Közép-Ázsiában vannak, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó környékén. Foltszerűen előfordul a Közel-Keleten is. Az ázsiai egyedek Afrika északkeleti részére és Indiába vonulnak, a közel-keletiek nem vonulnak. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is. Szerdán, Szerbiában először a Ludasi-tó partján figyelték meg ezt a madarat. Szekeres Ottó, természetvédelmi őrszolgálat-vezető, Palics-Ludas Közvállalat: „Földön fészkelő, parti madár. A sekély vizeket kedveli, gyepterületeket elsősorban. Ott keresi mindig táplálékát. Rovarok kisebb kétéltűek, pókok ilyenekből tevődik össze. A költése szintén a földön történik. Tehát nagyon tipikus, specifikus élőhelyet igényel ahhoz, hogy költeni tudjon. Földre egy kis mélyedést kapar, azt béleli finomabb, anyagokkal fűszállal, tollal. Átlagban négy tojást rak, amiből 26, 28 nap alatt kelnek ki a fiókák.”
A Palics-Ludas Közvállalat szürke marhákkal és bivalyokkal is kezeli az élőhelyeket. Ennek köszönhető a fehérfarkú lilebíbic megjelenése is. A legeltetéssel a nádat szorították vissza, a kialakult zsombékos terület pedig olyan fajokat vonz a területre, amelyek az ilyen élőhelyekre jellemzőek, többek között madarakat is. Szekeres Ottó, természetvédelmi őrszolgálat-vezető, Palics-Ludas Közvállalat: „Biztonságban érzik magukat, azért mert a zsombékok a vízből kiemelkednek, körülötte víz van. Tehát a szőrmés ragadozók nem tudnak könnyen hozzáférkőzni, sem a fészkekhez, sem a későbbiekben a fiókákhoz. Ők ez miatt mégis csak szárazra tudják letenni a fészkeket és tojásaikat.”
Szekeres Ottó még hozzátette, a marhák és bivalyok jelenléte visszavonzott a területre olyan rovarokat, amelyek megfelelő táplálékul is szolgálnak a madaraknak.
