Sokan voltak a szamárversenyen Királyhalmon
A szervezők idén színesítették a programot és számos érdekes kísérőrendezvénnyel szórakoztatták a közönséget. Nemcsak a környékbeli településekről, hanem a szomszédos magyarországi Ásotthalomról és Domaszékről is rengeteg látogató érkezett.
35. alkalommal rendeztek szamárversenyt a királyhalmi focipályán. 11 csökönyös jószágot neveztek be szamaragolásra és fogathajtásra. A legtöbb csacsi idén is Csantavérről érkezett, általában minden évben ők tarolnak a szamárverseny versenyszámaiban.
Sokan kerékpárral jöttek a szomszédos magyarországi Ásotthalomról és Domaszékről, de a királyhalmiak és a környékbeliek apraja-nagyja is eljött a szamárversenyre. Gyurákovics András, Mórahalom, Magyarország: „Minden évben hallom, ismerősöktől, hogy itt milyen rendezvény szokott lenni, és úgy gondoltam, biciklire pattanok és megnézem ezt az eseményt.”
Púzity Nikola, Palics: „A szamár már csak ilyen. Amikor ő meggondolja, hogy megy, akkor megy, ha nem akar, akkor nem megy.”
13 órakor Katona Róbert, a királyhalmi helyi közösség közgyűlési elnöke nyitotta meg a rendezvényt, amelynek nagy hagyománya és kiemelkedő jelentősége van a falu életében. Katona Róbert, közgyűlési elnök, Királyhalom HK: „Azt kell hogy mondjam, erről híres a falunk. Nagyon sok más dolog is van, mint a határátkelő és a migránshelyzet, de mégis a legtöbb ember úgy ismeri a falunkat, hogy ez az a település, ahol a szamárversenyt tartják.”
Kora délután indultak a szamaragolás vagyis a csacsiügetés előfutamai, majd a döntő következett. A csökönyös állatok sok mókás pillanatot szereztek a nézőknek. Azoknak, akik már évek óta versenyeznek, megvan a maguk különleges versenytechnikája.
Kis Dadara Ferenc, versenyző, Csantavér:
„–Nagyon kell tudni rajta ülni, egyensúlyt tartani. Én már szinte 20 éve, hogy megtanultam.
– Úgy tudom, hat éves korod óta űzöd a szamaragolást?
– Igen.”
Kis Dadara Ferenc el is vitte az aranyérmet, idén Apacs nevű szamarával.
A gyerekek számára kerékpárversenyt és különféle ügyességi versenyszámokat szerveztek, de volt a nagyoknak malacsaccoló verseny, a kicsiknek tengerimalac-súlysaccoló, sőt tyúkfogó verseny is, illetve a szamarasoknak almalopóverseny szamárhátról.
Bata Csaba, főbíró: „Régen az volt a szokás, hogy szamárháton mentek gyümölcsöt lopni, mert a szamaraknak egyforma volt a nyomuk és nem tudták kinyomozni, hogy ki volt a tolvaj. Most is csinálunk olyat, hogy almát rakunk a pályára, és akkor azt szamárhátról fölszedegetik a versenyzők. Aki többet gyújt össze öt perc alatt, az lesz a győztes.”
Izgalmasra sikeredett a szamaras fogathajtó verseny is. A hajtók és „járműveik” is kitettek magukért. Volt még tartalmas kirakodóvásár, körhinta és ugrálóvár a gyerekeknek. A népes közönség idén sem maradt éhen, a vendégek jóízűen majszolták a szervezők által főzött marha- és birkapörköltet, valamint a rostonsülteket, de a forróságban óriási mennyiségben fogyott a csapolt sör is.