Szakmai konferenciát tartottak Magyarkanizsán a második világháborúról és annak áldozatairól
A szakmai tanácskozáson szó esett az OZNA, vagyis a Népvédelmi Osztály iratairól és akkori működéséről, dr. Dömötör Miksa városi főorvos életpályájáról és tragikus sorsáról, valamint a vagyonelkobzási és halottá nyilvánítási eljárásokról is, amelyet a zentai levéltár tart nyilván.
Molnár Tibor, munkatárs, Zentai Történelmi Levéltár: „Sokan nem hitték el, hogy valójában megölték a hozzátartozóikat. Magyarkanizsa esetében 1947-től kezdődnek és az 50-es években volt a legtöbb holttá nyilvánítás, de később a 60-as, 70-es években is voltak ilyen eljárások és azt gondolom, hogy újabban, amióta megkezdődött a kárpótlási eljárás itt Szerbiában, hogy 2011 után is még egyes személyeket holttá nyilváníthattak.”
A konferenciát azzal a céllal hívta életre a Délvidék Kutató Központ, hogy az érdeklődők pontos betekintést nyerjenek az akkori magyar, szerb és zsidó közösségeket érintő megtorlások, folyamatok és okok részleteibe.
Forró Lajos, alelnök, Délvidék Kutató Központ: „Én azt gondolom, mivel mi történészek vagyunk, ezt a történetet egészében kell vizsgálnunk, tehát nem lehet kiragadni egy-egy szeletét a történelemnek, mert akkor a sosem vezet jóra, én azt gondolom, hogy ok okozati összefüggéseket is vizsgálni kell, ezért terjesztettük ki a konferenciánkat, hogy nem csak a '44-es eseményekről hallhatnak majd előadásokat, hanem lesz szó a zsidók szomorú sorsáról illetve az 1941-es magyar bevonulás kapcsán történtekről is.”
Forró Lajos hozzátette, a konferencia további célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a rehabilitációs folyamat fontosságára, mivel az 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett magyar áldozatok jelentős része azóta is jelöletlen tömegsírokban fekszik Délvidék-szerte.