Zlatibor – utazás koronavírus idején
Az utóbbi hetekben-hónapokban ajánlások sorát hallhattuk, láttunk utolsó pillanatban lezárt határokat, bevezetett szigorításokat, hosszú autósorokat, bosszankodó turistákat. Az idei nyáron senki sem tud okos lenni, és nehéz bármilyen utazással kapcsolatos tanácsot adni. A következőkben leírt utazás július elején még minden hivatalos és józan ész diktálta szabályt, ajánlást betartva valósult meg.
Zlatibor Szerbia legnagyobb és legfejlettebb hegyvidéki üdülőközpontja, amely egész évben várja a turistákat. A nemrégiben átadott Miloš fejedelem autópályának köszönhetően viszonylag könnyen és gyorsan elérhető. A Čačak melletti Preljináig nagyjából 3-3,5 óra az út, a maradék 80 kilométer további másfél óra. Utóbbi szakaszon ugyanis az állandó útfelújítások, lezárások, az óriási forgalom, a teherautók miatt gyakorlatilag csak araszolva lehet haladni.
A turistahely központi települése, Zlatibor meglepően nagy, és egyre nagyobb: minden irányban terjeszkedik, épül, az új szállodák és luxusapartmanok gombamód nőnek. Gazdag vidék ez: nem látni romos vagy régi házat, minden új, modern, tiszta, rendezett. A kerítés nélküli udvarok zöld gyepe egybeér, a település végén pedig végtelen legelőkbe úszik át. A központ szűkös, ráadásul most teljes felújítását végzik, kifelé haladva azonban egyre levegősebb, szellősebb, zöldebb a vidék. Szállásfoglalásnál érdemes ezt szem előtt tartani – felesleges a drágább, központi fekvésű apartmant/szállodát választani, az időnk túlnyomó részét úgyis a természetben fogjuk tölteni. A központban egyébként egy mesterséges tó, éttermek, kávézók, boltok, piac, szűk sétálóutcák találhatók. Ezt a részt már csak a koronavírus-járvány miatt is érdemesebb elkerülni. Szállást kedvező áron is foglalhatunk, a választék óriási: faházikótól wellness-szállodáig minden van.
Tornik – sípályán nyáron is
Tornik Zlatibortól 15 kilométerre fekszik, a sípálya már messziről látható. A felvonó lábánál éttermek, játszóterek, bobpálya, biciklikölcsönző várja a turistákat, de a legizgalmasabb mindenképp maga a felvonó. A jegy felnőtteknek 350 dinár, gyerekeknek 300. A jegyet felmutatva csak belehuppanunk az ülésbe, ránk csukják a védőkorlátot, és indulunk is meredeken fölfelé. A fenyőerdő felett siklunk, kétoldalt és középen sípályák, egyszerre fázunk a széltől és égünk a napon. A csúcson érdemes sétálni egy nagyot, vagy csak leülni egy sziklára és nézni a tájat.
Tematikus parkok – séta az őskorban és a vadnyugaton
Bár Zlatibornak semmi köze a dinoszauruszokhoz és a cowboyokhoz, a poén és néhány jó fotó kedvéért érdemes benézni ezekbe a tematikus parkokba. A dínók a település központjában laknak, 600 dinár a felnőttjegy, 300 a gyerek. A pénzünkért kapunk jó néhány életnagyságú, mozgó, hörgő szobrot, játszótereket, kisállat-simogatót és tucatnyi pluszban fizetős attrakciót: lehet dombról lecsúszni, falra felmászni, drótkötélpályán hasítani, mini-golfozni, lovagolni, célba lőni, mozizni – a belépőjegy árának sokszorosa is elverhető. A park gyönyörű, zöld környezetben fekszik egy fenyőerdő közepén, a gyep kifogástalan, minden tiszta, rendezett. Ebből a szempontból lényegesen felülmúlja az Újvidéken található, hasonló típusú parkot.
El Paso, a vadnyugati park a várostól messzebb, 16-17 kilométerre fekszik. A belépő ide felnőtteknek 350, gyerekeknek 300 dinár. A park három egységből áll. A legizgalmasabb a vadnyugati rész, ahol fogadó, posta, bank, fegyverbolt, seriffi hivatal sorakozik a főutcán. Fényképezkedhetünk a postakocsikkal, lovakkal vagy az akasztófával. A következő rész az indiánfalu, ahol sátrak, lovak, tábortűz adja meg a hangulatot. A harmadik táj egy korabeli szerbiai falut mutat be házakkal, templommal, patakkal. A hely érdekessége, hogy akár meg is szállhatunk itt: a bevállalósak a négyszemélyes indiánsátrakban (amikhez csak közös fürdőszoba tartozik), egy fokkal komfortosabb a sajátfürdős postakocsi, a kényelmet kedvelőket pedig a vadnyugati fogadó várja, ami egy klasszikus szállodának felel meg.
Valami autentikusabb – Sirogojno, Stopić-barlang
Ha a bazári hangulat helyett valami igazibbra vágyunk, Sirogojno irányába érdemes fordulnunk. A 25 kilométeres táv bő fél órába telhet, a keskeny hegyi úton az is megtörténhet, hogy átbaktat előttünk egy komplett tehéncsorda. Vigyázzunk, a Stopić-barlangot csak egy út menti tábla jelöli! Egy meredek úton kell lehajtanunk, majd autónkat a parkolóban hagyva egy keskeny, lépcsős ösvényen kell végighaladnunk a barlang monumentális bejáratáig. A 250 (gyereknek 150) dináros belépőért cserébe csodás látványt kapunk. Bár a barlang belsejében lévő turistaút nem túl hosszú, annál tartalmasabb. Óriási csarnokok, folydogáló patak, vízesés, különleges kőképződmények láthatók. A barlang védjegye a színes fényekkel megvilágított medencerendszer: mintha kádak tucatjai sorakoznának egy hegyoldal szélében, tele kristálytiszta vízzel.
Sirogojno Szerbia legnagyobb szabadtéri múzeuma. Az azonos nevű falu központjában található, a korábban említett barlangtól mindössze 4 kilométerre. A belépő ára jelképes: felnőtteknek 150, gyerekeknek 100 dinár. Az 5 hektáron fekvő parkban a 19. század végéből fennmaradt lakóházakat és melléképületeket látunk, és megismerhetjük egy-egy mesterség műhelyét is. Mindenhova bemehetünk, mindent kipróbálhatunk. Van itt sajtkészítő, dohányszárító, kolbászfüstölő, kovácsműhely, szövőszék és egy sor érdekes helyszín, mindez a nyugodt hegyoldal hűvösében.
Mokra gora – díszlet a hegyen
Mokra gora nagyjából 40 kilométerre van Zlatibortól, de az út ebbe az irányba kifogástalan, így fél óra alatt könnyen elérhetünk Emir Kusturica legendás városába, Drvengradba. A rendező által megálmodott és filmre vitt, autentikus kisvárost 250 dinárért járhatjuk körbe. A látványos főtéren autókkal és a harangtoronnyal fényképezkedhetünk, lejjebb sétálva hangulatos faházikók között sétálhatunk. Egyébként szinte az egész települést elfoglalták már a kávézók, éttermek, árusok, emiatt Drvengrad az autentikus hegyi falu helyett egyre inkább egy belgrádi szórakozónegyedre hasonlít.
Ha a hegység nyugalmát is szeretnénk megismerni, érdemes befordulni a drvengradi feljárattal szinte szemben lévő sétaútra. A patak partján haladva forrást, régi vonatokat, hidacskát és kis kolostort is találunk, a bátrak pedig meg is mártózhatnak a jeges vízben.
A Mokra gora legnagyobb szenzációja egyébként a Šarganska osmica, vagyis Šargani nyolcas nevű vonat, amire a díszes központi vasútállomáson szállhatunk fel. Naponta kétszer indul, érdemes előre helyet foglalni rá. 300 méteres szintkülönbséggel szabályos 8-as formát ír le az alagutakkal, kilátókkal tarkított útvonalán. A vonatutat mi a járványhelyzet miatt kihagytuk, a vagonokban ugyanis egymás hegyén-hátán zsúfolódtak az emberek, akiket szemmel láthatóan korlátozás nélkül engedtek fel a szerelvényre.
A vonatozást leszámítva Zlatiboron szinte minden kipróbálható járványhelyzetben is. A koronavírus miatt kevés a turista, így sehol sincs tömeg, könnyű tartani a távolságot. A legnagyobb biztonságban persze akkor vagyunk a kirándulás során, ha csak egyszerűen megindulunk egy ösvényen, bámészkodunk a luxusvillák között, felfedezzük a tájat, kifekszünk a vadvirágos rétekre, és szívjuk a friss levegőt.