Aki csak teheti, ne induljon útnak!
Már tegnap este a 6 órát is meghaladta a várakozás a Horgos-Röszke autópálya-határátkelőhelyen Magyarország felé, ez a nap folyamán időnként a duplájára nőtt. A Tompa-Kelebia átlépőn is jelentős a fennakadás. Aki csak teheti, ne induljon útnak, amennyiben ezt mégis meg kell tennie, válassza a kisebb, időszakosan működő határátkelőket és vigyen magával elegendő folyadékot. Egyébként a Királyhalom-Ásotthalom és a Horgos-Röszke közúti átkelőkről is torlódásról érkeztek jelentések.
Az átutazók elmondása szerint eddig soha nem látott torlódás alakult ki a Horgos-Röszke autópálya határátkelőhelyen, a Szerbiából kilépő oldalon szombaton, a déli órákban. Az autósok, a buszosok, a kamionsofőrök hangos dudaszóval adtak hangot nemtetszésüknek. Ahhoz, hogy a szerb határ kilépő oldalát 1300 méterre megközelítsék, nagyjából hét órára volt szükségük azoknak, akik a kora reggeli órákban beálltak a sorba. A sor vége a határhoz legközelebbi felüljáróról nem is látszott, hiszen jóval a benzinkúton túl, valahol a horgosi lehajtónál volt. Nagyjából 10-12 órás várakozás alakult ki Szerbiából Magyarország irányába.
Az átutazók többsége nem számított ekkora torlódásra, sokuknak elfogyott a vize és az élelme, pedig a kilométeres sorokban várakozók általában családostól, sokan kisgyerekekkel tértek vissza a nyaralásból vagy évi szabadságukról. Másoknak az üzemanyagtartálya kezdett kiürülni, ők a tűző napon, a kánikulában, tolták az autójukat.
Spathem Koszovóról indult vissza családjával Németországba. Már négy órája sorban állt, de még mintegy három kilométer választotta el a szerb kilépőoldaltól.
„- Azt hiszem, az még három, négy, öt óra, vagy még több. Ez egyáltalán nem jó így.
- Miért indultak útnak éppen szombaton, amikor a legnagyobb a tömeg?
- Hétfőn dolgoznunk kell.
- Hogyan tűrik ezt a várakozást és a hőséget?
- Rosszul.”
Naser és családja Belgiumba igyekezett vissza, évi szabadságukat töltötték idehaza.
„- Bajmokon és Szabadkán voltunk a rokonoknál. Most indultunk haza, és beragadtunk ebbe a hatalmas tömegbe. A gyerekekkel nehéz, de mit tegyünk, muszáj mennünk.
- Mióta várakoznak?
- Reggel 8 óra óta.
- És innen még jó három kilométer a határ?
- Igen, van még annyi, vizünk meg már nincs a gyerekeknek, nem tudom, hogy lesz.”
Dömény József bulgáriai nyaralásból tartott hazafelé a magyarországi Veresegyházára. Ők is még reggel sorba álltak, de délben még mindig csak a szerb határ előtti benzinkútig jutottak.
„- Az autópályán idáig szinte senki nem előzött meg bennünket, azt hittük, hogy milyen jó lesz. És mire ideértünk, akkor derült ki, hogy hát, mit tudom én, vagy 15 kilométeres sor van? Úgyhogy fogalmam sincs, mi ez, ami itt van.
- Hogy tűrik a forróságot?
- Nézze, nehezen. Hál' Istennek hoztunk magunkkal innivalót, tehát az különösebben nem gond.”
A nap folyamán több alkalommal a békovai fizetőkaputól átirányították a határra igyekvőket a Kelebia-Tompa átkelőre, ennek ellenére folyamatosan érkezett az utánpótlás a Horgos-Röszke autópálya határátkelőhelyre is. Az utazóknak mindenképpen érdemes folyamatosan figyelemmel kísérniük a közösségi oldalak határfigyelő csoportjait és egyéb hasonló mobilalkalmazásokat.
