Ugrás a tartalomra

„Aki magyarnak érzi magát, jelölje meg nemzetiségként a magyart”

2021.09.28
15:12
2021.09.29
15:22
Forrás
Pannon RTV
Népszámlálás lesz jövőre Szerbiában. Pásztor István azt javasolja, mindenképpen érdemes rajta részt venni, és megválaszolni a kérdéseket.

A nyári szünet után Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnöke volt a Szabadkai Magyar Rádióban, akivel Orosz Ildikó beszélgetett. Először a jövőre esedékes választások témájával foglalkoztak.

A Szerb Haladó Párt aktivistái már járják a szabadkai helyi közösségeket, és arról kérdezik az embereket, hogy rájuk szavaznak-e, meg vannak-e elégedve Aleksandar Vučić munkájával, és a helyi vezetéssel. Tehát egy felmérést készítenek. Önök hogyan készülnek?

- Nincsen ebben semmi új. Én azt látom, hogy mindenkinek megvan a saját maga munkamódszere, és azt a munkamódszert alkalmazva próbál ráfordulni a jövő évi választásokra. Nincs ebben semmi meglepő, az elmúlt évek így múltak el, hogy ők ezt a technikát, ezt az eljárást alkalmazták. Nekünk másfajta eljárásaink vannak. Mi ugyanezt a fajta közvéleményt, közvélemény-kutatást vagy véleménykutatást másképp csináljuk: elsősorban a közösségi rendezvényeknek a szervezésével, az ottani találkozások ezreinek a lehetőségeivel, illetve az az igazság, hogy mi még nem fordultunk ilyen vonatkozásban, vagy így rá a választási előkészületekre. Mi elsősorban a napi feladatainkkal próbálunk megbirkózni, azzal a választási ígérettel, amit tettünk, azt próbáljuk teljesíteni. Most egy kicsit normalizálódtak a viszonyok, normalizálódott az élet. Most azt látom, hogy erre nagyobb mozgástér, nagyobb lehetőség van, de lélekben készülünk a jövő évre, merthogy sok választási megmérettetés lesz itt Szerbiában is, ami fontos a számunkra, nemzeti tanácsi választások is lesznek, és Magyarországon is lesz egy parlamenti választás, amely kimenetele egyáltalán nem mindegy számunkra. Ha van valaki, aki számára nem mindegy, hogy a magyarországi választásoknak mi lesz a végkifejlete, akkor az a határon túli magyar közösségnek az összessége. Sok feladatunk lesz, és szerintem valamikor a jövő év kezdetén fogunk teljes kapacitással ráfordulni a választási kampány előkészületeire.

A szerbiai választások kapcsán: egyedül szeretnének indulni, vagy esetleg közös listán más pártokkal?

- Ezzel kapcsolatban nem hoztunk még semmiféle döntést, merthogy ezek a kérdések nem is szerepeltek még a beszélgetéseink napirendjén. Nem gondolom, hogy ebben a pillanatban elérkezett az idő erre. A Vajdasági Magyar Szövetségnek vannak hosszú távú döntései az üggyel kapcsolatban, amik arra vonatkoznak, hogy saját név alatt, saját teljesítményünk alapján próbálunk mindig mandátumoknak szerezni, önállóan politizálni. A választásokat követően pedig olyan megállapodásokat próbálunk kötni, amelyek a választási célkitűzéseink megvalósítását eredményezhetik. Ez most is az alapállásunk. Utána hogy fog alakulni, ezt látni fogjuk. Az egészen biztos, hogy a jövő évi választás az sok szempontból, sok szempontból más lesz, mint amihez az elmúlt 10-15-20 évben hozzászoktunk, a tétje is más. Az azt követő négy éves időszak szempontjából is más lesz a tétje, ezért azt gondolom, hogy ezt külön kell majd mérlegelnünk.

A parlament dolgozik, és több dologról is döntést hoztak. A szerb zászló ünnepére, és a cirill írás használatára vonatkozó törvényt is elfogadták. Az utóbbi hivatalos nevén a szerb nyelv közéletben történő használatáról és a cirill írásmód megóvásáról szóló törvény. Sokan aggódtak ez miatt. A VMSZ három módosító indítványt nyújtott be, ezeket be is építették a törvénybe. Van-e valami aggódnivalónk, nekünk, nemzeti kisebbségeknek?

- Nincsen. Akik akkor aggódtak, amikor a törvény elfogadása vagy a törvény vitája volt aktuális, azok megszokásból aggódtak, mert általában így szoktak eljárni. Ezek az emberek az aggodalmuknak hangot is adtak, és elsősorban a hangadás miatt alakult ki ez az aggodalom. Ezt úgy tették, hogy - feltételezem - nem kellő részletességgel olvasták el és nem elemezték a törvénytervezetet. A törvénytervezet címében benne van, hogy a törvény a szerb nyelvre vonatkozik. A magyar nyelv, az valami más, a kisebbségi nyelvek, valami mások. Ezért a törvény semmiféleképpen sem lehetett volna alkalmazható a magyar nyelvre. Annak érdekében, hogy minden extenzív értelmezést, minden túl bő lére engedett értelmezéslehetőségét kiküszöböljük és fel se merülhessen esetleg annak a veszélye, hogy az életben bárki olyan helyzetbe kerüljön, hogy magyarázkodnia kelljen, hogy eljárást kelljen folytatnia, hogy fellebbeznie kelljen, vagy egyéb más komplikációknak tegyük ki az embereket, ezért mi javasoltuk ennek a három módosító indítványnak a beépítését, amik egyértelműsítik ezt az alapállást, amiről itt az előbb beszéltem. Ez elfogadásra került. Ezek a dolgok természetéből kifolyólag magától értetődőek, de fontos volt, hogy leírásra kerüljenek, nehogy véletlenül valakinek ez ne legyen világos. Úgyhogy én azt szeretném mondani, hogy a szerb közösségnek jogában áll eldönteni, hogy ő a saját nyelvével, annak az írásmódjával mit kíván tenni, hogy kívánja ezt legrészletesebben és önmaga számára legjobb módon rendezni. Ebbe azt gondolom, hogy nekünk nem kell beavatkoznunk. Az, ami számunkra fontos, hogy a mi jogaink, a magyar nyelv használatára, alkalmazására vonatkozó jogaink ne sérüljenek.

Hátrányt akkor valószínűleg nem szenvedünk ez miatt? Mert ugye a jogszabályt lehet így is értelmezni, meg úgy is értelmezni.

- Nem valószínű, hanem egészen biztos. Éppen ezért tartottuk fontosnak ezeknek a módosító indítványoknak a beépítését, mert ez az értelmezésnek a szélességét, az értelmezési mező leszűkítését tette lehetővé vagy eredményezte, ezért az önkényes értelmezésnek a lehetősége gyakorlatilag minimumra csökkent, vagy teljesen megszűnt.

Foglalkozzunk egy kicsit Szabadkával! Péter király szobra készül, amely a Jadran előtt fog állni, magasodni. Sokaknak van ezzel gondjuk. Például az, hogy nem illik oda. Ön mit gondol erről?

 - Beszéltünk mi már erről, és azt tudom itt most elmondani, amit elmondtam akkor is, amikor erről a dologról beszéltünk. Emlékeztetni szeretnék, hogy Szabadka egy soknemzetiségű, minimum három nagy nemzetiség alkotta város, ahol úgy lehet normálisan élni, és úgy lehet előre haladni, úgy lehet normális közéletet és közhangulatot teremteni és fönntartani, hogyha legalább ez a három nagy entitás szót tud érteni. Így volt ez a szobrok vonatkozásában is. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy ugyanazon az ülésen, ugyanazon a napon született döntés három köztéri szobor felállításáról. Az egyik az ön által említett Péter király szobor, ezen a durván kettő éve megtartott ülésen született döntés a Bíró Károly szobor fölállításáról, illetve a volt kalocsai érsek szobrának felállításról, a Szent Teréz-székesegyház mögött. Ezek már állnak. Ebben a kontextusban kell ezt a dolgot kezelni. Az alapállás része az is, hogy mindenki a saját szobra vonatkozásában eldöntheti, hogy milyen legyen, ki hozza létre, ki legyen a művész, merre nézzen, milyen anyagból készüljön. Azt gondolom, hogy így kell fölfogni a Péter király szobrát is. Beszélni lehet és kell is arról, hogy most tetszik, vagy nem tetszik valakinek. Szerintem ugyanúgy beszélnek majd erről, mint ahogyan a Bíró Károly szoborról beszéltek nemcsak a magyarok, hanem mások is. Szerintem az a fontos, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban ne legyen konfliktus, ne ugorjunk egymás torkának. Számunkra az elsődleges az volt, hogy Bíró Károly szobrát föl tudjuk állítani. Nem tudtuk volna másképp felállítani, hogyha ezt a hármas megállapodást nem kötjük meg.

Népszámlálás lesz jövőre Szerbiában. Azt mondják, hogy lesz egy olyan nemzetiségi kategória, hogy vajdasági. Ez mit jelent? Mit jelent a vajdasági nemzetiség? Lesz-e egyáltalán?

- Én nem tudom, hogy lesz-e, azt tudom, hogy erről parázs politikai viták voltak a vajdaságiról is, meg az egyéb más lehetséges választási lehetőségek körül is. Ez napi politikai célokat szolgált, illetve valamilyen módon visszanyúlást egy nem oly régi történelmi múltba, amikor megpróbálták a nemzetiséget fölülírni, és abban a szocializmussal jellemzett időben, amelyik 1945 után indult el, megpróbálták létrehozni az új embert, a szocialista embert, a kommunista embert és ennek az új embernek új identitást akartak adni. Ennek az új identitásteremtésnek volt a része a jugoszlávizmus, a jugoszláv nemzetiségnek a választhatósága, legalizálása, ugyanez vonatkozik a vajdaságira is. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik vajdaságinak fogják vallani magukat. Mindenkinek szíve joga, hogy olyan nemzeti identitásúnak vallja önmagát, amilyennek akarja. A múltkori népszámláláson voltak például marslakók, eszkimók. Ez persze azért volt, merthogy lázadásként az emberek ezt nyilatkozták önmagukról. Azt hiszem, hogy most se lesz ez mentes az ilyen különlegességektől. A vajdasági nem gondolom, hogy ebbe tartozik. Tehát egészen biztos, hogy lesznek emberek, akik ezt így élik majd meg, különösen a múlthoz való ragaszkodás miatt, a családi helyzetük miatt, ahol soknemzetiségű családokról van szó, ott az emberek hajlamosak arra, hogy egy ilyen neutrális identitást válasszanak. Ha már ennél a kérdésnél tartunk, számomra az identitásnál mindig az a fontos, hogy az nevezhető valóban identitásnak, ami mögött nyelv van, kultúra van, múlt van, vallás van, tehát azok az ismérvek, amik megkülönböztetnek másoktól. Nem biztos, hogy mindenki ezt így éli meg. A nemzeti hovatartozás az egy önmegélési kérdés és egy olyan kérdés, amivel kapcsolatban az ember változtathatja is az álláspontját. Most ilyennek gondolja magát pár év múlva, vagy a következő népszámláláson esetleg másmilyennek gondolja magát. Az, ami a mi számunkra nagyon fontos, és ezúton is szeretném most először kihasználni erre az alkalmat, hogy megkérjem az embereket, hogy vegyenek részt a népszámláláson, szánják rá az időt, válaszolják meg a kérdéseket, és vállalják a magyarsághoz való tartozásukat. Szerintem ez a legfontosabb.”

Szóval vigyázni kell ezzel is, ha valaki magyarnak érzi magát, akkor karikázza be, vagy jelölje meg azt. Menjünk tovább! Magyarkanizsa, Zenta, ezek tipikusan magyar községek, vagy legalábbis azok voltak. Az utóbbi időben olyan jelenség volt tapasztalható, hogy a településtáblákon, a tetős névtáblákon és az egyéb ilyen feliratok csak szerbül voltak láthatóak. Szerbül vannak kiírva a településnevek is. Ezt mondják többen Zentán és Magyarkanizsán is, ráadásul a hivatalokban sem tudnak általában magyarul, a bankokban sem, pedig milyen jó lenne, ha egy magyar munkaerőt vennének fel, aki tud magyarul és szerbül is.
- Szerintem ez nem felel meg a valóságnak. Az lehet, hogy panaszkodnak, de tessék végigmenni az utakon, és tessék megnézni a helységneveknek a tábláit.
Ez nemcsak az útjelző táblákra vonatkozik, hanem mondjuk az utcanév táblákra is, és minden egyéb más táblára. Ez egy rendezett kérdés, szeretnék visszanyúlni az egyik előző kérdésünkre, amikor a szerb nyelvről volt szó, és arról, hogy ennek a törvénynek az elfogadása a mi jogainkat nem csorbította. Továbbra is jogunkban áll kiírni, kiíratni és látni és láttatni a magyar helységneveket. Sőt, a nemzeti tanácson keresztül nekünk jogunk van a saját településeink nevét is meghatározni, és ezt utána a törvény ugyanúgy védi, mint akármelyik másik településnek a nevét. Tehát azt gondolom, hogy ez a valóság, ebben nem történt semmiféle változás, és ha végig autóznak, ha végignézik, akkor ezt fogják látni.

Én nem jártam arrafelé, de panaszkodnak az emberek.
- Ez lehet, hogy így van, de tessék elmenni és megnézni. Én gyakran járok arra, és ezt látom, hogy ki vannak írva a nevek. Nem igaz. A másik dolog, a másik dolog, amit kérdez tőlem, abban viszont egy nagy adag igazság van. Hogy hiába, illetve nem hiába, az még önmagában, hogy a törvény lehetőséget teremt arra, hogy mi a saját közegünkben a magyar nyelvet használjuk, az csak akkor jelent realitást, ha mi valóban ezt használjuk. Tehát Kanizsán, Zentán, Szabadkán, Palicson és máshol érvényes az a jogszabály, amelyik szerint magyarul is ki kell írni például a cégeknek a nevét, vagy egyéb más információkat, egyéb más szövegeket nem tartatjuk be, és ezzel kapcsolatban valóban nekünk van dolgunk. Rá kell venniük az önkormányzatoknak
és mindenki másnak a cégvezetőket, hogy ne csak cirillül írja ki azt, hogy apoteka, hanem írja magyarul ki, hogy gyógyszertár. Azt gondolom, hogy erre nekünk jogunk van, ez nem kegy, amit valaki gyakorol, hanem ez olyan dolog ami a dolognak a természetéből fakad. Azt látom, azt látjuk mindannyian, és hogyha ezt mondják az emberek, akkor igazuk van nekik ebben, hogy elcsúsztunk már attól a gyakorlattól, amire még mondjuk a velem egykorúak emlékeznek, hogy minden nyelven ki volt írva minden, és mindegy volt, hogy az ember, amikor bemegy a boltba, hogy szólal meg, azon a nyelven válaszoltak neki, amelyik nyelven köszönt, vagy amelyik nyelven elkezdett beszélni. Ezzel kapcsolatban is van tennivalónk, nemcsak a bankokban, hanem a hivatalokban is és máshol is, de szerintem ezt csak úgy tudjuk kezelni, hogy ezt szisztematikusan, folyamatosan szem előtt tartjuk egyrészről, másrészről szólunk, interveniálunk, javítunk, harmadrészről pedig, ha mi kerülünk abba a helyzetbe, akkor mi mind a két nyelven tökéletesen tudjuk ellátni a feladatunkat. Szerintem ez a járható út.

Most vegyük azt, hogy nem hivatalról van szó, tehát állami szervről, hanem egy magáncégről. Vajon miért fordul az elő, hogy egy ilyen magyar közegben, nem egy magyar embert alkalmaznak, hanem egy teljesen szerb embert, aki azt mondja, hogy nem tudok magyarul.
- Ezt én nem tudom magának megválaszolni, mert azt gondolom, hogy erre nincs egy egységesíthető válasz. Ezt mindig meg kell nézni konkrét esetben, megkérdezni, hogy miért nem olyan embert alkalmaz maga, aki minden
vásárlóval tudna beszélni. Erre egyértelmű válasz nincs. Sokféle választ találhatunk, de szerintem ez valóban egy fontos kérdés. Az identitás, a szülőföldön megmaradás és megkapaszkodás többek között azt is jelenti, hogy a mindennapokban élünk azokkal a törvényes lehetőségekkel, amikről beszéltünk.

Örök téma Koszovó, és most megint nagyon aktuális, mert hogy most már krízisről beszélünk. Van-e félnivalónk a fegyveres konfliktustól?
 

- Én azt gondolom, hogy nincsen, sőt határozottan mondom, hogy nincsen. Az, hogy ott időről-időre krízishelyzetek jönnek létre. Sajnálatos módon azt kell mondani, hogy lassan ezt már az elmúlt évtizedekben megszoktuk, és azt látom, hogy nagy valószínűséggel az elkövetkező hónapokban, években is ez a mindennapoknak a része fog lenni, ami elsősorban annak az aránylag kis számú szerb közegnek vagy közösségnek a nagy problémája, amelyik ott él, és amelyik azt a térséget saját szülőföldjeként éli meg. Ez a helyzet is most erről szól. Tehát sok mindent el tud képzelni az ember a politikai csatározásoknak a mezején, de azt, hogy rendszámtáblákból csináljon valaki ekkora politikai problémát, mint ahogy azt az albán kormány, illetve koszovói kormány megtette. Szerintem ez nem a tábláról szól, hanem a feszültséggerjesztésről. Szerbia ebben egyrészről az ottani szerb közösségnek az érdekeit kell, hogy képviselje, és szerintem ez a világ legtermészetesebb dolga egyrészről, másrészről pedig, amit én látok és tapasztalok, hogy ezt mértékkel teszi, és nem gondolom, hogy minimális veszély is fenyegetne a konfliktushelyzet kirobbanásával kapcsolatban. Viszont azt látom, hogy se az európai döntéshozók, se más világpolitikai döntéshozók ebben a pillanatban vagy nem akarják, vagy nem tudják rávenni a pristinai kormányt arra, hogy a megállapodásokat, amik aláírásra kerültek, itt elsősorban a szerb önkormányzatok szövetségéről beszélek, azt betartassák. Addig, ameddig az aláírt megállapodások betartása esedékes és nem kikényszeríthető, addig borzalmasan nehéz arról beszélgetni, hogy akkor most legyen egy újabb köre a párbeszédnek, és haladjunk ezzel az üggyel előre. Szerintem bizalmat kell építeni, és ebben azt látom, hogy az utóbbi közel egy évtizedben Szerbia jobban teljesít, mint korábban.

Most térjünk át a kultúrára! A színházi vezetőkkel egyeztetett szeptember 6-án és tegnap is. Az információim szerint készül egy színházi stratégia. A találkozóval kapcsolatban azt írta, hogy egy tartalmas, jó hangulatú, előremutató beszélgetés volt.


- Valóban így volt, nemcsak most, hanem a múltkor is. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy most inkább, mint a múltkor, mert hogy hosszú idő után találkoztunk és kezdtünk ezekről a dolgokról beszélgetni, és mindenki tartott egy kicsikét a helyzettől is, meg a helyzetnek az alakulásától is, meg egyik a másikától. Szerintem lassacskán kezd oldódni ez a hangulat, és azt látom, hogy nem lesz igazuk azoknak, akik abban reménykedtek, hogy újra fel fog lángolni a csatározás a színház, illetve színházak és a politikum között. Azok, akik pár évvel ezelőtt ezt a helyzetet kirobbantották és folyamatosan fűtötték annak érdekében, hogy szétzilálják itt a közösségi mindennapokat, azoknak úgy tűnik, hogy ma nincs akkora befolyásuk, és a színházi világban sincsenek meg azok a befolyásos szereplők, akik ebben a partnereik lehetnének. Egy új helyzet jött létre, egy olyan helyzet, amikor egymást elfogadva megpróbálunk mindenki számára feladatokat hordozó stratégiákat megfogalmazni. Ez valószínű, hogy a következő év első negyedének a végére valamikor március, áprilisra készül el. Ez nemcsak a színházi, hanem a művelődéssel kapcsolatos általános stratégia lesz, amit a közvitát követően a Nemzeti Tanácsnak kellene elfogadnia annak érdekében, hogy egy 4-5 éves időszakot belátva, egy 4-5 éves időszakot tervezve a színházi emberek is, a politika is, és elsősorban a közönség tudja, hogy melyik színházban mi fog lenni, melyik színház milyen jellegű lesz, milyen lesz az arculata, hogy lehet újra becsalogatni a vajdasági magyar közösség tagjait, a családokat a színházakba. Ez azért is fontos lenne, hogy vissza tudjuk hozni azt az egykori gyakorlatot, amikor az emberek még bérleteket vettek a színházakba. A stratégia azt elősegíteni, hogy a színházak számolhassanak vendégszereplésekkel, hogy Magyarországról és máshonnan is érkezzenek hozzánk társulatok. Mindezek által pedig egy pezsgőbb színházi élet létrehozása a cél. Ezekről a dolgokról beszéltünk, és az ön által idézett szavak ezt takarják.

 

népszámlálás
nemzetiség
magyar
Pásztor István

Most

19:19

A húsvét lényegéről gyerekeknek, játékosan

Húsvéti játékos foglalkozás tartottak a szabadkai Zorka Helyi Közösségben. A 2 és 10 év közötti zorkai gyerekek számára meglepetéssel is kedveskedtek. A húsvéti programot évről évre a VMSZ zorkai helyi szervezete hívja életre.

Népszerű

A Gebi felvásárolta a Fidelinkát

A csantavéri Gebi cég megvásárolta az egykori szabadkai malomipari óriás, a Fidelinka védjegyét, malmait, silóit és tésztagyárát.