A bajmoki akácfa évtizedek óta őrzi az áldozatok emlékét
Szakács József. Egy név a több mint kétszázból, amelyek az emléktáblákon szerepelnek. Fia gyertyát gyújt emlékének. Alig múlt kétéves a tragédia napján. Mint mondja, amikor apját behívták, féltve családját, önként bement a Községházába. Szakács József, hozzátartozó, Bajmok : „Én kérdem, hogy akkor mennyire volt bűnös? Ha én kicsit is tudom, hogy főben járó vagy akármilyen bűnt követtem el, akkor nem megyek be, és nem csak ő volt ilyen, sok esetben ilyen volt.”
A bajmoki akácfa már hosszú évtizedek óta őrzi az áldozatok emlékét. Nyomában pedig ott sorakoznak a fiatal csemeték, hogy örökké megmaradjon az utókornak - hangzott el az eseményen.
Fontos emlékezni, azért, hogy soha többé meg ne ismétlődjenek a szörnyűségek - emelte ki Bunford Tivadar, a szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke: „Az öreg Akácfa tanúja volt, hogy több mint 200 bajmoki és környékbeli magyar embert, bunyevácot, horvátot, szerbet, németeket elveszejtettek.”
A kommemorációt már 25 éve szervezi meg a helyi Dózsa György Magyar Művelődési Egyesület és annak Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottsága. Bálint Lukács Mónika, elnök, Dózsa György MMK, Bajmok: „Minden évben meg kell erről emlékeznünk, beszélnünk kell az itt történtekről, az 1944-ben történt eseményekről, nem szabad, hogy hallgassunk ezekről a dolgokról.”
Most már büszkén és szabadon emlékezhetünk rájuk, akik ártatlanok és hősök - emelte ki a gyászműsorban Gombár Szeréna, szabadkai magyar konzul.
A megemlékezésen a hozzátartozók mellett többek között koszorút helyeztek el a helyi közösség, a szabadkai önkormányzat, az MNT, magyarországi települések, valamint politikai, civil és művelődési szervezetek képviselői.