Barátságok, szerelmek szövődtek az '56-os menekültek és a muzslyaiak között
A 2014-ben elhelyezett '56-os emléktáblánál koszorúzott Balogh György, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, valamint a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és a civil szervezetek képviselői. A Szűz Mária Szent Neve Plébániatemplomban a szentmisét Janez Jelen szalézi szerzetes celebrálta.
A megemlékezést hagyományosan a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület szervezi.
Dobó József, az egyesület elnöke: „Én hiszem, hogy Vajdaságban Muzslyán, ha nem is elsőként, de az elsők között voltak a muzslyaiak, akik megkezdték ezt a megemlékezési ünnepséget. Mivel tőszomszédságunkban, Écskán egy befogadó központ volt, ahol az '56-os menekültek voltak elhelyezve, fél éven keresztül.”
A tábor Muzslyától nem messze állt, így a menekültek a magyarlakta településre jártak leggyakrabban. A helyi magyarok szeretettel fogadták őket. Habár ők maguk is szűkösen éltek, mégis megosztották javaikat nemzettársaikkal.
Palatinus Aranka, helytörténész, Muzslya: „Mivel tudták, hogy itt egy ötezer lelket számláló magyarlakta falu van, Muzslya, a szőlőskerteken keresztül, ami két kilométer volt, jöttek ide Muzslyára és barátságok, szerelmek és kereszt-komaságok alakultak ki. És életre szóló kapcsolatokat tartottak, addig, amíg éltek.”
A megemlékezésen bemutatott alkalmi műsorban felléptek a Szervó Mihály Általános Iskola tanulói és a helyi művelődési egyesület tagjai.