Bérmálkozás Székelykevén
Antal János bérmálkozó nagyon várta ezt a napot, egy kicsit izgult is.
„Minden keresztény ember szemében ez az egyik legnagyobb esemény és az anyaszentegyház születésnapja. Azért tartom fontosnak a bérmálkozást, mert a szentegyház szemében akkor felnőttek vagyunk, és felelősek vagyunk a saját bűneinkért.”
Szatmári Mihály székelykevei hitoktató abban reménykedik, hogy a fiatalok kapcsolata az egyházzal a bérmálkozás után is megmarad.
„Most ez a koronahelyzet azt eredményezte, hogy a gyerekek egyre kevesebbet jöttek a templomba a misékre, a szülők is hozzájárultak azzal, hogy nem engedték, féltették a gyerekeket, így lassan, elég hanyagul jöttek a gyerekek, tisztelet a kivételnek.”
Szemerédi Pál helyi plébános kiemelte, a bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt - most már felnőttként - maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést.
„A bérmálás szentségekor a szentlélek ajándékaival telnek el msgr. Gyuris László püspöki helynök kézre tétele által, aki megkeni a kedves bérmálkozókat a krizma olajjal és imádkozik előtte felettük, hogy a szentlélek áradjon reájuk, nem csak most, hanem egész életük folyamán.”
Betartva a járványügyi óvintézkedéseket, a templomban csak a bérmálkozók, a bérmaszülők és a hozzátartozók vehettek részt a szentmisén, a többiek a templomudvarból követték a szertartást kivetítő segítségével.
