Ég a harmadik gyertya is az adventi koszorún
Stábunk ezúttal Pacséron forgatott adventi istentiszteletet.
A pacséri református gyülekezet imatermében is meggyújtották az adventi koszorú harmadik gyertyáját. A gyerekek nem csak otthon készülnek, szavalatokkal énekekkel vesznek részt az adventi istentiszteleteken.
Kollár Bence, Pacsér: „Sütünk, főzünk, rengeteg mézeskalácsot meg mindenféle kalácsot is, és így szoktuk a házat díszíteni meg jövünk templomba, valamint szoktunk verseket tanulni vagy a hangszeremem valami karácsonyi zenét megtanulok.”
Széll Hanna, Pacsér: „Én is szoktam készülni versekkel vagy a gitáromon is szoktam tanulni karácsonyi dalokat. Nagyon várom a karácsonyt, szeretem, az egyik kedvenc ünnepem, advent nekem azt jelenti, hogy várakozás. Vacsorázunk esténként és akkor együtt van a család.”
A hívő ember számára különösen fontosak az adventi időszak vasárnapi istentiszteletei, hiszen lelkileg is készülnek az ünnepre.
Makai Zsófia, Pacsér: „Az adventi időszak a felkészülés és a várakozás időszaka, felkészülünk lelkileg, várjuk a karácsonyt, felkészülünk az ünnepségre, eljövünk istentiszteletekre.”
Daku János, presbiter, Pacsér: „Megnyugvást, békességet várunk. Készülődünk az ünnepre, a család általában karácsonyra összejön. Az unokáim szavaltak, arra is nagy örömmel készültünk ide a templomba.”
A pacséri gyülekezetben az a hagyomány, hogy már advent első vasárnapján szavalnak és énekelnek a gyerekek. Először a nagyobbak, majd karácsonykor a legkisebbek szerepelnek, ezzel is ráirányul a figyelem arra, hogy milyen drága kincseink vannak - hangsúlyozta Csányi Erzsébet, a pacséri gyülekezet lelkésze. A gyertyagyújtással egyre inkább fokozódik a várakozás.
Csányi Erzsébet, református lelkész, Pacsér: „Egyre inkább átjár bennünket, hogy milyen nagy dolog, hogy Isten ennyire szeret bennünket, hogy elküldte Jézus Krisztust, hogy megszülessen értünk. Tulajdonképpen a gyertyagyújtás, a gyertya fénye jelenti azt, hogy nekünk is ez a feladatunk, hogy világítani kell, ahogy hallottuk a mai vasárnapon is, az irgalmasságot kell gyakorolni, a szeretet kell gyakorolni, ezt tőle kell kérni, hiszen, ha kérjük, akkor lesz a mienk, akkor tölti el a mi szívünket, és akkor tudjuk továbbadni mások felé.”
Az adventi gyertyagyújtás hagyománya egyébként 1838-ra nyúlik vissza, amikor Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, az első gyermekotthon megalapítója a ház egyik termében fából hatalmas csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ezen a koszorún 24 gyertya állt, minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret, és minden vasárnap egy pirosat. Ezt később felváltotta a vasárnapokat szimbolizáló négy gyertya a fenyőkoszorún.