Együtt ünnepeltek a nagybecskereki katolikus és református hívek
Évente egyszer - Szent István Napján - mutatnak be szentmisét a nagybecskereki Gimnáziumtemplomban. Ez a búcsúja is az 1846-ban, Szent István tiszteletére felszentelt piarista templomnak. Az idei szentmisén Szöllősi Tibor, tiszakálmánfalvi plébános és Szilágyi Zoltán, református lelkész méltatták államalapító királyunkat. Szilágyi Zoltán, református lelkész: „A kő marad, a víz szalad”, úgy napjainkban is mink és az egyházon belül főleg kövekkel legyünk, akik itt maradunk, akik hirdetjük ma is, hogy van megmaradás. Van fennmaradás még akkor is, hogyha néhanapján oly sötétek felettünk azok a fellegek. De hitvallásom az, hogyha élő reménységben vagyunk, és Jézus Krisztusra építsük fel alapfundamentumunkat, akkor az államalapításunknak élő reménysége tovább is meg fog maradni.”
A Gimnáziumtemplom egykor a nagybecskereki magyar fiatalok kedvenc találkozóhelye volt. Égető Mária, Nagybecskerek: „Sajnos nagyon ritkán tudunk eljönni ebbe a szép templomba. Mert sajnos rossz állapotban is van. De egyszer, ha eljövünk, akkor nagyon nagy szeretettel és tiszta szívből jövünk el. Mert az ifjúságunk temploma is ez. Mert nagyon sokan, amikor ifjak voltunk, ide jártunk a templomba. És most is nagyon nagy szeretettel jövünk.”
A trianoni békediktátumot követően kiutasították az országból a piarista szerzeteseket, a templomban pedig a koronát és a koronázási jelvényeket letakarták. 2000-ben lecserélték az épület tetőzetét és külső vakolatát, a belső felújításra azonban már nem futotta. Gyuris László, plébános, Nagybecskerek: „Nem is sajnálom, hogy pontosan úgy néz ki, mint azelőtt is, hogy ennyire a malter is már leomlott sok helyen. Hadd lássuk, hogy mi volt. Másképp nézett volna ki, ha a piarista atyák állandóan itt maradnak. De éppen maradjon ez emlékül annak, hogy amikor egy tradíciót az ember elvág, akkor sokszor így néz ki az élet.”
A szentmise után a Petőfi Magyar Művelődési Egyesületben ünnepi műsort mutattak be, Gyuris László plébános és Szilágyi Zoltán református lelkész pedig megáldották az új kenyeret.
