Emlékbizottság létrehozását kezdeményeznék Magyarkanizsán (videó)
2016.11.02
17:00
Magyarkanizsán harangszóval és a Cifraszűr Vegyeskórus előadásában a nemzeti himnusszal vette kezdetét az 1944-es ártatlan magyar áldozatokra való ma délutáni megemlékezés. A katolikus temetőben lévő emlékhely megkoszorúzása után az első világháborús áldozatok sírkertjében álló közös keresztnél is elhelyezték a kegyelet virágait.
A katolikus temetőben lévő emlékhelynél a hetvenkét évvel ezelőtt ítélet nélkül kivégzett magyarkanizsai magyarok hozzátartozói mellett megjelentek a község és szélesebb közösségünk közéleti személyiségei is.
Zapletán Géza esperes-plébános egyházi szertartását követően az 1944-es magyar áldozatok tiszteletére elsőként Plank Zoltán, Magyarország szabadkai konzulja mondott beszédet. „Ők is hozzátartozók voltak. Valakiknek a hozzátartozói voltak, hiányuk ma is fáj a hátramaradottaknak, gyermekeiknek, unokáiknak. Egy pusztító világégés áldozatai ők, ártatlan áldozatai, akiknek sok éven, évtizeden át nem adatott meg, hogy tisztességesen emlékezzenek meg róluk.” Forró Lajos történész, a Délvidék Kutató Központ alelnöke emlékező beszédében kihangsúlyozta, hogy tisztességes kegyeletadás nélkül nem lehet beszélni megbékélésről, noha kétségtelenül elindult valami a szerb–magyar megbékélés irányában, sikeréhez viszont elengedhetetlen a téma tudományos megközelítése. „Létre kellene hozni egy bizottságot Kanizsán is. A csúrogi események nyomdokain, a csúrogi kegyeletállítás után itt lehetne Kanizsán, a községben egy olyan folyamat, amivel megindítanánk áldozataink tisztességes eltemetését. A másik fontos egy ilyen bizottság számára, hogy tudományos szinten rendbe tegyük a dolgokat, és tudományos diszkurzusokat folytassunk mind szerb történészekkel, zsidókkal és magyarokkal, hiszen mindannyiunkkal történtek kegyetlenkedések a II. világháború idején.” A beszédeket követően a megjelentek az emlékhelyen elhelyezték koszorúikat, majd a Szózat elhangzása után virágot tettek az első világháborús sírkert áldozatainak közös keresztjéhez is.
Zapletán Géza esperes-plébános egyházi szertartását követően az 1944-es magyar áldozatok tiszteletére elsőként Plank Zoltán, Magyarország szabadkai konzulja mondott beszédet. „Ők is hozzátartozók voltak. Valakiknek a hozzátartozói voltak, hiányuk ma is fáj a hátramaradottaknak, gyermekeiknek, unokáiknak. Egy pusztító világégés áldozatai ők, ártatlan áldozatai, akiknek sok éven, évtizeden át nem adatott meg, hogy tisztességesen emlékezzenek meg róluk.” Forró Lajos történész, a Délvidék Kutató Központ alelnöke emlékező beszédében kihangsúlyozta, hogy tisztességes kegyeletadás nélkül nem lehet beszélni megbékélésről, noha kétségtelenül elindult valami a szerb–magyar megbékélés irányában, sikeréhez viszont elengedhetetlen a téma tudományos megközelítése. „Létre kellene hozni egy bizottságot Kanizsán is. A csúrogi események nyomdokain, a csúrogi kegyeletállítás után itt lehetne Kanizsán, a községben egy olyan folyamat, amivel megindítanánk áldozataink tisztességes eltemetését. A másik fontos egy ilyen bizottság számára, hogy tudományos szinten rendbe tegyük a dolgokat, és tudományos diszkurzusokat folytassunk mind szerb történészekkel, zsidókkal és magyarokkal, hiszen mindannyiunkkal történtek kegyetlenkedések a II. világháború idején.” A beszédeket követően a megjelentek az emlékhelyen elhelyezték koszorúikat, majd a Szózat elhangzása után virágot tettek az első világháborús sírkert áldozatainak közös keresztjéhez is.
