Ugrás a tartalomra

Harc a melldaganat ellen - A szűrés életet menthet

2021.10.20
22:44
2021.10.21
18:00
Forrás
Pannon RTV
Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, vagy más néven: rózsaszín október. A cél, hogy felhívják a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára. A Közügyek kisfilmjének is az a célja, hogy tudatosítsa a nőkben, hogy van élet a rák után.

Döme Gabriella és Nagybali Éva két különböző életutat élő hölgy, két különböző korosztályból, de azonos sorssal, mindketten emlődaganat-túlélők. Az ő történetük akár lehet az öné vagy a családtagjáé, vagy a barátnőjéé, bárkié, hiszen a statisztikák szerint az emlő rosszindulatú megbetegedése minden 8. nőt érint ma már. Sokan tabuként, elbújva és megszégyenülve kezelik ezt a témát, még most is, amikor az elmúlt években, akár évtizedekben az orvostudomány akkora fejlődésen ment keresztül, hogy ha időben diagnosztizálják a megbetegedést, akkor a leginkább gyógyítható daganattípusok közé tartozik.

Dr. Pap Gopić Dragica, a Zentai Közkórház radiológus főorvosa: „A szűrővizsgálatok azt jelentik, hogy 45-50 éves korig minden évben egy ultrahangos vizsgálatot csináljanak, 50 év felett pedig szűrővizsgálatban kétévente mammográfiát. A szűrővizsgálat egy része az önvizsgálat is, amit elkezdhetnek már fiatalon csinálni. Egyszer egy hónapban kell megcsinálni. Minden internetes oldalon meg tudják találni, hogy hogyan kell ezt a vizsgálatot csinálni, és ha megtanulják az önvizsgálatot, akkor már önvizsgálattal is egy kisebb elváltozást is meg tudnak találni a mellükben az asszonyok. A szűrővizsgálatoknak az a lényege, hogy kétévente jöjjenek 50 év felett, ami államilag is támogatva van, hogy figyelemmel kísérjük az asszonyokat és a kis daganatokat találjuk meg. Ez azt jelenti, hogy egy centiméter alatt. Mert ha megtaláljuk, míg kicsi a daganat, akkor nagyon nagy eséllyel kigyógyulnak a betegek. A mellrák szűrővizsgálatainak esetében össze tudjuk hasonlítani a filmeket. Úgyhogy azért kell kétévente csinálni, hogy lássuk, van-e a változás a két évvel ezelőtti és aközött, amit most csinálunk. Nagyon sok ellentvető vélemény van a mammográfiáról, pedig ez az egyedüli szűrővizsgálat a világban, ettől okosabbat még nem találtak ki. Ezt csinálják Amerikában is, Európában is, mindenfelé. Úgyhogy ez az egyedüli, a mammográfia, amivel szűrjük az asszonyokat. A mammográfiára azt szokták mondani, hogy fáj. Az egy pillanat. Azt ki lehet bírni, és jobban fáj, ha megbetegszenek. Úgyhogy nagyon kérném őket, hogy figyeljenek magukra és jöjjenek kétévente 50 év fölött, 50 éves korig pedig évente egy ultrahangos vizsgálatra.”

A kockázati tényezőknél a genetika is fontos szerepet játszik az emlődaganat kialakulásánál - tudtuk meg a főorvostól, aki elmondta, hogy leginkább anyai ágon tud öröklődni a betegség, így fontos nyomon követni a családi anamnézist, és amennyiben a családban már jelen volt a betegség, akkor érdemes sűrűbben ellátogatni a szűrvizsgálatokra.

A Zentai Közkórház a térség egyik legfelszereltebb mammográfiai központja, ahol az orvosok összehangolt munkájának köszönhetően eddig több mint 20 ezer megbetegedést diagnosztizáltak és ahol már helyben is el tudják végezni az esetleges sebészeti beavatkozásokat vagy akár a többi kísérő kezelést is. A kezelések típusát mindig a megtalált daganat nagysága befolyásolja, ezért is kiemelkedően fontos az emlő elváltozásainak korai felismerése.

Dr. Apró Arnold, belgyógyász-onkológus, Zentai Közkórház: „Mi onkológusok használunk egy ún. Szent Galleni ajánlást, világajánlást a kezelési modulusokkal kapcsolatban, tehát amikor a daganat nagysága alapján eldöntjük, hogy kell-e műtét előtti előkezelés, vagy pedig rögtön műtét lesz. Tehát amint a mintavétel megtörténik, mindenképp meg kell állapítanunk, hogy hormonérzékeny vagy nem hormonérzékeny daganatról beszélünk, vagy pedig, hogy milyen a HER2 státusza az emlődaganatnak, mivel abban az esetben ha nagyobb emlődaganatról beszélünk, tehát ami azt jelenti, hogy 30 millimétertől nagyobb daganat, akkor mindenképp az egész világon ajánlott a műtét előtti előkezelés kemoterápia vagy biológiai terápia formájában. Sajnos egyre jellemzőbb, tehát onkológusként nekünk nagyon lényeges, hogy hormonérzékeny daganatnál  az adott személynek még van-e peteérése, tehát van-e menstruációja. A klimax utáni emlődaganat kezelése valamivel egyszerűbb, mint a  klimax előtti. Sajnos gyakori a reproduktív időszakban megjelenő emlődaganat, sőt az elmúlt években egyre inkább érkeznek olyan hölgyek, akiknél a családtervezés során, tehát akár terhesség vagy még a megfogantatás előtt találunk emlődaganatot egy egyszerű nőgyógyászati vizsgálat során.”

Nagybali Éva 48 éves korában egy önvizsgálat alkalmával tapintott ki egy kisebb elváltozást, és ahogyan elmesélte, bár azonnal orvoshoz fordult, az először cisztának hitt csomó növekedésnek indult és az alakja is megváltozott. Elmondása szerint belül érezte, hogy mi történik a testében, de mindig „csak azt hallotta meg, amit hallani szeretett volna”. Végül kiderült, amitől addig félt. Rák.

„Ami biztos: halálfélelmem nem volt. Volt düh, volt bosszankodás, volt tagadás, tehát én végigmentem azokon a fázisokon, amelyeken végigment minden rákos. Viszont nem mindegy, hogy az ember meddig akad meg ezeken az állomásokon. Én nagyon gyorsan keresztülmentem rajta, amikor megláttam a gyerekeim szemében az aggódást, a féltést, a reszketést, hogy jaj most mi lesz az anyánkkal. Akkor eldöntöttem, hogy na most, mától fogva nincs picsogás, nincs önsajnálat, nincs vádaskodás, semmi. Harc van. Először kaptam egy jó erős kemoterápiát, ami eltartott egészen olyan négy hónapig. Persze azzal ott volt, hogy elhullott a hajam, stb., de nekem nem voltak különösebb fájdalmaim. Én az elsőt, amikor felvettem, az egész család ugrált körülöttem, hogy jaj most akkor biztos hányni fog, meg ez lesz, meg az lesz, meg amaz lesz. És én fél 5-ig sajnáltattam magam az ágyban és azt mondtam, hogy gyerekek én nem várom tovább, hogy rosszul legyek, én megyek kávéra a szomszédasszonyhoz. Így zajlott az egész betegségem. Valamit azért meg kell mondanom, hogy hiába van ott a család, hiába van ott bárki körülötted, aki esetleg odaadja azt a pohár vizet, de minden fájdalmat, minden harcot, minden fekete gondolatot, minden félelmet neked kell legyőzni.”

Hogy mennyire nem válogat a daganat, mi sem bizonyítja jobban, mint a mindig mosolygós adai Döme Gabriella története, aki két kicsi gyermek édesanyjaként, 2 éve, 36 évesen egy jól sikerült családi állatkerti kirándulással töltött nap után tapintotta ki mellében az elváltozást. Sokként érte az utána vele közölt diagnózis, hogy rosszindulatú daganat.

„Először összeomlottam. Ez az első reakció, sírás, mindenkivel, férjemmel, szülőkkel, barátokkal, de utána végül muszáj volt, hogy erőre kapjak, mert így teljes önmarcangolásba is kezdtem és magamat hibáztattam, hogy miért pont én, meg mit tettem az életben, hogy ezt érdemlem. De utána csak pozitív dolgokra próbáltam koncentrálni, mert így magamat teszem tönkre, sokkal nehezebb lesz nekem is meg a környezetemnek is. Mikor hazaértem a kórházból, azután két hónapot körülbelül itthon voltunk, meg elég gyorsan fel is épültem. Dolgozni is visszamentem, mert nem tudtam magammal itthon mit kezdeni, és jobb is volt, úgy gondolom, mert nem volt annyi időm magammal foglalkozni. Amikor nekem ez kiderült, én is nagyon stresszes voltam. Állandóan rohantunk vagy nem tudtam megállni, türelmem sem volt annyira és ért egy-két rossz dolog is. Mikor ért valami rossz dolog, akkor képes voltam 2-3 napig teljesen magamba fordulni, minden rossz gondolat megfordult a fejemben. És ebből is kifolyólag gondolom azt, hogy most, mivel ezen túl vagyok és hogyha megpróbálok nem ezeken a kis dolgokon leragadni és minden pozitívabban látni vagy minden rosszban is megtalálni azt a pici jót is, amit lehet, így remélem, hogy ez is segít abban, hogy én egészséges maradjak.”

A teljes riport visszanézhető a Közügyekben.

mellrák
emlőrák
melldaganat
szűrés
kivizsgálás
dr. Apró Arnold
dr. Pap Gopić Dragica
Döme Gabriella
Nagybali Éva

Most

Népszerű