Húsvéthétfő van

A húsvét megünneplése a 3. század óta ismert. Több népszokás is kapcsolódik hozzá, mint amilyenek az ételszentelés, a hímes tojás festése, vagy a locsolkodás.

Húsvét második napját, húsvéthétfőt vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték régen. Ez a nap a megelőző napok liturgikus ünneplése után a magyar népéletben már az öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe volt, amelyen hajnaltól fogva a legények vízzel locsolták meg vagy patakba merítették lányokat. A legények ezért festett, piros vagy hímes tojást kaptak ajándékba. A tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike és egyúttal az újjászületés jelképe.

A húsvéti locsolásnak, majd a tojásajándékozásnak számos eredete és szerteágazó szimbólumrendszere van. Egyrészt utal a keresztelkedésre is, amelyet szintén vízzel végeztek, de kapcsolatban van a termékenységkultusszal is, valamint arra a legendára is utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni.

A patakba merítéses, vagy a vödrös-kútvizes húsvéti locsolkodást a második világháború után váltotta fel a kölnis változat, amely a mai napig sem kopott teljesen ki az ünnepi hagyományok sorából.