Kerítésen száradó ruhák, szemét és vonuló migránsok
Szabadka egyik peremvárosi kerülete Makkhetes. Csendes környék, a szerb-magyar határtól alig három kilométerre. Az itt élők már a migránsválság kezdete óta nap, mint nap találkoznak pakisztáni, afgán, vagy szír férfiakkal. Sokszor kiskorú is van közöttük. A helyi óvodától mindössze 35-40 méterre található kútnál naponta mintegy 20-25 migráns megfordul. Egy, az óvoda közelében lakó asszony szemeteszsákot helyezett ki. Mégis egyedül kénytelen tisztán tartani a környéket, mert annak ellenére, hogy a zsák ott van, a szemét gyakran mellé kerül: „Megfogom a zacskót a kezemre, és akkor bottal. Gatyákat, majicákat, hát ne mondjam, hogy miket nem dobálnak be az akácosba. Mert az az akácos is a miénk, hát mondom, hogy néz ki az ott.”
Szabó Józsefék háza a kút közvetlen közelében található. A migránsok gyakran az itt kimosott ruhájukat a kerítésükre terítik.
Szabó József, Szabadka:
„- Itt mosakodnak, fürödnek, nagymosás. Látja, a ruha kiteregetve, hát ez van.
- És azt mondja, itt régebben tovább is teregettek, egész itt?
- Egész végig a ház sarkáig, akkor az asszonyom szólt nekik, hogy ezt szedjék le, de most mit tegyen?”
Pintér Árpádnak eddig nem gyűlt meg a baja a határ felé igyekvő migránsokkal, azonban mintegy tíz napja ez megváltozott.
Pintér Árpád, Szabadka:
„- Ledöntöttek heten-nyolcan a bicikliről, elvették a pénztárcámat, igazolványomat, betegkönyvemet, mindent.
- A rendőrséget értesítette?
- Persze, hogy értesítettem.
- És azóta van fejlemény?
- Semmi fejlemény nincsen, nem találtak semmit, nem sok pénzem volt benne, 5500 dinárom, az elment. Nem is sajnálom nagyon a pénzt, hanem sajnálom az igazolványt, meg sajnálom a betegkönyvemet, a bankkártyákat.”
A migránsok azonban hiába indulnak a magyar határ felé, a dupla kerítésen átjutni nagyon nehezen tudnak, és a határőrök és rendőrök is útjukat állják. Ezután ismét Szabadka felé veszik az irányt és újra az óvoda melletti kútnál pihennek meg.
