Kolbászfesztivál Erzsébetlakon

Egy út vezet a vizek ölelésében fekvő Erzsébetlakra. A jobb megélhetés reményében sajnos sokan ezen az úton hagyták el szülőfalujukat. Szombaton és vasárnap viszont mindenki ennek a kis, többnemzetiségű - szlovák, magyar, bolgár, szerb - bánáti falunak a rendezvényére igyekezett.

Milan Nedeljkov, szervező: „Ez a rendezvény a közösség fennmaradását szolgálja. A településen az elmúlt években egy nagymértékű demográfiai leépülésnek voltunk a tanúi. Sokan elmentek. Ez az egyik módja annak, hogy megtartsuk ezt a közösséget, hogy bemutassuk Erzsébetlak lehetőségeit a falusi turizmus terén. Az ilyen rendezvények egyike pedig a disznótori hagyományok bemutatása.”

A rendezvényt, a helybéli iskola diákjainak a fellépése és Dušanka Petrak, a Szlovák Nemzeti Tanács új elnökének a köszöntője után Simo Salapura, Nagybecskerek polgármestere nyitotta meg.

Simo Salapura, Nagybecskerek polgármestere: „Most nyitottuk meg a kilencedik kolbászfesztivált, de már a jubiláris tizedik megszervezésére gondolunk. Egy szerény falusi rendezvényből regionális, immár fontos nemzetközi rendezvénnyé terebélyesedett. Egy harmonikus, többnemzetiségű környezet, a Császár-tó természetvédelmi környezetre támaszkodva, együtt, egy komoly idegenforgalmi lehetőséget kínál.”

Az állattenyésztés helyzete és a szokások megváltozása következtében egyre kevesebb a disznóvágás Bánátban is. Torda egyike azoknak a falvaknak, ahol még él a hagyomány.

Matyis József, Torda: „Nyolc vagy kilenc helyt voltunk együtt, különböző komáknál, bérmakomáknál, sógoroknál, aztán ismerősöknél, és akkor a családban is már volt kettő is, és akkor így megcsinálgatjuk magunk, mert én még mindig azt mondom, hogy amit mi csinálunk meg abba bízok.”

Az érdeklődőknek egy-egy perlaszi, écskai, tordai, muzslyai és erzsébetlaki csapat mutatta be a hagyományos disznótort. Ez alkalommal a disznót szalmával pörkölték, ami persze a nagy szélben nem volt egyszerű feladat. Elhozták azokat az eszközöket is, amelyeket egykoron - jobb híján – felhasználtak a disznó feldolgozásánál.

Budai Zoltán, Muzslya: „Minden parasztházban nem volt szár se, hanem a parasztkocsinak a hátsó sarkát, az elég nagy volt, vagy leszedték a kocsioldalakat, ha az se nem volt az embernek, mert nem volt mindenkinek ló se. Hanem akkor levették a disznóól vagy az istállóajtót.”

A kétnapos rendezvényen vásárolni lehetett mindenféle ételt-italt, a frissen töltött kolbásztól és disznóságoktól kezdve a legkülönfélébb házi termékekig.